(Inger Mari Aikio[1] számi költőnő verseinek Németh Petra[2] által készített műfordításai Domokos Johanna[3] bevezetőjével)
Inger-Mari Aikio (művésznevén: Ima, 1997-2013 között Aikio-Arianaick vezetéknévvel publikált) 1961-ben Ohcejohka/Utsjoki finnországi számi városkában született sokoldalú északi számi művész. Versírás mellett újságíróként, rádió- és televízióadások szerkesztőjeként, filmek rendezőjeként, valamint zenés gyerek CD-k szövegírójaként is tevékeny. Köteteivel
a számi női líra újszerű természeti és erotikus hanggal gazdagodott.
A Gollebiekkat almmi dievva (Aranyszelek az égen át, 1989), Jiehki vuolde ruonas giđđa (Zöld tavasz a jég alatt, 1993), Silkeguobbara lákca (A selyemgomba krémje, 1995), Máilmmis dása (A világból haza 2001), de leginkább a 69 čuoldda / 69 pylvästä (69 oszlopocska, számi és finn nyelvű, 2018) verskötetei az etnicitást alig érintő terében a lírai én kapcsolatainak érzelmi és érzéki világáról szólnak. Legutóbbi példa nemcsak a számi társadalom szexuális tabuit, hanem globális (poszt)modern társadalmunk elhallgatott témáit is poetizálja. A 2009-es Suonat (Erek/Húrok) számi, valamint a 2014-es Beaivváš čuohká gaba / Aurinko juo kermaa (Tejszínt iszik a napra, számi és finn nyelvű) kötetekben egyre inkább teret hódító természeti képek gyakori, allegorikus felhasználásában egyaránt felismerjük a számi jojka énekeshagyomány és keleti lelki testvérének, a japán haikunak a szerkesztési elemeit. Magyarul nemcsak irodalmi lapokban jelentek meg fordítások (erdélyi Helikon, Új Forrás, Évszak), hanem a 2001-es és 2009-es köteteinek teljes fordításai is (l. Számi ima 2009, Örökanyák-Világlányok 2017).
Az alábbi versfordítások a szerzőnő felolvasását és Miro Mantere megzenésítéseit tartalmazó CD melléklettel is ellátott Beaivváš čuohká gaba / Aurinko juo kermaa (Tejszínt nyaldos a nap, 2014) számi és finn nyelvű kötet finn nyelvű versei alapján készültek. Eleddig ez az egyetlen olyan számi költői mű, mely következetesen érvényesít egy kötött szótagszámú verselést.
Mind a számi, mind a finn nyelvű versek a haiku és tanka hagyományokat ötvözve 5-7-5 szótagszámú sorokból állnak,
és mivel ez volt a kompozíció legfontosabb elve, a nyelvi változatok közötti tartalmi átmentés másodlagossá vált. A természeti képeket pillanatfelvételekben megörökítő szerzeményei műfaját a szerzőnő taikunak nevezi. A számi és finn versek többnyire ugyanarról szólnak, de egymásnak nem fordításai. Míg a számi nyelvben a szerzőnő kihasználja az igeképzők hihetetlen gazdagságát, és ezáltal az igékben rejti el a számi versek finomabb szemantikai árnyalását, addig a finn versek rövid szavakból tevődnek össze, és a nyelv morfológiai rendszeréről a lexikai árnyalásra helyezi át a figyelmet.
Az alábbi műfordításokban Németh Petra a versek vizualitására helyezte a hangsúlyt, és az eredetik képiségéhez és nem azok kötött szótagszámához igazgatta fordításait.
A kötet egyharmadát visszaadó műfordítások mind a nyolc évszak egységeiből válogatást nyújtanak. Szerencsénkre szólva a költőnő nem azokat a témákat tárgyalja, melyek a hagyományos életmódjukhoz kötődően az északi számi nyelvben ezt az évszaktagolást létrehozták, hanem kameraként pásztázva követi a természet átváltozását. Hogy melyek mégis az évszakokat elhatároló jelenségek, az olvasó megpróbálhatja a fordításokból magának kiolvasni. További fordítások az év végén megjelenő Ez nem az a föld című számi női költői antológiában olvashatni (L’Harmattan/Károli).
E számi természeti lírából teljesen hiányzik a grammatikai első személy, az „én”.
A megszólalás tágabb finomságú, ökoritikai érzékenységű helyről történik, melynek hangot ad a természet és történéseit megfogalmazó igei egyes szám harmadik személy.
A versek szóképi meditációiban az ész lazíthat, hisz a lélek áll őrt, és a lélek szemlélődése irányít. A lírai, harmadik személyű figyelem keresi meg azokat az előképeket, melyből szó és kép egyszerre tűnik elő. Ezek a verbalitást megszülő előképek hordozzák tulajdonképpen a versek varázserejét, mely felfogja a diszharmóniát, és gyógyító erővel egyesíti a természeti képet és a gondolatot. Amire hatásuk lüktetni kezd az olvasóban, belül már megtörtént a csoda: az ember túléléséhez annyira szükséges nézőpontváltás.
Domokos Johanna
Inger-Mari Aikio: Aurinko juo kermaa
(a finn cím fordítása: Tejfölt iszik a nap)
Nyár
*
fény a fényben
egymáson rétegesen
álmát vesztetten
*
evező nélküli csónakban
siklik a szerelem
buborékozik, habzik a víz
*
égi háború zárótaktust
ver a hegyen
odujába menekül a sarki róka
*
nyárközép éjszakája
fekete felhő tolakszik
a szájba, orrba és a fülekbe
*
nyírfalevélen
párával ízesítve
kínálkozik a nyár
*
szellő táncol
Ilmatár forog
hontalan sirály szállong
*
érett cseppek
csöppennek a cserépedénybe
mikor tejszínt iszik a nap
Késő nyár
*
pázsit csipkéje
felveszi az ősz lüktetését
megtáncoltatja a napot
*
tejszínes patakok
áradnak és forrongnak
a nap őszi nevetésében
*
hullámok mögül
a csónak evezőlapátra lel
bár senki sem evez
*
forrásnak csobogásai
tetoválják a sziklát
a hold töredezett tükrét
Ősz
*
hold hídján
őszi színek hullámokba
utat szőnek csendben a télnek
*
őszi színek lángja
lobog a hegyhát völgyeiben
ösvényeket emészt fel a naphoz
*
őszi színek
szívbe ejtik a csendet
beszórják hamuval
*
kúszik a pára
a kopár hegy orcáján
üdvözlet a tengertől
*
fehér remény
vörös levelekbe burkolózik
nősziromba fogódzkodik
*
összezavarodik a szem
nyírfalevél-e ez vagy
egy hópehely maga
Télelő
*
hószigeteket halmoz
a szél a jégen
álmok otthonául
*
dermedt fény
naptakaró alatt
fenyőágat ölel
*
napgolyó
elindul a sarki éjszakába
hogy fagyba hamvadjon
*
nyírfa kérgében
régi moha verejtéke
kóstolgatja a holdfényt
*
árnytalan árny
havas ösvényen
megtorpan a sötétség
*
hókristályokat gyűjt
a kék sólyom
fészket sző a szélnek
Tél
*
hókunyhójában
elhagyja a hófajd
a róka kötötte gyapjúzoknikat
*
erős hófúvás
daloltatja a facsónakot
bár nem talál dallamot
*
mikor megfagy a tűz
a cseppek északi fényt
prüszkölnek az égre
*
szelek játszanak
az égi fényorgonán
dallam szökell a havon
*
hófúvás ajkai
harapdálják a nyakat, ahogy
védik a szív éjszakáját
Télutó
*
hajszálak
már ezüstereket gyűjtenek
elrejtik a sötétséget
*
visszatartja lélegzetét
az olvadó hidegség
elengedi halottait a tél
*
cseppfolyó
a jégcsap szájában szimatol
szopja a fekete fényt
*
leeső
hópelyhek szája
tavaszba szakad
*
tejútról
tej csöpög
napnak tejszínéül
Tavasz
*
barna fűzfa
világos macskákat bont
ezüstösen sárgákat
*
medve bundájában
az ecsetek tavaszt
táncolnak az ikreknek
*
jégcsapok szelídséget
játszanak és gyöngéd
bölcsőben fű illata
*
dobog a várakozás
a karba sugárzik
nemsokára, tényleg nemsokára
*
tavaszi égen
egész hangok
vonalrendszer nélkül
*
tavaszi eső
szaglássza az útszéleket
üdvözli az érkezőket
*
emelkedik a víz
már mászik a nyírfa ölébe
megízleli az alsó ágat
Nyárelő
*
nevetésben a tegnap
illata, olvad a nektár
lezárja a tavasz ajkát
*
forrás szélén
folyami gyöngykagyló
buborékjait viszi az áramlás
*
pillantás áramában
a bőr tündérei táncot járnak
csókokkal szárnyukon
*
húznak az ágak
a sziklaháttal szemben
engedély nélkül meggyökereznek
Fordította Németh Petra.
- [1] Kortárs észak számi és finn nyelven író sokoldaló költőnő. Jelenleg szülőfalvacskájába visszaköltözve, azaz Buolbmatjávriban él (Szápmi Finnországban eső részén). Magyarul eleddig két kötete jelent meg.
- [2] Számi költészet tolmácsolója, különösen a finnországi számi szerzők költészetét fordítja. Budapesten él.
- [3] Irodalomkutató, költő. Szülővároskájában, Szovátán is szívesen élne.
