A gyermek- és fiatalkorúak egészséges fizikai, szellemi, érzelmi és erkölcsi fejlődése az egyik legjelentősebb társadalmi érdek, egyben az egyik legnagyobb társadalmi felelősség.
Azonban, hogy organikus és pszichés szempontból mi egészséges és mi ártalmas, azt nem valamely világnézet, hanem csakis az orvostudomány és a pszichológia van hivatva eldönteni.
Tudományos kérdések megválaszolásában a tudomány kizárólagos hatáskörét számos állam, többek között Magyarország jogrendje is a legmagasabb, alkotmányos szinten rögzíti. Az alaptörvény egyik ritka elegáns mondata: „tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”, ami majdnem szó szerint lett átvéve az 1990-2011 közötti demokratikus alkotmányból, de még kicsit szigorúbb is annál. Az alaptörvény ezen felül kimondja a tudományos kutatás szabadságát, a tudományos eredmények szabad terjesztését, illetve külön a tanítás szabadságát is.
Bárki pillanatok alatt megtalálja a neten azokat tudományos kutatásokat, melyek azt vizsgálják, vajon történtek-e drámai változások a gyermekek pszichoszexuális vagy a legszélesebb értelemben vett mentális fejlődésében azon demokráciákban, ahol a jogrend nem engedi meg az állampolgárok semmilyen hátrányos megkülönböztetését szexuális identitás és orientáció alapján, a társadalom pedig magas szinten elfogadó irányukban. Mondjuk Dániában, ahol már 1989-ben létezett a bejegyzett élettársi kapcsolat, vagy Hollandiában, ahol 2001-ben elsőként szüntették meg a megkülönböztetést a házasság jogintézményében, vagy abban a huszonhét országban, ahol ma azonos nemű párok is fogadhatnak örökbe. A téma kutatása ráadásul ennél jóval nagyobb időtávot fog át, mert azonos nemű párok sokkal régebb óta (talán időtlen idők óta) nevelnek gyermekeket, például korábbi házasságból, vagy éppen jogilag csak az egyik fogadott örökbe. (NB. Utóbbi a jelenlegi magyar gyakorlat is, mert a párnak dönteni kell a diszkriminatív szabályozás miatt: vagy örökbefogadás, vagy bejegyzett élettársi kapcsolat, mert a kettő együtt nem lehetséges.)
A kérdés tudományos háttere számos országban bőséges, és az eredmények konzisztensek. Ezek különösen azon amerikai jogvitákban lettek széles körben ismertek a 2010-es évek első felében, mely az országban az azonos nemű kapcsolatok polgárjogi egyenlőségének, elsősorban a házasság és gyermekek közös örökbefogadása teljes körű jogi elismeréséhez vezetett. Röviden: az 1990-es évek végétől az USA egyre több tagállamában tették lehetővé az azonos neműek házasságát, ezzel párhuzamosan más tagállamokban viszont a helyi jogrendbe iktatták ugyanennek tilalmát. A polgárjogi szervezetek utóbbiakat sorban megtámadták a szövetségi bíróságokon, miszerint ellentmondanak az Egyesült Államok szövetségi alkotmányának.
Demokratikus jogállamban egy demokratikus jogalkotó elvben nem alkothat tetszése szerint jogot: bármely jelentős társadalmi szabályozás csakis akkor jöhet létre, ha valódi és széles körű társadalmi érdek áll mögötte. Ha egy jogszabály mögött nem áll ilyen valós indok, akkor a szabályozás szükségszerűen önkényes. Így hiába legális, ettől még illegitim – ezt a distinkciót különösen szeretik a konzervatív politológusok. Az amerikai bíróságok ezért többek között azt is vizsgálták, milyen valódi és releváns érdek vezette a jogalkotót, hogy megtiltsa az azonos neműek házasságát és/vagy gyermekek közös örökbefogadását.
Az emberek egyenlősége ma az egyik legalapvetőbb jogelv.
Ma felháborítónak tartanánk, ha valakinek a választójogát magasabb életkorhoz, magasabb iskolai végzettséghez, vagy magasabb jövedelemhez kötnénk csak azért, mert nő (e megkülönböztetés Magyarországon alig hetvenöt éve szűnt meg). Vagy nem engednénk összeházasodni azzal, akit szeret, csak azért, mert más a bőrszínük (ennek alkotmányellenességét Amerikában csupán 1967-ben mondták ki). Ha a jogalkotó ma különbséget, méghozzá az érintetteknek egész életre szóló jelentős hátrányt, személyes fájdalmat, testi-lelki kárt okozó különbséget akar tenni polgárok egyes csoportjai között, méghozzá azok valamely személyes, magánéleti tulajdonsága alapján, akkor e javaslatát értelemszerűen a legszigorúbban kell tudnia indokolnia.
Ha létezik az azonos neműek házasságából és örökbefogadásából származó, egyértelmű és jelentős társadalmi kár, akkor ezen állítását a jogalkotónak megfelelően alá kell tudnia támasztania, máskülönben hogyan szolgálhatna az törvényi vagy alkotmányos szintű jogalkotás alapjául?
Az amerikai bíróságok a perek során számos szakértőt hallgattak meg mindkét oldalról. Adva volt egy háromszázmilliós populáció, és a világ legjobb kutatóintézeteinek, egyetemeinek sora, több száz, nem egyszer sok évtizedes kutatási anyaggal. A legnagyobb presztízsű tudományos testületek, elsősorban orvostudományi, pszichológiai, család- és gyermekjóléti szakmai szervezetek (American Academy of Pediatrics, American Medical Association, American Academy of Nursing, American Psychological Association, American Sociological Association, American Psychiatric Association, National Association of Social Workers, American Psychoanalytic Association, American Association for Marriage and Family Therapy, American Academy of Family Physicians és sok más) kivétel nélkül az alábbi állásponton voltak:
(1) a homoszexualitás természetes és egészséges;
(2) a szexuális orientáció nem választás kérdése;
(3) az azonos nemű párok érzelmi és párkapcsolati igényei és attitűdjei nem különböznek;
(4) az azonos nemű párok semmivel sem kevésbé képesek gyermekeket nevelni;
(5) az ilyen párok által nevelt gyermekek fejlődése semmiben sem különbözik;
(6) az azonos neműek házasodása és örökbefogadás esetén a kimutatható társadalmi kár nulla;
(7) ellenben ezek tilalma, és az ebből eredő jogegyenlőtlenség súlyos egyéni problémákhoz és konstans társadalmi feszültségekhez, azaz jelentős társadalmi kárhoz vezet. (Jogegyenlőtlenségnek kitett kisebbségek esetében ez mindig így van, a láthatóság mértékétől függetlenül).
Az ellenoldal a házasság és az örökbefogadás tilalmának fenntartását semmivel sem tudta hitelt érdemlően alátámasztani, a fenti tudományos álláspontok közül pedig egyet sem tudott érdemben cáfolni. Az amerikai legfelsőbb bíróság 2015-ben ki is mondta az ilyen tilalmak alkotmányellenességét, véglegesen megszüntetve e jogi egyenlőtlenséget az egész országban.
Magyarországon másképp történt.
A magyar kormány belpolitikájában nem veszi figyelembe a tudományos álláspontot, és kitartóan azt a nézetet képviseli, hogy nálunk létrejönne egyfajta jelentős társadalmi kár, ha az azonos neműek házasodhatnának és örökbe fogadhatnának. Sőt, a kormány szerint már létezik is ilyen kár, méghozzá a gyermekeket éri, folyamatosan, csupán azáltal, hogy erről a természetes és egészséges jelenségről tudomást szereznek – például, hogy
két nő vagy két férfi pontosan ugyanúgy tudja egymást szeretni, lélekben és testben is, mint egy nő és egy férfi, sőt, gyermekeket is ugyanolyan szeretetben és sikerrel tudnak együtt nevelni.
Hogy e kár keletkezése vajon miféle, tudományosan megfigyelt, dokumentált és magyarázott folyamat eredménye, ki és mi hat benne kire és mire, hogyan észlelik, hogyan mérik, hogyan elemzik, milyen tudományos módszertannal, az nem derült ki, mert ilyen adatok nincsenek, ezeket a kormány nem mutatta be, még csak nem is beszél róla.
Továbbá, a kormány szerint a fent vizionált társadalmi kár elhárítása csak és kizárólag úgy oldható meg, hogy polgár adott csoportját szexuális orientációjuk és/vagy identitásuk alapján megfosztják egyes jogaiktól. Azonban megint csak nem rendelkezünk – nem hogy hiteles, de semmilyen – adatokkal arról, vajon mire alapozza a kormány ezt a rendkívül komoly következményekkel járó döntést, mely a legszerényebb becslések szerint is minimum félmillió magyar életét érinti hátrányosan, teszi őket alsóbbrendű, megbélyegzett állampolgárrá.
Magyarországon nem volt sem társadalmi, sem szakmai-tudományos egyeztetés, ahol e hipotetikus kár, ami a jogalkotás szükségességének oka lenne, bemutatásra és vitára került volna. Ahol a kormány ismertette volna mindazon kutatásokat, tudományos eredményeket, melyek egyértelműen, és mindenki számára hozzáférhető és ellenőrizhető módon alátámasztanák a kormány intézkedéseit.
A mostani homofób, gyermekvédelminek beállított törvény kapcsán is mindenki pontosan tudja, különösen a kormányban, hogy nincs ilyen társadalmi kár, és a magyar tudományos szervezetek álláspontja és saját kutatásai eredményei is pontosan ezt támasztják alá. De őket sem kérdezték meg, ami már önmagában is hitelteleníti a jogalkotás szakmaiságát és szükségességét.
Bármely ilyen súlyú társadalmi kérdésről illene széles körű társadalmi-szakmai egyeztetés után dönteni: a szakpolitika-csinálásnak ez a minőségbiztosítása, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni.
De Magyarországon ez már régen nincs így. (NB. Magyarország kormányának üléseiről mindig készült jegyzőkönyv, 1867-től. Kivéve 1998-2002 között, és 2010 óta.) Azonban gyermekekről, ráadásul azok bántalmazásával kapcsolatban dönteni, ráadásul törvényi szinten, a legszélesebb körű tudományos-szakmai megalapozás nélkül – ez megdöbbentő felelőtlenség, hiszen potenciálisan
éppen az átgondolatlan és minden szakmai-tudományos hátteret nélkülöző szabályozások árthatnak a legtöbbet a gyerekeknek. Ha engem szülőként valami felháborít, akkor pontosan ez az.
Szerkesztőségi közlemény
Az itt közölt írás egy vélemény-cikk, azért is közöltük, mert teret kívánunk adni többféle elképzelésnek, szempontnak, gondolatnak és az érdemi vitának, különösen a sokunkat érintő témákban.
Amennyiben érdemben (!) hozzá kívánsz szólni, egyetértesz vagy más véleményed van és ezt közölhetően (!) meg tudod fogalmazni: akkor kérjük, hogy írásodat a [email protected] címre küld nekünk el.
– drót szerk. –
Jelen jogszabály tökéletesen alkalmatlan és eszköztelen deklarált céljának elérésére, a gyermekeket érő abúzus csökkentésére, melynek döntő részét családon belül, értsd: heteroszexuális családon belül követik el, minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb arányban. Utóbbi egy rendkívül súlyos probléma, de soha, semmi köze nem volt az LMBT-emberek jogaihoz, és ezt a kormány és a parlamenti többség is pontosan tudja. A két ügy rosszhiszemű összekapcsolása újabb példája annak, hogy Magyarország kormánya sorozatosan megsérti a tudományos kutatás szabadságára, az eredmények terjesztésére, és a tanítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezést, ezzel rendkívül súlyos rövid és hosszú távú károkat okozva a magyar társadalomnak.
Ez a törvény nem szolgál semmilyen valós társadalmi érdeket. Nem szolgálja polgárok minél szélesebb körének javát, különösen nem a gyermekek erőszakkal szembeni védelmét.
Ellenben számtalan felnőtt életét teszi majd tönkre, és áll majd számtalan, azonos nemű párok által nevelt gyermek, illetve számtalan LMBT-fiatal egészséges fejlődésének áll útjába, potenciálisan beláthatatlan károkat okozva nekik.
Beszélhetnék még róla, persze, vajon mi a törvény valódi célja, de feleslegesnek gondolom, és mind a gyermekek erőszak elleni védelmének ügyéhez, mind az LMBT-emberek polgárjogi egyenlőségének kérdéséhez egyaránt méltatlannak tartom.
