Versek nyolc számi évszakról

(Inger Mari Aikio[1] számi költőnő verseinek Németh Petra[2] által készített műfordításai Domokos Johanna[3] bevezetőjével)

Inger-Mari Aikio (művésznevén: Ima, 1997-2013 között Aikio-Arianaick vezetéknévvel publikált) 1961-ben Ohcejohka/Utsjoki finnországi számi városkában született sokoldalú északi számi művész. Versírás mellett újságíróként, rádió- és televízióadások szerkesztőjeként, filmek rendezőjeként, valamint zenés gyerek CD-k szövegírójaként is tevékeny. Köteteivel

a számi női líra újszerű természeti és erotikus hanggal gazdagodott.

A Gollebiekkat almmi dievva (Aranyszelek az égen át, 1989), Jiehki vuolde ruonas giđđa (Zöld tavasz a jég alatt, 1993), Silkeguobbara lákca (A selyemgomba krémje, 1995), Máilmmis dása (A világból haza 2001), de leginkább a 69 čuoldda / 69 pylvästä (69 oszlopocska, számi és finn nyelvű, 2018) verskötetei az etnicitást alig érintő terében a lírai én kapcsolatainak érzelmi és érzéki világáról szólnak. Legutóbbi példa nemcsak a számi társadalom szexuális tabuit, hanem globális (poszt)modern társadalmunk elhallgatott témáit is poetizálja. A 2009-es Suonat (Erek/Húrok) számi, valamint a 2014-es Beaivváš čuohká gaba / Aurinko juo kermaa (Tejszínt iszik a napra, számi és finn nyelvű) kötetekben egyre inkább teret hódító természeti képek gyakori, allegorikus felhasználásában egyaránt felismerjük a számi jojka énekeshagyomány és keleti lelki testvérének, a japán haikunak a szerkesztési elemeit. Magyarul nemcsak irodalmi lapokban jelentek meg fordítások (erdélyi Helikon, Új Forrás, Évszak), hanem a 2001-es és 2009-es köteteinek teljes fordításai is (l. Számi ima 2009, Örökanyák-Világlányok 2017).

Az alábbi versfordítások a szerzőnő felolvasását és Miro Mantere megzenésítéseit tartalmazó CD melléklettel is ellátott Beaivváš čuohká gaba / Aurinko juo kermaa (Tejszínt nyaldos a nap, 2014) számi és finn nyelvű kötet finn nyelvű versei alapján készültek. Eleddig ez az egyetlen olyan számi költői mű, mely következetesen érvényesít egy kötött szótagszámú verselést.

Mind a számi, mind a finn nyelvű versek a haiku és tanka hagyományokat ötvözve 5-7-5 szótagszámú sorokból állnak,

és mivel ez volt a kompozíció legfontosabb elve, a nyelvi változatok közötti tartalmi átmentés másodlagossá vált.  A természeti képeket pillanatfelvételekben megörökítő szerzeményei műfaját a szerzőnő taikunak nevezi. A számi és finn versek többnyire ugyanarról szólnak, de egymásnak nem fordításai. Míg a számi nyelvben a szerzőnő kihasználja az igeképzők hihetetlen gazdagságát, és ezáltal az igékben rejti el a számi versek finomabb szemantikai árnyalását, addig a finn versek rövid szavakból tevődnek össze, és a nyelv morfológiai rendszeréről a lexikai árnyalásra helyezi át a figyelmet.

Az alábbi műfordításokban Németh Petra a versek vizualitására helyezte a hangsúlyt, és az eredetik képiségéhez és nem azok kötött szótagszámához igazgatta fordításait.

A kötet egyharmadát visszaadó műfordítások mind a nyolc évszak egységeiből válogatást nyújtanak. Szerencsénkre szólva a költőnő nem azokat a témákat tárgyalja, melyek a hagyományos életmódjukhoz kötődően az északi számi nyelvben ezt az évszaktagolást létrehozták, hanem kameraként pásztázva követi a természet átváltozását. Hogy melyek mégis az évszakokat elhatároló jelenségek, az olvasó megpróbálhatja a fordításokból magának kiolvasni. További fordítások az év végén megjelenő Ez nem az a föld című számi női költői antológiában olvashatni (L’Harmattan/Károli).

E számi természeti lírából teljesen hiányzik a grammatikai első személy, az „én”.

A megszólalás tágabb finomságú, ökoritikai érzékenységű helyről történik, melynek hangot ad a természet és történéseit megfogalmazó igei egyes szám harmadik személy.

A versek szóképi meditációiban az ész lazíthat, hisz a lélek áll őrt, és a lélek szemlélődése irányít. A lírai, harmadik személyű figyelem keresi meg azokat az előképeket, melyből szó és kép egyszerre tűnik elő. Ezek a verbalitást megszülő előképek hordozzák tulajdonképpen a versek varázserejét, mely felfogja a diszharmóniát, és gyógyító erővel egyesíti a természeti képet és a gondolatot. Amire hatásuk lüktetni kezd az olvasóban, belül már megtörtént a csoda: az ember túléléséhez annyira szükséges nézőpontváltás.

Domokos Johanna

Inger-Mari Aikio: Aurinko juo kermaa

(a finn cím fordítása: Tejfölt iszik a nap)