Annak, aki még nem hallott róla, bevezetőként leírom, hogy néhány hónapja hazánkba is betört az, a világban már évek óta működő üzleti modell, melyben a magát társkeresőként aposztrofáló vállalkozás lehetőséget ad fiatal lányoknak (sugarbaby), hogy pár gombnyomással prostituálhassák magukat jómódú, idősebb férfiaknak sugardaddy. Okfejtésünk kiindulási alapja ez az egyensúlytalanság, ahol a fiatal, gyenge gazdasági pozícióban lévő nő és az átlagot messze meghaladó gazdasági pozícióban lévő férfi mintája a meghatározó, és nem a nemi szempontból fordított helyzet, amikor fiatal fiú a kitartott (sugarboy), a kitartó pedig gazdag idősebb nő (sugarmommy). A helyzet az, hogy ez nem csak a mi országunkban, hanem az egész világon meghatározó minta, éppúgy, ahogy a prostitúció más formáiban is. Határozott állításom az, hogy
ez a prostitúció egy formája, és ezt az állításomat támasztja alá a Büntető Törvénykönyv is.
A Puncs.hu nevű vállalkozás hátterét feltáró cikkben egyéb információk is napvilágot láttak: az
„üzemeltető cég, a 2015-ben bejegyzett, tízmilliós alaptőkével rendelkező Ntice Kft. egyik tulajdonosa (összesen hatan vannak) a Dating Central Europe Zrt. Ez egy 2014-ben létrejött online társkereső startup, ami azzal került be a hírekbe, hogy tulajdonosa a Gran Kockázati Tőkealapon keresztül Hernádi Zsolt MOL-vezér. A Gran tőkealap 2013-ban nyert el 4,3 milliárd forintnyi uniós forrást az Új Széchenyi Kockázati Tőkeprogramból, ennek egy részét fektette a társkeresőbe. Az üzlet minden jel szerint jól megy, a Dating Central Europe tavaly 393 milliós nettó árbevétellel zárt, a tulajdonos pedig kivehetett 135 millió forint osztalékot.”
Tehát többek között
a Széchényi Terv tőkealapját használják arra, hogy hazánk gazdag és befolyásos férfijai kényükre-kedvükre válogassanak diáklányok között szexuális igényeik kielégítése céljából.
Ezt jelentené a munkaerő megtartása? Ezt szánja országunk vezetése a fiatal nőknek mint női szerepmodellt? A fiatal lányok meggyőzésére kialakított marketing a diákok problémáit, nyelvezetét használja a puncs.hu-n olvasható szövegek szerint:
„Túl sok a tandíj? A diákmunka nem fizet eleget? Mire elég az ösztöndíj?”
Ez a fajta marketingpszichológia, amely alapvetően a társadalmi mobilitás és a siker iránti vágyra épít, mindig is bevett toborzóstratégiája volt az erre a modellre épülő oldalaknak. Ezzel persze a másik oldalnak, a keresleti oldalnak is üzennek, hogy az oldalon áruba bocsátott lányok jól szituáltak és törekvők, tehát „úrinők”, nem olyanok, akik az utcán strichelnek, talán még itt-ott reprezentálni is lehet velük. Ezen túl pedig az oldal gyakorlatilag mindent megígér, például gyakornoki helyet, ahová majd kapcsolatai révén beprotezsálja a szerencsés választottat a sugardaddy, az érvényesülés informális, klasszikus útjaival kecsegtetve a szeretőjelöltet. Legalábbis ezt olvashatjuk a Puncs.hu saját blogterében, ahol életstílusként promotálják a prostituálódás e formáját. Az ígéretek teljesítését azonban nyilván senki sem garantálja, és bár az oldal célja látszat szerint tartós kitartó-kitartott viszonyok tető alá hozása,
valójában fiatal nőkből álló étlapot terít a gazdag és befolyásos férfiak elé,
ennek minden lehetséges kimenetelével. És akkor ejtsünk még szót a Puncs.hu marketingszövegéről, amelynek egyik alapüzenete úgy hangzik, hogy mindez nem más, mint hogy „dédszüleink értékrendjét ülteti át a modern online világba”. Ezzel az álságos, modernkedő értelmezéssel szemben, a puncs.hu igazából a két világháború idején kiadott újságok apróhirdetési rovataira emlékeztet: ezekben olyan személyes hirdetésekre bukkanhatunk, amelyekben nők támogatókat, kitartókat keresnek. Ennek pedig az a magyarázata, hogy azok a legnyomorúságosabb idők voltak a huszadik században. A kétségbeesésből cselekvő nők motivációja sokszor olyan prózai okokra vezethető vissza, mint hogy egyedül maradtak egy vagy több gyerekkel; esetleg a szüleiket vesztették el és nem kaptak munkát, mert nem volt megfelelő végzettségük; vagy azért nem alkalmazták őket, mert korábban – nőként- nem juthattak megfelelő, a munkaerőpiacon való érvényesüléshez szükséges oktatáshoz. Ezekben a hirdetésekben is azt hangsúlyozzák feladóik, hogy „úrinők”, ami a legnyilvánvalóbb mentegetőzésként értelmezhető, hiszen a szorító körülmények nem jelentettek erkölcsi felmentést, „mentséget” a társadalmi megítélés tekintetében.
Mutatis mutandis ez a világ jelenik meg újra a Puncs.hu-n és a hasonló oldalakon, amelyek mögött a legkevésbé valamiféle morális válságot, sokkal inkább súlyos gazdasági kényszerhelyzetet kell keresnünk. Ennek az áldozatai többek között a fiatal nők,
hiszen már jó ideje a tömegesen szorulnak ki a munkaerőpiacról a fiatalok, és/vagy emigrálnak a lehetetlenül alacsony bérek miatt.
Amikor kislányokkal beszélgetünk, és megkérdezzük őket, hogy mik akarnak lenni, ha nagyok lesznek, olyanokat mondanak, hogy doktornéni, tanárnéni, esetleg hercegnő. Olyat sosem mondanak, hogy „egy gazdag ember szeretője”, esetleg „szexmunkás”.
A mindennapi nőgyűlölet, amelyben élünk, viszont szereti valahogy úgy ábrázolni a nőket, mint számító lényeket,
akiknek életük álma nem önmaguk, képességeik kibontakoztatása, hanem az, hogy bizonyos anyagi előnyökért cserébe náluk 20-30 évvel idősebb gazdag férfiak kiszolgálói legyenek érzelmi és szexuális értelemben. Vagy egyenesen arra születtek, hogy , foglalkozásszerűen szexuálisan szolgáljanak ki alkalmi partnereket (sexworker). Ezek a sztereotip elképzelések a társadalmi szerepekről káros és teljesen megalapozatlan előítéletekre épülnek, amelyek ugyanakkor kiválóan alkalmasak arra, hogy a nők – és különösen a szegény családba születő nők – brutális strukturális hátrányait nemcsak, hogy elleplezzék, de annak a hamis moralizálásnak teremtsenek talajt, amelyben a nők kiszolgáltatott helyzetéből és az elképesztő gazdasági nyomásból fakadó életutak szabad választásként ábrázolhatóak.
Ahelyett, hogy felülünk ennek a cukros hazugságnak, gondolkozzunk el például azon, hogy a statisztikák szerint a prostituáltak legalább 80%-a nő
(sokak szerint ez a szám valójában 90% felett van), jellemzően a szegény és kiszolgáltatott rétegekből és országokból; többségüket még gyermekkorában vonják be a prostitúcióba, leginkább erőszakkal, és sokan közülük gyerekkori abúzus áldozatai. Ezzel szemben a „kliensek”, és az anyagi hasznot húzó futtatók túlnyomó többsége férfi: ebből egyértelműen látszanak a társadalmi beágyazottság hatalmi tényezői, a patriarchátus valósága.
De fokuszáljunk a magyar, illetve a kelet-közép-európai nőkre. Ez a csoport az, amelyik már 2009-ben is a nyugat-európai bordélyházak prostituáltjainak mintegy 60%-át adta. Ebben az adatban egyrészt az mutatkozik meg, hogy hatalmas igény van a fehér bőrű nőkre ezekben a bordélyházakban; másrészt az a nyomorúságos pozíció, amit a térség elfoglal a globális gazdasági berendezkedésben.
A nyugat-európai prostitúciót dekriminalizáló jogi környezet ugyanakkor folyamatos bírálatok tárgya, hiszen képtelen megvédeni a nőket,
és a fekete és szürke zónában működő prostitúcióval sem tud kezdeni semmit, mint ahogy azzal a problémával sem, hogy az ott dolgozó lányok hogyan és miért kerülnek a rendszerbe. A prostituáltakat érő erőszak állandó témája a prostitúcióról szóló diskurzusnak, ugyanakkor ne gondoljuk, hogy a szex vásárlói, a kliensek túl nagy különbséget tennének vásárolt szex és vásárolt szex között. Nem túlzás azt mondani tehát, hogy
a puncs.hu által áruba bocsátott szexualitás sem értékelhető másképp, mint prostitútció
– ezzel pedig mindig együtt jár az erőszak valamilyen, adott esetben nagyon kifinomult formája.
Az egyenlőtlen gazdasági és hatalmi viszonyok egyenlőtlen szexuális viszonyokat implikálnak: aki egy viszonyban függő helyzetben van, annak van kevesebb tere és eszköze például a szabályokat felállítani és saját határait megszabni, adott esetben nemet mondani. Ebből következően az erőszak különféle formái ezekben a viszonyokban is jelen vannak, bármennyire is próbálja rózsaszín cukormázba csomagolni a puncs.hu és a hozzá hasonló oldalak ezt a formáját a prostitúciónak. Minden „önként vállalt”, „választott foglalkozás”-ként interpretált szexmunka az emberkereskedelem és a prostitúció brutális valóságát elfedő, marginális eseteket abszolutizáló, hazug, mesterséges narratíva. Ezt támasztja alá a Német Bűnügyi Hatóság statisztikája, mely szerint az emberkereskedelem áldozatainak 88%-a szexuálisan kizsákmányolt prostituált, és ezeknek az embereknek a 98%-a nő, illetve lány.
A gazdasági kényszer hatása, illetve a prostitúcióra kényszerülő lányok súlyos hátrányai és kiszolgáltatottsága azok a dolgok, amelyekről valójában beszélnünk kellene hamis moralizálás és bájolgás helyett.
Az pedig kifejezetten káros, hogy a prostitúciót újabb, behízelgőbb és eladhatóbb formába csomagoló, a legalitás ilyen-olyan kiskapuit kihasználó vállalkozásokat támogat közvetetten az állami innovációra és fejlesztésre szánt forrásokból.
Amikor pedig a puncs.hu és hozzá hasonló vállalkozások, a társadalmunkba mélyen kódolt nőgyűlöletre rezonáló, durván manipulatív médiamegjelenéseit figyeljük, jusson eszünkbe, hogy nem a megjelenített, és nem is az oldal által „futtatott” fiatal lányok állnak e mögött a vállalkozás mögött, hanem olyan emberek, akik ezeknek a lányoknak a strukturális hátrányaiból, így kizsákmányolásukból gazdagodnak meg.
