improvizitáció
„űzött angyalok ül /
nek a síron szigetm /
onostor tizenkilenc sze /
ptember huszonnégy k /
edd tréfa hal álom a /
férfi mélybe lelóg a lá”
„űzött angyalok ül /
nek a síron szigetm /
onostor tizenkilenc sze /
ptember huszonnégy k /
edd tréfa hal álom a /
férfi mélybe lelóg a lá”
Igazából sem sétálni, sem ugatni nem tudott rendesen az Aladár, létének egyetlen stabil, kiszámítható megnyilvánulása ez a nagyjából harminccentis nyálfelhő volt, ebben sohasem okozott csalódást.
„elméletekből jut kinek-kinek bőven, /
megoldásokból is akad épp elég, /
ajtófélfára tűzzük igazságunk, /
de valami kínoz, ez még mind kevés” –
Gergely Edó verse
Egyszerre kell elbújni a vírus és a perzselő dél-spanyol napsütés elől.
Z és K némán álltak, mintha emberi hamvakat szórtak volna éppen az imént a patakba. Egy perc fájdalmasan süket csönd után K ollót húzott elő kabátja belső zsebéből és elvágta a kötelet, ami egészen eddig még összekötötte az elpusztult sárkánnyal. A maradék gombolyagot és az ollót külön-külön zsebekbe tette el, majd Z-hez lépett.
„az olyan csodás, bárhol és bármikor
a kezünk leszakíthatja a virágokat,
hogy ajak másik ajakhoz érhet,
hogy nincsenek válságok és forradalmak,
hogy az emberek által felajánlott itallal öntözzük a földet,
hogy ilyen jól élhetünk,
az olyan csodás, amit csak el tudok képzelni!”
Egy elárult generáció tanúja, aki nem mellesleg nemzetközileg ünnepelt költő is: Duo Duo. Róla szól Viczenti Mátyás a modern Kína költészetét bemutató sorozatának hatodik része a DRÓTon.
Ti, allergiások, sosem gondolnátok, de a pollen az nem ellenség, hanem üzenet tőlem, hogy legyetek szabadok. Ki a taknyán, ki a krákogásán, és ki a könnyein keresztül. Nem tudom, hogyan, de oldjátok meg.
Mégiscsak kell beszéljünk az Unorthodox-sorozatról és a könyvről az annak sok szempontból problematikus, egyúttal igen jellemző narratívája, ami egyben világos leképezése a liberális felfogású modern ember viszonyának a világ még megmaradt tradicionális, vallási közösségeivel kapcsolatban.
… itt forr össze, válik el minden, amiért élni lehet vagy érdemes, Krúdy, Mikszáth, Tersánszky törzsasztalánál, valójában ők maguk a regény, és ennyi maga az élet, egy fáradt, de joviális pincér …
Jó lenne teljes szívvel hinni, hogy nem csak két irodalom, de két ország és két nemzet sincs. Csak egy van.