Párbeszédbe léphet-e a kortárs művészet a „hétköznapok emberével”? Mitől lesz jó egy szobor? Mitől működik egy festmény? Mit gondolnak erről saját munkáikon keresztül maguk az alkotók? Sorozatunkban Formanek Csaba portréfilmjeit mutatjuk be, melyeket az Új Alkotóműhely Egyesület tiszakécskei művésztelepén készített.Az első három kisfilmből Fekete Attila fotóst, Hidvégi Petra kísérleti keramikust és Retkes Máté szobrászt ismerhetitek meg.
Véget ért első évadunk a Patyolatban: kíváncsiak vagyunk, hogyan éreztétek magatokat az előadásokon, és hogy szerintetek merre lenne érdemes továbbhaladni. Egyúttal kifaggatunk Titeket a színházbajárási és – gyönyörű szóval: – „kultúrafogyasztói” szokásotokról is, hogy jobban lássuk, milyen típusú közönség gyülekezik vagy nem gyülekezik kapuink előtt. És igen, az is érdekel minket, hogy ha nem jártál nálunk ebben az évadban, annak mi lehet az oka. A kérdőív kitöltésével egy olyan színházi műhely létrejöttét segíted, amely a közönségével párbeszédben igyekszik megfogalmazni az általa fontosnak vélt kérdéseket.
A szeptemberi bemutató után ismét műsoron a Kirké, avagy kalandozások a disznóólban című előadás. Az Odüsszeia epizódjának kortárs színházi feldolgozása október 15-én a budapesti Patyolatban, 20-án pedig Debrecenben lesz látható. A DRÓTon most részleteket olvashattok a szövegből Kvazár és a Debreceni Egyetemi Színház által közösen színpadra állított előadásból.
A demagógia ellen csak egy szérum van: a kultúra. – Könyvtárosok, muzeológusok, levéltárosok, közművelődési dolgozók nagy meccse zajlott hétvégén! Óriási érdeklődés, tomboló tömeg, borzasztó bérek. Megdöbbentő végeredmény! Az alábbi mérkőzést a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének KKDSZ megbízásából készítette és előadta a Kvazár Akciószínház 2016. június 25-én, a Hősök terén, a Múzeumok Éjszakája nekünk: az Alacsony Bérek Éjszakája program keretében.
Formanek Csaba olyan jelentkezőket vár, akiket ez a szó, hogy ELVETEMÜLTEK megmozgat, inspirál, akik ezt korunk jelenségeihez tudják társítani, akiknek a képzeletében és testében meggyújt valamit. Hogy kapcsolódik a független, szabad színház és az elvetemültség? Miért kell ma már eléggé elvetemültnek lenni, ahhoz, hogy színházat csináljunk? Részletek a DRÓTon.
„A valódi anyag: MI, ITT és MOST. Minden más minimum gyanús.” – Mikor olvastál utoljára esszét a színházról? Na ugye. Akkor most Formanek Csaba színész, rendező komoly, elgondolkodtató írását ki ne hagyd a DRÓTon!
„A politikusok és a média elfoglalta az igazságosztás szerepköreit. Ők az igazi mesélők, az ő történeteikben élünk. Valóságnak azt kell elfogadjuk, amit az ő barlangjaik falára vetítve látunk. Ha azt mondjuk, a valóság nem ilyen, veszélyeztetjük hatalmi státuszukat. Mert annál van a hatalom, aki a figyelmet irányítja.” Formanek Csaba záró írása a 25. Thealter-fesztiválról, amiből megtudhatjuk, hogy mi a progresszív színház, milyen a szentesi Horváth Mihály Gimnázium köztéri színháza, milyen volt Molnár Csaba Dekameronja, az Andaxínház kertbéli performance-a, sőt, azt is, hogy Formanek Csaba milyen színházat szeret?
Szórakoztatnak? Lenyűgöznek? Drámáznak? Miért teszik ők ezt? Miért hiszünk nekik? Miért ne hinnénk? Mi a hitünk vagy a hitetlenségünk ára? Ahogy telt az idő, és közeledtünk a fesztivál végéhez, egyre kevésbé érdekelt mindaz, ami a színpadon történt. A nézőkre lettem kíváncsi. Mit tudunk kezdeni az egyéni és kollektív unalmunkkal?
Formanek Csaba írása az offline:ontheater újcirkuszáról, az Anyaszínház és a MASZK koprodukciójában született Escurialról, és a k2 Színház Apátlanok című előadásáról a DRÓTon.
Hatalom, politika, propaganda. Kerítés, bevándorlók, közmunka. Közállapot. Kéretlenül is ömlik ránk a napi hír, bölcsesség, érvek, indulat, harag. Természetes, hogy egy kortárs színházi fesztiválon, a THEALTER-en is számos előadás foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Túl látunk-e azonban az aktuális közbeszéd felszínén, vagy csak hajtogatjuk az ismert fordulatokat az összekacsintás reményében?
Olykor, ha minden összekavarodott bennünk, ha a személyes és közösségi és nemzeti és nemzetközi válságok között, a fokozódó hangzavarban nem találjuk többé magunkat, érdemes hazamenni. Visszatérni oda, ahol még tudtunk valamit arról, kik vagyunk, és szerettük annak titkát, hogy kivé lehetünk. Pénteken elindult a 25. THEALTER fesztivál Szegeden. Formanek Csaba THEALTER-naplójának első részét olvashatjátok a DRÓTon.