A Földön vagyok, a bolygón, ami narancsból van
Isten valóban a magyarokkal él, nagyjából ezer évente visszatér, hogy áldást hozzon rájuk. Legutóbbi áldásakor akkorát röhögött, hogy a kereszt is félrebillent a szent koronán.
Isten valóban a magyarokkal él, nagyjából ezer évente visszatér, hogy áldást hozzon rájuk. Legutóbbi áldásakor akkorát röhögött, hogy a kereszt is félrebillent a szent koronán.
A járvány második hullámával újrakezdtük a naplót, ezúttal Jánosi-Mózes Tibor harmadik naplóját olvashatjátok.
A nagyvilág zenedobozának kórusa mi vagyunk, s talán előbb omlik be alattunk a pódium, mint felettünk a mennyezet.
„Megvédtünk pár generációt és feláldoztunk ezért egy nemzetet. Most ez látszik, csak igazam ne legyen…” – Jánosi-Mózes Emese Spanyolországból és Bene Zoltán Szegedről írta tavasszal a járványnaplót a DRÓTra. A második hullámmal újrakezdjük a naplót, elsőként Jánosi-Mózes Tibor írását olvashatjátok, aki családjával most tért vissza Spanyolországba.
…nem lettem pár nap alatt Gabriel García Márquez, de legalább már tudom, hogy attól még írhatok, sőt írni kell és nem árt tudnod, hogy hol baszod el, mert elbaszhatod.
Nemcsak bennem, hanem más utazókban is visszatérő kérdés, hogy az Ibériai-félszigeten, az egymással több mint ezer esztendeje békességben élő Portugália és Spanyolország, amely kulturális és politikai történelmét tekintve is hasonló utat járt be, az ott élő lakosság antropológiai jellegeit tekintve, miért különbözik ennyire egymástól? Lehet, hogy képzelgés az egész? Egy lehetséges magyarázat következik…