Móga Piroska
1990. június 24-én Budapesten született, magyar színművésznő. Gimnazistaként három évig dolgozott ruhatárosként a Katona József Színházban. 2010-2015 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt (osztályfőnöke: Réthly Attila). Egyetemi gyakorlatát a Radnóti Miklós Színházban töltötte. 2015-2016-ban a komáromi Jókai Színházban játszott. 2016-ban a 42. Színházból kilépő művészekkel: Bognár Anitával és Fábián Szabolccsal, létrehozta az Y Csoport társulatát, melynek alapvető törekvése, hogy tagjai ne csupán színészek, de környezetükről érvényesen és felelősségteljesen gondolkodó, alkotó művészek legyenek.
Móga Piroska, színész, az Y Csoport vezetője:
Ma bent jártam egy kórházban… A hozzátartozók nem látogathatják a súlyos beteg rokonaikat, az orvosok és nővérek pedig mint akik semmitől sem félnek teszi a dolgukat vihar előtti csendben…
Ne legyen vihar. Kérlek legyünk türelmesek. Színházi emberekként vagy zenészekként nagy áldozat amit hozunk, de az orvosok és ápolók még nagyobbat hoznának értünk, ha arra kerül a sor…
Minden szakmabeli érintettnek, a díszletestől a színeszeken keresztül a szervezési osztályig őszinte együttérzésem. Különösen azoknak akiknek a családjuk megélhetése függ egy-egy lemondott előadástól…
Ahogy tudjuk segítsük egymást. Hogy ne kelljen senkit, se időst se fiatalt többet félteni, és újra kinyithassanak a színházak.”
Sütő András, színész:
Sütő András Miklós
1989. május 11-én Nagykanizsán született, színész. Zalamerenyén nevelkedett, majd tanulmányait befejezve, humán szakon tett érettségi vizsgát. A színházzal 11 éves korában ismerkedett meg Egerváron, egy dráma táborban, amit Lázár Péter vezetett. Ezt követően Budapesten, autodidakta módon tanult színjátszást. Jelenleg szabadúszó színészként dolgozik. Az egyik legrangosabb ‘A’ kategóriájú filmfesztiválon, a 64. Berlinalen bemutatott, Császi Ádám rendezte Viharsarok főszereplője.
Valahogy úgy vagyok a koronavírussal, hogy nyugodt aggodalommal szemlélem az eseményeket, amiknek mindannyian a tanúi vagyunk. Nem bántanak az elmaradt előadásaink. Nem félek, nem félek magamért, nem félek az anyagi kártól ami ért már a hónapban és még érni fog. A pénzt mindig meglehet keresni, szerezni, találni. Másokat féltek, a szeretteim, a családom, a szüleim és a nagymamám. Ha távolabbról szemlélem, akkor pedig minden szülőt és nagyszülőt féltek. Féltem a nővérem, aki egészségügyben dolgozik. A hazámat féltem, mert úgy érzem nincsen erre a járványra valójában felkészülve, de úgy érzem a világ sincs. A tehetetlenségben annyi jót azért találok, hogy felértékelődnek a gondolatok, a fantázia, az álmok, a kapcsolatok, a pillanatok és a művészet is. Könyvek, filmek, zenék. Mert segítenek. Persze attól még aggódok, de nyugodtan.”
Ha művészként vagy a művészet barátjaként van véleményed az ügyben, kérjük, írd meg a [email protected] címre.
