Három királyok éneke

Weiner Sennyey Tibor

Három király éneke

Mi vagyunk a háromkirályok. Jöttünk hóból, jöttünk sárból,

jöttünk a sivatag porából, hogy megkeressük az újjászületetett.

Megkeressük mesterünk. Jöttünk Perzsiából, jöttünk Afrikából,

és jöttünk a fenséges hegyek legmagasabb fokáról. Miatta,

hogy őt megtaláljuk, akit ismerünk, akiről tudjuk, hogy ha meghal,

eltemetik, feltámad, és újból közöttünk lehet majd. Akiről tudjuk,

hogy - amint felnő - eljön az aranyló völgyekbe, guru lesz ott is

és a kasztokon átível tanítása. Tudása meghaladja az ész tudását,

értelme meghaladja az ész által belátható birodalmakat, vagyona

több mint valamennyi kincs a földön, mert vagyona az éberség.

Vagyona az, hogy ő teljes egészében részesül a lét csodájában,

mert megteremtett minket az úr a kezdeti és a mindenben és a

mindenütt jelenlévő. Nevezd őt bárha Allahnak, bárha Krsnának,

nevezheted őt Istennek, Ő a mindenben és mindenütt jelenlévő.

Belőle indult és ő az aranyfonál, amely minden léten szövődik át.

Ő az út és mi vagyunk az Ő vándorló álmai. Boldogságunk oázis,

bánatunk pedig végtelen sivatag, hitünk mint a felmelegített

ház a hóval betakart tájban. És még ha térdig is merülünk a sárban,

és még ha derékig is süllyedünk a sárban, és még ha nyakig is

süppedünk a sárban, és még ha el is nyel minket a világot borító

sár, nekünk akkor is kezünk ügyében marad az aranyló fonál;

mert magunkat húzzuk ki a bajból, magunkat emeljük fel hozzá,

mert királyokká lettünk, mikor rájöttünk, hogy mi vagyunk a mi

saját birodalmunk. Mert uralkodókká váltunk mikor megtanultuk,

saját magunkon hogyan uralkodjunk. És te tanítottál erre minket,

te tanítasz most, születésedkor, életedben és halálodban is, rabbi

a legtisztább szavakkal és a legegyszerűbb tettekkel: hogy szeressük

egymást, hogy szeressük magunkat, hogy a szeretet utat mutathat.

Ez a szeretet volt most is a mi lámpásunk ezen a hosszú sötét

éjszakán, míg lelked világok között bolyongott. Ezért érkeztünk

ide, mi ezért jöttünk hóból ezért jöttünk sárból és a sivatag porából.

És valahányszor újra és újra a világóra körbe jár és újra kattan,

mi újra útra kelünk és újra megtesszük hosszú utunkat, mert a

legegyszerűbb tanítás, a legtisztább tanítás, a legnagyszerűbb

tanítás, még a három királynak is, ó, törékeny Jézusurunk, te

tudhatod: mindig újramondható és mindenkor a legszebb.