Centauri iránti odaadó rajongásomnak kialakulása nem volt rögtön egyértelmű. Ahogy a kurzus kezdete előtt olvastam a Kék angyal című novellát hangosan felnevettem és a lakótársamnak idéztem fennhangon a részleteket, ahogy egy angyallal való erotikus jelenetet ír le, majd az anyjához hasonlítja őt. Együtt szörnyülködtünk a mondatokon.
Az írónő harminc év elteltével tudta fájdalmait megosztani a világgal egy gyermek elvesztéséről, a terhességről, a halva születésként elkönyvelt abortuszról, egy beteg gyermek neveléséről vagy a bántalmazó kapcsolatokról.
Az utóbbi időben sokszor kapom meg, fölösleges, amit tanulok és ami valójában érdekel. Nem azt mondom, hogy amit tanulsz, az fölösleges, csak azt, hogy a piacon sokkal nagyobb szükség van gazdasági szakemberekre, mint társadalomtudósokra. Nem azt mondom, hogy nem tanulsz semmi fontosat, csak azt, hogy semmihez se fogsz érteni igazán, mindenbe csak belekóstolsz egy kicsit. Nem azt mondom, hogy felesleges az irodalom, csak azt, hogy nincs kézzel fogható eredménye. Na, most miért nézel így, nem akartalak megbántani.
Nem gondoltam ám mindig így, valójában még most sem, de közgazdász közegben sokan nem értik, mi értelme van a művészeteknek, nem értik, mi hasznuk van.
Kő Boldizsárral készítettünk interjút lebontott köztéri művéről. Interjúnk mellett nyilatkozott lapunknak az ügyben a bontást elrendelő abai polgármester is.
…nem nagy a pác, már látom. / És szagvakságom börtönéből / kibambulok a rácson. – Horváth Ildikó 1967-ben született, orvos. Marosvásárhelyen él, alkalmanként ír, folyóiratokban, antológiákban publikál. A DRÓTon 2021-ben az ő két versével kezdünk.