Jelen esszé témája a rosszkedv, a szomorúság, a szorongás, a frusztráltság, a kártékony érzelmek, a depresszió és az azokkal való megküzdés. Mivel ezek önmagukban is mind nagyon jelentős témák, amelyek nagy irodalommal és rengeteg háttéranyaggal rendelkeznek, itt mindössze egy rövid áttekintést próbálok adni pszichológiai és buddhista megközelítésből. Témámat a világban kialakult jelen különleges helyzet miatt választottam, mivel mind magamban, mind másokban tapasztaltam a járvány helyzet és a karantén okán kialakult frusztrációt. A korlátozások bevezetésével megtapasztaltuk a személyes szabadságunk behatárolását. Hirtelen eltűntek a keretek és a viszonyítási pontok, ezzel rengeteg nehéz érzés jelent meg mindenkiben. Az izoláció, a családtól, barátoktól történő elszakadás, a társas kapcsolatok fizikai lehetőségének szinte teljes megszűnése alapvetően frusztráló az embereknek. A pandémia miatt sokan elvesztették a megélhetésüket és egzisztenciális válságba kerültek, így még az alapvető fiziológia szükségleteik is veszélybe kerültek, eltűnt a biztonságérzetük. A fertőzéstől való félelem, a nap, mint nap a világ különböző tájairól érkező hírek a megbetegedésekről és a rengeteg halálesetről rendkívül ijesztőek voltak. Van-e kiút? Hogyan segíthet a buddhizmus egy ilyen helyzetben? Vida Veronika írása a DRÓTon.
Lelki zavarok
Minden ember életében előfordul szorongás és, hogy úgy érzi, hogy nem tud megküzdeni a fennálló nehéz helyzettel. Előfordulhat, hogy a személy magányosnak, elhagyatottnak, reménytelennek érzi magát. Kerülhet olyan súlyos lelki vagy érzelmi állapotba, amelyeket már a lelki zavarok körébe sorolnak.
Az abnormális viselkedésnek négy kritériuma van, az első az átlagtól eltérő viselkedés, a második az eltérés a társadalmi normáktól, a harmadik az egyénre, vagy a társadalomra kártékony hatású alkalmazkodási zavarok, és a negyedik a rossz közérzet. A négy feltétel a legtöbb esetben együtt alkalmazható az abnormalitás meghatározásához.
Az egészséges emberek ismertetői a hatékony valóságészlelés, az önismeret, a viselkedés szabályozása, önértékelés és elfogadás, érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége és az alkotóképesség.
A neurózist a szorongás, a boldogtalanság, alkalmazkodási nehézségek jellemzik, de ezek általában nem olyan súlyosak, hogy kórházi kezelést igényeljenek. A pszichózis súlyos mentális zavarok, ahol az egyén elveszti a kapcsolatát a valósággal és olyan súlyos állapotba kerül, hogy már kórházi kezelésre szorul. Mindkét kategória túlságosan széles, ezért a betegségeket sokkal meghatározottabb tünetek alapján csoportosítják a pszichológusok.
A mentális betegségek csoportjából jelen dolgozatban a hangulatbetegségekkel, és a szorongásos betegségekkel foglalkozom.
Hangulatbetegségek
A hangulatbetegségek a normális hangulat olyan zavarai, amelyekben az ember szélsőségesen lehangolt, vagy feldobott, esetleg depressziós.[1]
A rosszkedv, a szomorúság nem egyenlő a depresszióval. A depresszió orvosi értelemben vett betegség. Nem minden rosszkedvű, lehangolt ember depressziós, de minden depressziós rosszkedvű és lehangolt.[2]
A hangulatbetegségek közé tartozik a depresszió, melyben több depressziós periódus követi egymást. Minden ember életében van olyan időszak, amikor lehangolt, elkedvetlenedett, szomorú.
A depresszió a stresszhelyzetekre adott normális reakció, amely abban az esetben lesz abnormális, ha nem arányos a kiváltó eseménnyel.
A mindennapi életben gyakran adódik olyan meghatározott élethelyzet, esemény, amely kiváltja a szomorúságot, a rosszkedvet, de ezek nem váltanak ki egyéb tüneteket.[3] A depressziónak az érzelmi, hangulati tüneteken kívül kognitív, motivációs és testi tünetei is vannak. Nem feltétlenül jelenik meg az összes tünet, de minél több tünet jelenik és minél erősebben, annál biztosabb, hogy a személy depressziós. Az érzelmi tünetek közül a szomorúság, a levertség, az örömtelenség, az érdeklődés elvesztése, a negatív, esetleg öngyilkos gondolatok a jellemzőek. Az önértékelés csökken, kilátástalannak érzi a jövőt, pesszimista, nincs motivációja, passzívvá válik.
A depresszió testi tünetei lehetnek az étkezési zavarok, alvási zavarok, a fáradtság és az energiátlanság. A depresszió lehet rövid lefolyású, kezelés nélkül elmúlik, de a depressziós időszakok visszatérhetnek.[4] A depresszió meghatározott tüneteinek meghatározott ideig kell ahhoz fennállniuk, hogy diagnosztizálják. A major depresszió megállapításához legalább 5 tünetnek kell legalább két hétig fennállnia (szomorúság, érdeklődés-, örömkészség elvesztése, lényeges súlyváltozás, alvászavar, motoros nyugtalanság, fáradtság, értéktelenség érzése, csökkent gondolkodás, halálvágy). A meghatározott tünetek, meghatározott időn túli fennállása esetén a depresszió genetikai, biológiai és pszichoszociális elemei és jellemzői vannak.[5]
A rosszkedv, szomorúság és a depresszió közötti állapot a gyász, vagy gyászreakció, a gyász a depresszió normális fajtája, de ha túl sokáig elhúzódik, depresszió alakulhat ki belőle.[6]
A pszichoanalitikus megközelítés szerint a depresszió a tárgyvesztés miatt alakul ki, amire a személy a gyermekkorban átélt tárgyvesztést idézi fel és ez heves reakciót vált ki belőle. Ha a gyermekkorban a szeretet és a gondoskodás igénye nem elégül ki, a későbbiekben, ha veszteség következik be, visszaesik az korábbiakban átélt tehetetlenség és függőség állapotába. A depressziós ember viselkedése tehát a szeretet és a biztonság utáni vágyat mutatja. A depresszióra hajlamos ember önértékelése mások elismeréséből és támogatásából ered, ha ezek elmaradnak, akkor az ember depressziós lesz.
A behaviorista megközelítés szerint a megerősítés hiánya miatt alakul ki a depresszió. Ha valaki passzívvá vált és a barátoktól és a családtól kapott figyelmet visszautasítja, egyre jobban elidegenedik, így tovább csökken a megerősítés, egyre jobban nő az elmagányosodás és a boldogtalanság.[7]
A kognitív szemléletben a legjelentősebb elmélet Aaron Beck nevéhez fűződik. Beck szerint a depressziós ember negatív gondolatai gyorsan, automatikusan és tudattalanul merülnek fel és negatív érzelmeket váltanak ki. A negatív gondolatok három csoportba sorolhatók, a saját magára, a helyzetre és a jövőre vonatkozó negatív gondolatokra. A negatív énkép a gyermekkorban vagy serdülőkorban alakult ki. A negatív jövőkép a reménytelenség. A negatív vélekedések minden esetben aktiválódnak, ha az új helyzet hasonlít a korábbiakban elszenvedettekre és így kialakul a depresszió. A depressziós ember gondolkodására jellemző szisztematikus hiba a túláltalánosítás, a szelektív elvonatkoztatás, a felnagyítás és alulbecslés, a perszonalizáció, és az önkényes következtetés.[8]
A hangulatbetegségekre, főleg a mániás depresszióra való hajlam valószínűleg örökletes. A genetikai tényezők konkrét szerepe a depresszió kialakulásában nem egyértelmű, valószínűleg valamilyen biokémiai rendellenességről van szó. Az kétségtelen, hogy a hangulatbetegségek együtt járnak az idegrendszer biokémiai változásaival.[9]
Mindezek az elméletek a depresszió egy-egy vonatkozását mutatták meg. Az élettani jellemzők hajlamossá tehetik az embert a szélsőséges hangulatváltozásokra. A korai élmények befolyásolhatják az ember hajlamát a depresszióra. Akár a normális élethelyzetek is válthatnak ki az arra fogékony emberekben depressziót. A legtöbb esetben a betegséget a genetikai, a korai fejlődési és a környezeti tényezők együttesen eredményezik.[10]
A depresszió enyhébb fajtája, a minor depresszió, melynek kevesebb tünete van, ha 2 évnél tovább tart disztímiának nevezzük és az ezzel küzdők jelentős része idővel major depressziós lesz.[11]
A depresszió tulajdonképpen a gyászreakción és a normális rosszkedven át a tartós szomorúság kialakulása, amely a minor depresszió, vagy disztímia kialakulása esetén minősül orvosi esetnek.[12]
Szorongásos betegségek
Azok a betegségek tartoznak ide, amelyeknek fő tünete a szorongás.[13] Az, hogy az ember szorongást és feszültséget érez stresszhelyzetekben az teljesen normális reakció.[14]
A pszichoanalitikus megközelítés szerint a szorongásos betegségek fő meghatározói a belső konfliktusok és a tudattalan motívumok.
Freud szerint megkülönböztethető az objektív szorongás, ami ésszerű reakció egy veszélyes helyzetre, a neurotikus szorongástól, ami nem arányos a tényleges veszéllyel. Úgy vélte, hogy a neurotikus szorongás az id elfogadhatatlan impulzusai és az ego, valamint a szuperego általi korlátok közötti belső ellentét miatt alakul ki. Ha ezek az impulzusok közel kerülnek a tudathoz, megjelenik a szorongás, amely a lehetséges veszélyt jelzi, de mivel a forrás a tudattalan a személy nem tudja, hogy mi az oka a nyugtalanságnak. A későbbi pszichoanalitikusok ezt kiegészítették, és megállapították, hogy a neurotikus szorongást okozhatja a gyámoltalanság érzése, a küzdésképtelenség, a szeparációtól, az elhagyástól, az elutasítástól és a szeretetlenségtől való főleg tudattalan félelem.[15]
A behaviorista megközelítés szerint a szorongást különböző külső események, és nem belső konfliktusok váltják ki.
Ha az ember azt érzi, hogy nem tud megküzdeni a mindennapi élethelyzetekkel, kialakul a generalizált szorongás, amelyet folyamatos félelemérzet jellemez, melynek következménye a fóbia. [16]
A kognitív megközelítés azt vizsgálja, hogy a szorongó ember az adott szituációról és a lehetséges veszélyről hogyan gondolkodik.
A generalizált szorongástól szenvedő ember a távoli lehetséges veszély nagyságát és valószínűségét túlértékeli.[17]
A biológiai megközelítés szerint a szorongásos betegségek az együtt élő és hasonló környezeti tapasztalattal rendelkező családokban, rokonok között nagyobb arányban jellemzőek.[18]
A buddhizmus és a kártékony tudatállapotok
A Buddha tanításának lényege a négy nemes igazság, melyből az első a „dukkha” szenvedés nemes igazsága, azonban a buddhizmus nem pesszimista, hanem realista, mert a valóságnak megfelelő képet alkot az életről és a világról.
Az élet örömeit és fájdalmait egyaránt észre kell vennie az embernek, ahogy az ezektől való szabadságot is, így értheti meg az életet és a világot teljesen és objektíven. A dukkha fogalmát három szempontból vizsgálhatjuk, úgy, mint hétköznapi szenvedést, mint a változás okozta szenvedést, és mint a feltételekhez kötött állapotot.
Az életben szenvedés a születés, az öregség, a betegség és a halál, az együttlét a kellemetlen személyekkel, a kellemetlen körülmények, elválás a szeretteinktől és a kellemes körülményektől, ha nem kapjuk meg, amit szeretnénk, a testi és tudati szenvedések, ezek mind hétköznapi szenvedések.
A boldogság érzésének, és a boldogságnak, mint körülménynek a változása is szenvedés. Az első nemes igazság ezen változatait könnyen megértjük, hiszen minden ember megtapasztalja mindennapi élete során.
A szenvedés harmadik aspektusa a folyton változó testi és tudati energiák, melyek a ragaszkodás öt halmazaként csoportosítanak. [19]
A második nemes igazság, hogy a szenvedést a (lét) szomj, sóvárgás okozza. Sóvárgás az érzéki örömökre, sóvárgás a létezésre és a létesülésre, és sóvárgás a nemlétezésre. Ezek a vágyak okozzák az összes szenvedést és a szamszárát. A dukkha megjelenésének oka, és megszűnésének oka is magában a dukkhában van és nem azon kívül.[20]
A harmadik nemes igazság, hogy a vágy, és a szomj megszüntethető. A megszűnés a nirvána, melyet úgy is nevezhetünk, hogy a vágyakozás megszűnése.
A Dhátuvibhanga-szutta szerint az ember hat elemből áll: szilárdságból, folyékonyságból, hőből, mozgásból, térből és tudatosságból. Ezek közül egyik sem „enyém”, „én” vagy „az én énem”. Az ember így megérti, hogy a tudatosság, valamint a kellemes, a kellemetlen és a semleges érzetek hogyan tűnnek fel és hogyan tűnnek el. A tudás következtében tudata megszabadul a ragaszkodástól, és így megtalálja az egykedvűséget. Tudatilag nem hozza létre a létesülést, vagy a megsemmisülést, semmihez sem kötődik, nem aggódik, teljesen nyugodt és tudja, hogy nincs több születés, nincs több teendő.
Ha az ember kellemes, kellemetlen vagy semleges érzetet tapasztal, tudja, hogy az adott érzet mulandó, hogy nem köti őt és, hogy szenvedélymentes a tapasztalása.
Bármilyen érzetet kötődés nélkül tapasztal meg. Tudja, hogy minden érzet elnyugszik a test megszűnésekor.[21]
A negyedik nemes igazság, hogy a szenvedés megszűnéséhez vezető út a Nemes Nyolcrétű Ösvény. Az ösvény nyolc része: a helyes megértés, a helyes elgondolás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes megélhetés, a helyes erőfeszítés, a helyes éberség és a helyes összeszedettség.[22]
Ha az ember a bölcsességet kifejleszti a negyedik nemes igazságnak megfelelően, akkor látja az élet titkát, a valóságot, azt, ahogy a dolgok vannak. Ha felismerte az igazságot, megszabadul, nincsenek komplexusai, rögeszméi, nincsenek benne aggályok és gondok. Szelleme egészséges. Nem bánkódik a múlt miatt és nem álmodozik a jövőről, a jelenben él.
Ez az ember boldog, öröme kitörő, élvezi az életet, nyugodt és békés. Nincs benne önző vágy, gyűlölet, tudatlanság, önhittség és gőg. Tiszta és szelíd, egyetemes szeretet, együttérzés, kedvesség, megértés és elfogadás jellemzi. [23]
A klasszikus buddhista pszichológiában nem a kellemes és fájdalmas állapotokat különböztetjük meg, hanem a mások számára előnyös és a mások számára kártékony állapotokat.
A kártékony mentális állapotok „klésák” nehezítik meg hosszú távon az ember jóllétét. Meg kell különböztetni a kellemetlen érzelmeket a kártékony érzelmektől, de a kettő között van átfedés. Kártékony érzelem a gyűlölet, de a szomorúság, bánat, bűntudat csak kellemetlen érzések, amelyek nem feltétlenül kártékonyak, mivel segíthetnek a veszteségek feldolgozásában.
A kártékony érzelmek felindultságot okoznak, gyengül az önuralom, a mentális szabadság megszűnik. Ezeknek az érzelmeknek két kategóriája van az egyik az önmagukban is kártékonyak, mint a kapzsiság, a gyűlölet, a rosszindulat, a másik azok, amelyek akkor lesznek kártékonyak, ha intenzitásuk aránytalanul nagy a kiváltó okhoz képest, mint a ragaszkodás, a harag, és a félelem.[24]
A bánat és a szomorúság néha építő és pozitív hatású, de amikor szokássá válik és szinte minden reális októl függetlenül jelentkezik akkor destruktív,
mint az önmagában fellépő bánat, vagy depresszió.[25]
A boldogság keresése
Minden ember szeretne boldog lenni és elkerülni a szenvedést. A szellemet úgy kell átalakítani, hogy ne alakuljanak ki nemkívánatos tudatállapotok, hanem előnyös tudatállapotok jöjjenek létre és maradjanak fenn. A nemkívánatos tudatállapot elkedvetlenít, megzavarja a nyugalmat, feszültté teszi az embert és testi tüneteket okozhatnak. Előnytelen fizikai vagy szóbeli megnyilvánulásokat eredményezhetnek, melyek kárt okozhatnak másoknak. Az üdvös tudatállapot boldogságot, békességet okoz az embernek.[26]
Ha az ember boldogságának kulcsa az elmeállapotban rejlik, akkor a boldogság akadályait is ott kell keresni. Az emberi boldogságot megnehezítik a kártékony érzelmek, amelyek végső soron minden kártékony emberi viselkedés forrásai.[27]
A negatív érzelmekkel szembeni küzdelemben fontos, hogy az ember felismerje ezen érzelmek romboló természetét, higgyen abban, hogy tehet valamit a legyőzésükért és higgye el, hogy meg is teszi. Éber figyelemmel végig kell gondolni ezen érzelmek negatív következményeit.[28]
Az embernek érzelmileg tudatosnak kell lennie, figyelmet kell fordítani az érzelmek kialakulására és megnyilvánulására.[29]
Önuralmat kell gyakorolni és törekedni kell arra, hogy a kártékony érzelmek ne okozzanak meggondolatlan cselekedetet, vagy szavakat.[30]
Az embernek egyrészt vissza kell fognia a kártékony érzelmeket, másrészt folyamatosan fejlesztenie kell a pozitív belső tulajdonságokat.[31]
Türelmet és béketűrést kell gyakorolnia. A türelmet gyakorolhat azokkal szemben, akik ártanak neki, türelmet gyakorolhat a szenvedés és a valóság elfogadásával.
Az embernek őszintén el kell fogadni, hogy az életben vannak nehézségek és szenvedés, de ha meglátja a nehézségekben rejlő pozitívumokat, akkor belső erőre és kitartásra tehet szert.
Ha elfogadja a szenvedést, már megtette az első lépést a megoldás felé. A szenvedés megerősíti a lelket, alázatosságra és együttérzésre tanít. A türelem gyakorlása segíti az embert a lélekjelenléte megőrzésében, lehetővé teszi, hogy nehéz helyzetekben tisztán lássa a dolgokat. Lehetővé teszi, hogy önuralmat gyakoroljon és együttérzően reagáljon.
Az embernek meg kell találnia az elégedettséget anélkül, hogy többet akarna, tehát megelégedettnek kell lennie. A megelégedettség a vágyak korlátozását jelenti, így elkerülhető a mohóság okozta elégedetlenséget és frusztrációt.
A megelégedettséghez kapcsolódik az önfegyelem, amely folyamatos gyakorlással az ember természetének részévé válik. Ha tudatossággal és önfegyelemmel irányítani tudja a kártékony hajlamait, akkor magabiztos lesz, tisztességgel és méltósággal élhet.
Az embernek a tetteiben, szavaiban és gondolataiban is törekednie kell a nagylelkűségre. A nagylelkűség lehet anyagi javak nyújtása, félelemmentesség nyújtása, törődés másokkal és a szeretet átadása. A nagylelkűség célja nem a mások elismerésének kivívása, hanem a másik segítése, tisztelete.[32]
Összegzés
A dolgozatomban részletezett lelki nehézségek valamelyikében szenvedő embereknek az elmúlt időszak komoly, fokozott nehézségeket okozhatott, hiszen a rendkívüli helyzetben nagy nyomás nehezedett mindenkire, így a negatív gondolatokra, esetleg depresszióra hajlamosabb embereknek nagy nehézségekkel kellett szembenéznie. Ebben a helyzetben felerősödött a lelki segítők, a pszichológusok és pszichiáterek iránti igény, sokan felismerték, hogy mekkora szükség van a lélek gondozására.
Nekem az elmúlt időszak rengeteg változást hozott. Ezek változások a külső körülményeimben és belső változások egyaránt. Megéltem a nehézségeket és alkalmam nyílt arra, hogy felismerjem a helyzet pozitívumait is. Hálás vagyok azért, hogy a járvány miatt sem engem, sem a családomat nem ért nagyobb megrázkódtatás. Megéltem a félelmet önmagam és a szeretteim egészsége és élete miatt. Együttéreztem a betegekkel, a munkájukat, megélhetésüket elvesztőkkel. Próbáltam másként megélni a történteket, hiszen a dolgokon ugyan nem tudtam változtatni, de a szemléletemen és a hozzáállásomon igen. Számomra ez az időszak alkalmas volt a lelassulásra, a befelé fordulásra, a tudatossá válásra.
Gyakoroltam a hétköznapokban a szerető kedvességet, a másokkal való együttérzést és törődést, tudatosan szemlélődtem, és próbáltam nyugodtan cselekedni. Gyakorolhattam, hogy hogyan legyek emberibb és odafigyelőbb.
„Nagyon hasznos lehet az a képesség, mely lehetővé teszi, hogy az eseményeket különféle távlatokból szemléljük. Ha ebben gyakorlatot szerzünk, bizonyos élményeinket, tragédiáinkat arra használhatjuk, hogy fejlesszük általuk lelki nyugalmunkat. Rá kell jönnünk, minden eseménynek, minden jelenségnek több oldala van. Minden relatív.”[33]
Irodalomjegyzék
- Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország
- Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország..
- Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország
- Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország
Őszentsége a Dalai Láma, Dr. Howard C. Cutler (2003): A boldogság esszenciája, Trivium Kiadó, Budapest, Magyarország
[1] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (454. oldal)
[2] Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország (13-14. oldal)
[3] Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország (20. oldal)
[4] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (464-465. oldal)
[5] Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország (14-15. oldal)
[6] Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország (21-22. oldal)
[7] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (466-467. oldal)
[8] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (468. oldal)
[9] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (469-470. oldal)
[10] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (470-471. oldal)
[11] Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország (58. oldal)
[12] Popper P., Rihmer Z., Tringer L. (2004): Rosszkedv, szomorúság, depresszió, Saxum Kiadó Kft., Budapest, Magyarország (59. oldal)
[13] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (454. oldal)
[14] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (457. oldal)
[15] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (460. oldal)
[16] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (461. oldal)
[17] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (462. oldal)
[18] Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson, Edward E. Smith, Daryl J. Bem (1995): Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, Magyarország (462. oldal)
[19] Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország (39-44. oldal)
[20] Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország (57-64. oldal)
[21] Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország (65-74. oldal)
[22] Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország (79. oldal)
[23] Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország (75-76. oldal)
[24] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (158. oldal)
[25] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (161. oldal)
[26] Valpola Ráhula (2014): A Buddha tanítása, A Tan Kapuja, Budapest, Magyarország (51. oldal)
[27] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (153. oldal)
[28] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (168. oldal)
[29] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (173. oldal)
[30] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (176. oldal)
[31] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (181. oldal)
[32] Őszentsége a Dalai Láma (2013): Túl a valláson, Noran Libro, Budapest, Magyarország (173-201. oldal)
[33] Őszentsége a Dalai Láma, Dr. Howard C. Cutler (2003): A boldogság esszenciája, Trivium Kiadó, Budapest, Magyarország (81. oldal)
