DRÓT: Mit gondolsz a költői, a szervezői (gondolok itt a Janus Pannonius Díjra és a PEN Clubra, a Milánói Világkiállításra) vagy a miniszterelnöki főtanácsadói tevékenységed eredményességéért kaptad-e a Kossuth-díjat?
SZŐCS GÉZA: Miajóúristenvan? Szivattok? Ki kapott valaha is szervezői vagy tanácsadói eredményességéért Kossuth-díjat?
D: Mit jelent számodra a Kossuth-díj?
SZG: Harminc éve életmentő lett volna. Húsz éve emelte volna az önérzetemet és önbizalmamat. Tíz éve jól esett volna. Ma úgy élem meg: milyen jó, hogy ezt is megértem, a lemenő nap fényében – ma is napfogyatkozás volt…
D: Weöres Sándor – amikor megkapta – ugyanezt a díjat fiatal költők között osztotta szét. Te mit tervezel?
SZG: És mi lett a fiatal költőkből? Én az egész díjra aranyat vásároltam, abból érmeket veretek és ezekből fogok adni azoknak, akiket rátermettnek látok. Nemcsak költőknek és nemcsak fiataloknak.
D: Szerinted rendben van-e a magyarországi kulturális élet?
SZG: Nem, egyáltalán nincs rendben.
D: Lehet-e azért tenni, hogy ne legyen ilyen nagy ellentét a különböző nézetű művészek és költők között? Lehet-e itt még egyáltalán dialógus?
SZG: Tenni? Lehet.
Becsületesnek és értékelvűnek kell lenni,
s ha ezt mindenki belátja, maguktól megoldódnak ezek a gondok. Dehát így van ez mindennel…
D: Marad-e időd írni? Mi foglalkoztat? Miről írtál mostanában verseket és milyen könyveken dolgozol?
SZG: Verset mindig írok, néhány a Bárka következő számában fog megjelenni. Megjelent olasz-magyar kétnyelvű kiadásban egy drámám, amit Raszputyinról és az első világháborúról írtam. Itthon nem kapott támogatást az előadása – még csak az kellett volna, lenne füttykoncert – úgyhogy az ősbemutatója Olaszországban lesz, a Varesei Városi Szinházban május 10-én. De mindig van a fejemben valami, vagy vers, vagy dráma, vagy filmnovella.
D: Látsz-e reményt arra, hogy a különböző magyar írószövetségek együttműködjenek a magyar írók javára?
SZG: Legyek őszinte? Reményt látok, valószínűséget nem.
D: Van-e arra remény, hogy a magyar írók helyzete javul? Pl. normális honoráriumokat kapnak – már ugye, ha kapnak – publikációikért, vagy szerzői jogaikat tiszteletben tartják, stb…
SZG: Legyek őszinte? A szerzői jogok tiszteletben tartásának kérdésében látok esélyt a pozitív elmozdulásra, de egy tíz-tizenvalahány milliós nemzet nem képes eltartani 1-2 ezer írót. Ez közgazdasági realitás, persze meg kellene nézni, hány író él meg abból, hogy író a hozzánk hasonló lélekszámú országokban. Néhány biztosan, de kétezer?
D: Szerinted milyen lesz Magyarország 10 év múlva?
SZG: Mesésen attraktív, gazdag, kulturált, sikeres, harmonikus, adakozó, nyitott.
