Hamvas Béla fügefája

„Korcsula fölött, ha az ember túlmegy a temetőn, délkelet felé, nem nagy füves térségen áll a fügefa. Három vastag ága mindjárt a föld színén elválik háromfelé, azután fel- és visszahajlik. Augusztusban illatos, sötétibolya, zsíros, mézízű füge terem rajta. A füvet beárnyékolja, védelmébe veszi a teret s a lényt, aki a gyepre lép.”

– írja Hamvas Béla a Fák című esszéjében, ami egyébként mottója szerint inkább költemény, ahogy ez az írás is műfaji határokon mozog. Írtak róla, hogy magyar turistáknak mutogatják ezt a fát, de igazán nem sokan kíváncsiak rá. Kép nem született róla, pontos helyét térkép nem jelöli. Egyesek szerint csak legenda, hogy Hamvas Béla fügefája egy távoli, dalmáciai szigeten még megvan, mások szerint nagyon is lehetséges.

Bárhogy is legyen, gondoltam, a leghelyesebb, ha utánajárok.

Közös kert

Mert műveltség nélkül nincs valódi gazdagság, nincs valódi boldogság. A műveltséget fejleszteni és mélyíteni kell, s erre az oktatás mellett, az egyik legjobb és legfőbb eszköz a művészet. Különösen jó az, ha helyi művészek teszik ezt, hiszen az ő lehetséges feladatuk saját közösségük művelése, emelése, fejlesztése.

– A DRÓTon a Kultlab50, a győri képzőművészek alkotásai fogászati anyagokból című kiállítás megnyitójának teljes szövegét olvashatják.