Idén nyáron is komoly, nehéz döntés előtt álltunk: halászlé, bor-, esetleg mangalica fesztiválra menjünk? Maradjunk nagyvárosban vagy menjünk vidékre? Zenét vagy irodalmat hallgassunk; színházat nézzünk vagy autóversenyt?
Kis családunk két kiskamasszal és egy kisbabával zenére vágyott és művészetekre, barátokra és szép vidékre, felhőtlen szórakozásra és alkotásra. Ezekkel a feltételekkel már nem volt olyan bő a választék; mi „Ozorát” céloztuk meg.
Az Ozora fesztivál tulajdonképpen egy hatalmas partiba oltott összművészeti találkozó és alkotótábor amely bő tíz éve építi saját magát.
Ennek egyik szíve az Artibarn, egy ipar-, és képzőművészeti alkotóház és műhely, amely a fesztivál alatt reggeltől késő délutánig várja az alkotni és tanulni vágyókat. Vezetője Tóth Ramóna, aki négy éve szervezi a kézműves foglalkozásokat, megtalálva a műhelyvezető művészeket és összepárosítva különböző ipar-, és képzőművészeti ágakat. Ide járunk ékszert készíteni nemezből, bőrtáskát varrni, kötelet sodorni és fonni, origamizni, mandalát és üveget festeni, agyagozni, faragni, textilt festeni, dorombot kovácsolni. Ennek a műhelymunkának a helyszíne a felújított csűr, amelybe három éve költöztek, hogy saját teret kapjon a kezdeményezés. Vajon miért fontos ennek a fesztiválnak hogy ennyi munkával és hozzáértéssel lelkes amatőrökkel kézműveskedjenek naphosszat, miközben sokezren buliznak a koncerteken és bulikon éjjel-nappal?
Az Ozora fesztivál Artibarnban otthonra találó iparművészeti kezdeményezése természetesen nőtte ki magát a szabad önmegvalósításra törekvő fesztiválozókból, ideértve nemcsak a fizető vendégeket, hanem a táborépítő művészeket és önkénteseket is. Az Artibarn, a fesztivál terei és a résztvevők tükrözik egymást, mert az anyagok és technikák jó része közös: a műhelyben faragó amatőrök az épület előtt falemezekből kifaragott nyájat láthatnak legelészni a réten, a közelben kötélből sodort díszek szegélyezik a „falu” utcáját, ahol kézműves árusok kínálják praktikus és izgalmasan szép saját készítésű termékeiket. És lépten-nyomon aprólékosan tervezett és kialakított sarkokkal, ötletes és szép terekkel, sőt, lélegzetelállító, csak természetes anyagokból épített, zsupfedeles, zsidelytetős épületekkel találkozunk. Makovecz bácsi — már ha ide járna jógázni — mind a húsz ujját megnyalná…
A fesztivál első napjaiban e terek, épületek közül sokat régi ismerősként köszöntünk, „gyertek, menjünk a pávás lépcsőn!”, mások még friss fenyőszagot adnak, hiszen a fesztivál előtti alkotótáborban készültek a nyár derekán.
Az Artibarn a gyökerektől indult és eddig elsősorban hagyományos iparművészettel töltötte meg a műhelyeket. Persze – hasonlóan a fesztivál egészéhez – kapcsolódni akarnak a modernebb, elektronikus vagy digitális művészeti ágakhoz, és tervezik, hogy ezek is – a megfelelő mértékben – helyet kapnak majd az alkotóházban, hiszen a led- és lézertechnika, a stop-motion animáció valamint a 3D mapping korában élünk.
Szintén természetes kiegészítője az Artibarnos műhelyeknek az épület közepén kialakított „színpad”, melyen délutánonként, kisebb léptékű, gyermekeknek is szánt előadások hallhatók és láthatók, mesével, tánccal, zenével. Este pedig ugyan ez a tér fergeteges táncházzá alakul, kobozzal, szaxofonnal, és furulyákkal, síppal, dobbal nádi hegedűvel. (Artibarn és Goa úr így kacsint errefelé.)
Az Artibarn koncepciójának lényegi része, hogy a műhelyfoglalkozások minden nap, ugyan abban az időben látogathatóak legyenek. Váljon az alkotàs (fesztiválos) napjaink részévé, készüljünk rá, folytassuk, amit elkezdtünk tegnap. És részben ettől válik Ozora táborrá: az alkalmi és egyszeri partiból családi – sőt, sokaknak valóban törzsi – együttlét lesz, ahol a több órás közös táncélmény mellett közös alkotás, főzés, evés, és játék tölti ki a napjainkat reggeltől estig.
Ozora, ahogy még sohasem láttad
Simon a fiúcskánk, még gyerek. Mi neveljük, etetjük, tanítjuk, mosdatjuk, és mi visszük játszótérre. Cserébe Simon nekünk mutatja meg legújabb felfedezéseit, nekünk kacag vagy sír, és tőlünk várja, hogy szórakoztassuk. Most pedig nyár van, és mi is szeretnénk szórakozni, pihenni, utazni, felfedezni.
„Na, gyere, kicsi Simon elviszünk egy táborba” – mondjuk a Nagyinak. „Igen-igen, fesztiválra megyünk vele” – tudatjuk a barátokkal. Van, aki nagyot néz: „Most akkor fesztiválra vagy táborba mentek?!, a kicsivel?”, hova?”. Mások helyeselnek, bólogatnak, így kell csinálni, ők is voltak már, vagy vágynak, „milyen jó fejek vagyunk, ügyesek meg talpraesettek”.
Az Ozora fesztivál játszóterében működő gyermek kézműves műhely vezetője Domokos Emőke. A tavalyi, 2015-ös fesztiválon szervezte meg először a gyermekfoglalkoztatót, és idén már nyolcan, napi 10 órában játszanak, kézműveskednek a táborozó, fesztiválozó gyerekekkel. Emőke tapasztalata és felajánlása tavaly találkozott a fesztivál szervezőinek igényével, és rögtön meg is született a játszótéri gyermek foglalkoztató. És nem csak a kisebbeket látják szívesen, hanem a szüleiket is: hangsúlyozzák, hogy ez nem egy fizetős gyermekmegőrző, hanem közösségi játszó-tér. Fel is tűnik a sok felnőtt, sőt, a homokozó körül sokan beszélgetnek, heverésznek teljesen gyerektelenül, amott pedig családok üldögélnek kisebb-nagyobb körökben, és nagyszülőket is látok. Ajánlott tér 0-99 éves korig, és ez kicsiben pontosan mutatja az ozorai fesztivál legfőbb céljait: együttműködő közösség, kreatív munkaszeretet, és felhőtlen örömélmény.
A kézműves foglalkoztatóban az egyszerűből alkotnak nagyokat. Háztartási hulladékból dolgoznak, fölhasználva wc papír gurigát és nejlonzacskót, papírt és textilt, ceruzát és zsírkrétát, ollót és ragasztót. És ez a figyelem a fesztivál minden napján, reggeltől estig él, így a családok valódi tábor élményt kapnak. „Apa, megyünk reggel a játszótérre befejezni a léghajómat, amit ma elkezdtünk? – Persze, ott a helyünk”.
„Az Ozora fesztiválra sok család tér vissza évről évre, és a játszótéren izgalmas, örömteli élmény viszontlátni a cseperedő kicsiket a szüleikkel, barátaikkal. Sok fesztiválon tartok foglalkozásokat, de Ozora méretében, építészetében, kialakításában, vendégszeretetében különleges, maradandó élményt nyújt.” – meséli Emőke, miközben fia, Móric mozdulatait figyeli a játszótéren.
És valóban: Ozorán egyedülálló összhangban fér el egymás mellett a világzenei nagyszínpad, a nyitott fapiramisban működő tánc-, mozgás- és jógaközpont, az ingyenes teaház, és a szabadtéri közösségi konyha, hogy mindenki kedvére főzhessen és játszhasson. Mindez iparművészek és lelkes amatőrök öko-, és tájépítészeti igényességgel, természetes anyagokból megvalósított tereiben és épületeiben történik, melyeket hetekkel, hónapokkal a fesztivál megnyitója előtt odaköltözött művészek, munkások hoznak létre, illetve újítanak fel évről évre. Van egy jó tippünk jövő nyárra is.
Fotók: Jácint
