A Wojciech nevét senki se tudta normálisan kiejteni, ezért a lengyel csávót mindig csak úgy emlegettük, hogy a lengyel csávó. Így mégiscsak egyszerűbb volt mindenkinek.
Ennek a lengyel csávónak sokáig egy magyar csávó volt a legjobb cimborája, őt úgy hívták, hogy Dezső.
Mivel az ő nevét se tudtuk rendesen kiejteni, őt magyar csávónak hívtuk. Így mégiscsak egyszerűbb volt mindenkinek.
Ez a lengyel meg ez a magyar sokáig a legnagyobb cimborák voltak, minden pénteken együtt rúgtak be. Polak, Węgier, dwa bratanki.
Éjfél körül állítólag tőlük volt hangos az egész Leicester Square, már amikor tudtak még járni, hogy elinduljanak haza, a közös albérletükbe, Brixtonba. Gyakran láttuk őket békésen összebújva hajnalban, munkába menet, a Piccadillyn.
Csak aztán a lengyel megdugta a magyar nőjét (egy másik változat szerint ez fordítva történt), vége is lett mindjárt a nagy barátságnak. Azt mondják, hármasszexnek indult, csak aztán másnap reggel, miután kijózanodtak, elfajultak a dolgok.
Nekünk, muszlimoknak, persze könnyű. Mi nem iszunk alkoholt. Nem is értem, hogyan lehet másnaposan mosogatni. Amúgy az én nevem Redouane.
De mindenki csak arab csávónak hív, mert helyesen kiejteni az én nevemet se tudja senki.
Írás: Ferdinánd Zoltán. Fotó: Nagy M. Hedvig.
