Szevasz, te féreg.
Rég láttalak.
Ma van az évfordulónk, tudtad?
Már három éve, hogy együtt vagyunk. Ki gondolta volna, hogy ennyire tartós lesz ez a kapcsolat.
Én biztos nem, mert sokáig nem is vettem rólad tudomást. Nem voltál az esetem soha.
De téged nem olyan fából faragtak, hogy néhány nem várt nehézség a kedvedet szegje. Kellettem neked, hát küzdöttél értem. Hazudnék ha azt mondanám, hogy hálás vagyok. Túlságosan sokat fájt miattad a fejem, te féreg. Néha már szinte az őrületbe kergettél az erőszakosságoddal, de téged ez egyáltalán nem érdekelt, mert mindig is egy önző alak voltál.
Valamiért mégsem tudtam rád haragudni soha, talán ezért is tartottalak meg. Hogy évente egyszer, az évfordulónkon, amikor végre megszabadítottak tőled, jól megnézhesselek magamnak az ép szememmel.
A másik úgyis ott van valahol a testedben. Gondolom, ezért is nézlek. Hogy lássam végre magamat.
Írás: Ferdinánd Zoltán. Fotó: Nagy M. Hedvig.
