DRÓT: Szerinted „a tehetséggondozást spontán államosítják”?
Ijjas Tamás: Meglehetősen furcsa, hogy a Miniszterelnökség rengeteg pénzt ajándékoz a kultúrára, miközben az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kultúráért Felelős Államtitkárságának egyre kevesebb finanszírozási lehetősége van. Ezek a finanszírozási döntések (a KMTG ügyén kívül más ilyen is van) elég rögtönzöttnek, és megfontolatlannak tűnnek. Emellett nem lehet azt mondani, hogy nem fontos ügyeket támogat a Miniszterelnökség, a szépirodalmi tehetséggondozás és a Kertész Imre-hagyaték gondozás egyaránt kiemelten támogatható projekt.
A döntések átláthatatlanságával, a finanszírozott intézmények költségvetési terveinek ráláthatatlanságával, a társadalmi- és szakmai kontroll nélkülözésével bajok vannak.
A finanszírozás ráadásul egyenlőtlenségeket teremt, egy sokáig nem az Anyaországban működő, amúgy színvonalasnak értékelhető íróműhely mindent visz a saját mellékútvonalain, amíg a több évtizedes hagyománnyal rendelkező irodalom körüli szellemi műhelyek, csoportosulások, szervezetek, folyóiratok nem kapnak ilyen rendkívülinek mondható összegeket, sőt! A Miniszterelnökségi döntések ilyen módon kultúrharcot generálnak,
a győztesek túlzott mértékben győztesek a vesztesek túlzott mértékben vesztesek, miközben a szakmai alapú, versenyszerű pályáztatás súlya és jelenléte egyre kisebb.
Ha a politikai döntésekből ilyen mértékben kihagynak szakmai közösségeket, illetve az adott szakmát gyakorló egyéneket, akkor ezt spontán államosításnak is lehet nevezni.
DRÓT: Egy bejegyzésedben azt írtad, hogy „a KMTG íróakadémia nem feltétlenül a fal, aminek nekimegyek szépen, hanem a ravasz, ami segített kilőni az ötletemet”. Mit értesz ezalatt?
Ijjas Tamás: Egy egyéves, komoly tervezést, odafigyelést igénylő társadalmi munkát nem lehet kivitelezni tiltakozásból.
Ezért szó sincs nekimenésről. Arról van szó, hogy megmutassam a lehető legnagyobb nyilvánosságnak, hogy mit jelent a tehetséggondozás. Ráláthassanak a folyamatra, be legyenek „kibicek” vonva, legyen rá társadalmi ablak. Az is fontos, hogy
egy hét alatt csak hozzám 56 pályázat érkezett be, de tudomásom van a Független Mentorhálózat olyan tagjairól is, akikhez három-négy nap alatt száznál több reménybeli mentorált kopogtatott be.
A társadalmunk ki van éhezve a kreatív önkifejezésre, ennek a kompetenciának a fejlesztése szerintem össztársadalmi igény. Itt nemcsak a jövendőbeli szépírók inkubátoráról van szó, nemcsak a pályakezdésről, hanem arról, hogy mind
az oktatásban, mind a felnőttképzésben meg lehetne, sőt meg is kellene növelni a kreatív írás érdekeltségét.
Egy felső tagozatos diáknak már nem árt, ha nem csak fogalmazni tud, hanem ismerkedik a szépirodalmi technével is. Ráadásul sokkal szórakoztatóbbak, saját élményt adók lennének a magyarórák.
A kreatív írás egy nagyon fontos kompetencia, ami kedvezően hat csatolt területekre, mint a problémamegoldás, önreflexió, tudatosság, fókuszált és elmélyedt munkára való készség.
A kreatív írástól a világ is és az életünk is érdekesebbé válik.
DRÓT: Miből gondolod, hogy a későbbi mentorok, költők és írók számára is ez egy jó program, ami kölcsönösen megtérülhet mindkét fél számára? Mit jelent ez a program a mentoroknak? Mi a feladata egy mentornak?
Ijjas Tamás
Ijjas Tamás (1978, Budapesten) 1997-ben érettségizett a Szentendrei Ferences Gimnáziumban, ugyanebben az évben verseiért arany oklevelet nyert a Sárvári Diákírók, Diákköltők Országos Találkozóján. 2011-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar irodalom és nyelvészet szakán. 2005 és 2009 között a Telep Csoport, 2007 és 2009 között pedig az Előszezon tagja volt. 2003-ban jelent meg első verse a Parnasszusban, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit azóta többek közt a Holmi, a Kortárs, Új Forrás, Alföld, Magyar Napló, a Kalligram, a Mozgó Világ, a Prae, az Ex Symposion és az Irodalmi Jelen közölte. 2004-ben vers kategóriában Simon Mártonnal megosztva elnyerte a Mozgó Világ nívódíját, a zsűri tagjai közül Lator László méltatta. Első verseskötete Fejedelmi többes címmel jelent meg 2008-ban a Noran Kiadó gondozásában. 2009-ben Kassák Lajos XIII. Kerületi Irodalmi Díjat kapott. Első gyerekverskötete Bőröndapu címmel Bogdán Viki illusztrációival 2012-ben jelent meg a Betűtészta Kiadó gondozásában. A verseskötet nyomán ugyanebben az évben a Kompánia Színházi Társulat készített ifjúsági előadást Lukács László rendezésében, amit 2013-ban az M2 is levetített Dr Téboly varázsműhelye című gyermek- és ifjúsági tévéműsorának keretében. 2014-ben A világ legrövidebb meséi címmel jelent meg a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában Lackfi Jánossal közösen írt mesekönyve, amit Molnár Jacqueline illusztrált. Második verseskötete Hipnózis címmel a JAK-füzetek sorozat 192. köteteként 2015-ben jelent meg a József Attila Kör és a Prae.hu gondozásában. (Forrás Wikipedia)
Ijjas Tamás: Jó kérdés, én csak a magam oldaláról tudok vallani. Azt tudni kell, hogy a Független Mentorhálózatnak (egy hasonlattal élve) én csak a „biológiai apja” vagyok, de nem vagyok a „nevelője”. Nem vettem részt a szervezésében. Reméltem, hogy lesznek emberek, akik csatlakoznak hozzám – egyénenként, szervezettségben nem gondolkodtam. Ezt a vonalat már (Nemes Z.) Márió vitte tudtommal és engedélyemmel. Én például nem vagyok választható mentor a Független Mentorhálózat listáján, és ez is egy gesztus mindkét oldalról. A kérdésed lényegére térve: Én szeretek emberekkel és szövegekkel foglalkozni, tehát gyakorlatilag mentorként a szenvedélyemet gyakorlom. Ráadásul nagyon vallom azt, hogy
tanítva tanul is az ember, ha átadja a tudását, az a tudás mélyebb, reflektáltabb lesz,
ráadásul ott lesz egy élő párbeszéd köztem, és a pályázatomat elnyerő pályakezdők között (nagyon úgy tűnik, hárman lesznek), ami nem csak nekik lesz valószínűleg inspiráló, hanem nekem is. Tehát a saját értékrendemnek megfelelően cselekszem, ha tehetséggondozással foglalkozok. Az energiáimmal való gazdálkodástól természetesen félek, nyilván lesznek fárasztóbb időszakok is a folyamatban, de nekem ez megéri. Nagyon örülnék, ha jövőre is kitudnám írni a pályázatot, minden politikai íztől függetlenül, hosszú távban gondolkodok, és ebben az is a cél, hogy valami nagyobb társadalmi üzenetet is képviseljek – ezért a közösségi média felületeimen lesznek a kreatív írás kompetenciáját fejlesztő játékok, feladatok, illetve érdekes információk. Ezekkel mindenki élhet, fejlesztheti saját magát, lehet „önmaga mentora”.
A legszélesebb réteget szeretném feltüzelni az írás szenvedélye iránt. felébreszteni az átlagemberben is lappangó művészt (és ezt most inkább átlagemberként mondom – mert az vagyok -, mint művészként).
(Az interjút készítette – WST -. IJJAS TAMÁSRÓL fotók: BACH MÁTÉ.)
