DRÓT: Aláírásgyűjtést kezdeményeztél, melyben az aláírók „tiltakoznak a magyar irodalom ellehetetlenítése ellen”. Szerinted a magyar irodalom ellehetetlenül?
PION ISTVÁN: A petíció alapja egyrészt a KMTG 400 millió, másrészt a Kertész Imre Központ 1 milliárd forintos állami támogatása volt. Én magam mindkettőt visszásnak és átláthatatlannak gondolom, ezért kezdtem bele az aláírások gyűjtésbe. Közben az aláírók tényleg nagy számának öröme mellett elkeserített, hogy
sokan rezignáltan veszik tudomásul: az állam rosszul költi el ezt a pénzt.
Vagyis azt tapasztaltam, hogy voltak, akik lemondó, félreforduló és így a fentiekhez hasonló támogatásoknak még inkább teret adó hozzáállással kezelték ezt az ügyet, és ez felbosszantott. Ezért kezdtem el szervezni a demonstrációt: mert
ha ez így megy tovább, akkor a magyar irodalom, amelyben egyre inkább magányos emberek vannak társak és közösség nélkül, ellehetetlenül.
Pion Istvánt
Pion Istvánt (költőt, írót, slammert, a Magyar Nemzet újságíróját, a Lánchíd Rádió műsorvezetőjét) kérdeztük a január 22-én „Kezdjük el kicsiben! – demonstráció a kortárs magyar irodalomért” elnevezésű demonstráció kapcsán. Az egész petíció és demonstráció abból indult, hogy a Kárpát Medencei Tehetséggondozó Kft. (továbbiakban KMTG) 400 milliós támogatást kapott. Az Orbán János Dénes vezette íróakadémia 2016-os létrejötte és 150 milliós állami támogatása az egyik legnagyobb vitát váltotta ki a kortárs magyar irodalom résztvevői között az elmúlt évben. A DRÓTon ezzel az interjúval együtt 20 alkalommal foglalkoztunk az üggyel. Pro és kontra. Megszólalt Orbán János Dénes és Krusovszky Dénes is az ügyben (lásd a linkeket a lap alján). Videóösszeállítást készítettünk az ELTÉn zajlott vitáról, majd Pion Istvánnal és R. Kiss Kornéliával értékelte főszerkesztőnk az eseményeket a Lánchíd Rádió Nyomdafesték című műsorában.
DRÓT: Négy pontban foglaltátok össze követeléseiteket: követelitek a támogatások visszavonását a KMTG-től és a Kertész Imre központtól. Mi a baj ezzel az összesen 1 milliárd 400 millió forinttal szerinted?
PION ISTVÁN: Az 1 milliárd 400 millió forinttal az ég egy adta világon semmi baj nincs. A baj azzal van, hogy átláthatatlanul, uram-bátyám módjára és szakmai egyeztetések nélkül költik el.
DRÓT: Ezek szerint most „uram-bátyám” módjára osztják szét? Mit jelent ez az „uram-bátyám mód” szerinted és mivel tudod bizonyítani?
PION ISTVÁN: Az uram-bátyám mód a jó ajtón való kopogtatás szinonímája: van egy barátom, ismerősöm, akárkim, akiről tudom, hogy jó helyen van az ajtaja, hát bekopogok. De ha nem barátom, nem ismerősöm, nem akárkim ez a valaki, akkor sajnos még az ajtajáig sem engednek el. És ennek a bizonyítása nem bonyolult, hiszen erről Orbán János Dénes nyíltan beszélt.
DRÓT: A negyedik pontban azt írjátok, hogy „Követeljük, hogy a szakmai szervezetek bevonásával osszák újra ezt az 1 milliárd 400 millió forintot azon irodalmi szervezetek, folyóiratok és műhelyek között, amelyek forrás hiányban szenvednek, és amelyek azt valóban megérdemlik.” Melyek ezek a műhelyek? Kikre utaltok itt pontosan?
PION ISTVÁN: A petícióban nem emeltem ki egyetlen ilyen műhelyt sem, hiszen rengeteg van belőlük. Ezt most sem tenném, ehelyett inkább azt erősíteném meg, hogy olyanok kapják, akik és amik valóban megérdemelik. Ezzel nem azt mondom, hogy teszem azt, a KMTG Előretolt Helyőrség Íróakadémiája ne érdemelne pénzt, de azt igen, hogy a többiekhez képest ilyen aránytalanul kiemelkedő összegeket biztosan nem.
DRÓT: Ellenérv lehet a folyóiratok ellehetetlenülésével szemben, hogy ugyanazon vitatott kormányhatározatban, egy sorral a KMTG-nek megítélt 400 millió alatt az a 960 millió forint szerepel, amit a 12 tradicionális vidéki folyóiratnak ítélt meg a kormány (Alföld, Jelenkor, Tiszatáj, stb). Állítólag a júniusban az NKA-tól kapott támogatással együtt (akkor pl. a Tiszatáj 40 milliót kapott) együtt a vidéki folyóiratok annyi pénzt kapnak 2017-ben, amennyit még egyszer sem a rendszerváltás óta.
PION ISTVÁN: Erre első blikkre azt kell mondanom, hogy örömhír. Második ránézésre azonban két dolog is felmerül: nagyon, sőt nagyon-nagyon későn érkezett a támogatás, hiszen már láttunk megszűnő folyóiratot a folyóirattámogatások csökkentésének következtében, valamint azért itt is előkerül a szakmai kérdés ügye, mert úgy tűnik, erről sem történt semmilyen egyeztetés.
DRÓT: Akkor most mégis utálni kell-e azokat, akik részt vesznek a KMTG-ben?
PION ISTVÁN: Utálni senkit sem kell.
például Ijjas Tamás kiállása a tehetséggondozás spontán államosításával szemben: egy éven át segít szakmai tudásával (és némi egyéb élettapasztalattal) egy elszánt pályakezdőt, ingyen.
DRÓT: Mit lehetne eredménynek tekinteni ennek kapcsán?
PION ISTVÁN: Én már azt is eredménynek tartanám, ha úgy állnánk a tükör előtt, mint aki először látja meg a konditeremben az izzadságcseppjeit. Hogy bár még nagyon sok munkánk van, de végre tettünk valamit.
DRÓT: Kell-e egyáltalán államilag finanszírozni az irodalmat?
PION ISTVÁN: Egy ideális világban nem kell, de mivel a mi világunk minden, csak nem ideális, ezért kell. Hiszen
az irodalom jó befektetés, ami hosszú távon biztosan megtérül.
Viszont az a kultúrpolitikai hozzáállás, amit most látunk, maximum rövidtávon hozhat múlandó sikereket, ezért nagyon is át kell szabni. De a lényeg az, hogy ha már támogatja a kormány a magyar irodalmat, akkor jó volna, ha ésszerűen tenné.
DRÓT: Ha tehát kell államilag finanszírozni az irodalmat szerinted, akkor miért evidens, hogy az épp hatalmon levők ne érvényesítsék az irodalmi preferenciáikat?
PION ISTVÁN: Szerintem egyáltalán nem evidens, hogy az épp hatalmon lévők ne érvényesíthetnék az irodalmi preferenciáikat, már ha vannak nekik olyanjaik. A probléma azzal van, hogy itt némely dolgok átestek a „szaniszló” másik oldalára:
a túlzásba vitt, ideológiai és pártkötődés alapú preferencia-érvényesítés, az „uram-bátyám” módszer és a sértődöttségből fakadó hozzáállás.
Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott azt mondta 2013-ban, hogy „a balliberális oldalnak meg kell barátkoznia azzal, hogy hét szűk esztendő következik számukra a kultúrpolitikában”. Engem a hideg kiráz, ha ilyen mondatokat hallok, és rettenetesen fázom, ha az ilyen mondatok meg is valósulnak.
DRÓT: Ha mégis elfogadjuk, hogy ne érvényesítsék, létezhet-e ennek olyan formája, amely függetleníthető az államtól?
PION ISTVÁN: Még mindig azt mondom, hogy fogadjuk el bátran a preferenciák érvényesítését, és ha az nem lépi át azokat a kereteket, amelyeket az előbb említettem, akkor
létezhet az államtól, pardon, a kormánytól független szakmaiság. És mit ad Isten, valamelyest még létezett is.
Emlékezhetünk olyan időkre, amikor a szakmai szervezetek, folyóiratok és műhelyek még nem álltak az éhhalál szélén, és így vagy úgy még komolyan is voltak véve államilag, szakmailag és talán még emberileg is, a képviselőik bent ültek például az NKA bizottságaiban, és azért csak-csak meg tudtak egyezni néhány dologban. Azonban ez ma már nem így van, a bizottságokban túlsúlyba kerültek azok, akik a kormány rossz kultúrpolitikáját képviselik, szóval tart a hét szűk esztendő.
DRÓT: Szerinted hogy nézne ki az a szakmai szervezetek általi pénzosztás, mely a szakma túlnyomó részének tetszene? És ha tetszene a szakmának, az mennyiben jelenti azt, hogy ez jó az irodalomnak, jó az olvasóknak, jó az országnak, jó az emberiségnek és jó a világegyetemnek meg annak, ami azon túl van?
PION ISTVÁN: A szakmai szervezetek általi pénzosztás mikéntje magában rejti a választ: ezt hívjuk szakmai alapú pénzosztásnak, amelyben a szakmai minimum volna a minimum. Az irodalomnak ez azért volna jó,
mert így nem a világnézet és a kormányhűség alapján kapná a támogatást, hanem szakmai szempontok szerint.
Ez az olvasónak is jó, hiszen több mindenből válogathat, Uram bocsá’, szélesedik a látóköre. Az országnak, az emberiségnek, a világegyetemnek és annak, ami azon túl van pedig azért, mert az irodalom végállomása a világ teljes megértése, és ez elég jó kis célnak hangzik.
DRÓT: Van-e olyan politikai erő, párt, amely képviselhetné a szándékaikat?
PION ISTVÁN: Ezt a kérdést egyáltalán nem pártpolitikai alapon kell képviseltetni, mert látjuk, hogy annak mi az eredménye: rosszul elköltött 1 milliárd 400 millió és még ki tudja, hány és hány forint.
