Alice Oswald: Emlékkő
Prótesziláosz volt az első halott
ez a rendületlen férfi aki a sötétségbe rohant
mikor negyven fekete hajóval útnak indult
és elhagyta társaival a virágzó szirteket
ahol a fű ad életet mindennek
Pürászosz Itón Pteleosz Antrón ura
a levegőben halt meg a part felé ugorva
egy félkész ház maradt utána
meg egy tépett arcú hitves
a vezetést öccse a kevésbé megnyerő
Podarkész vette át de mindez régen volt
évezredek óta sötét föld takarja őt
Mint a szél zúgása
ha morajlani kezdenek a hullámok
egyre erősödik egy kitartott hang
és a víz mélyen felsóhajt
mint a föld gyűrődése
ha nyugati szél futkos a mezőn
egyre keres valamit
és sehol nem találja
zöld fejek lengenek a búzán
Mint a szél zúgása
ha morajlani kezdenek a hullámok
egyre erősödik egy kitartott hang
és a víz mélyen felsóhajt
mint a föld gyűrődése
ha nyugati szél futkos a mezőn
egyre keres valamit
és sehol nem találja
zöld fejek lengenek a búzán
Ekhepólosz ez a nagyszerű harcos
mindig a társai élén küzdött
és higgadtan feszes figyelemmel
tért ki újra meg újra a zuhogó gerelyek elől
végül Antilokhosz kezétől pusztult el
díszes harci sisakján ma is látható a lyuk
ahol a fegyver hegye áthatolt
és a homlokába fúródott
hogy szemét a homály betakarja
Elephénór negyven fekete hajó vezére
Khalkódon fia volt anyjáról semmit nem tudunk
ő Ekhepólosz tetemét vonszolta éppen
és ahogy előredőlt a pajzs mögül kivillant a húsa
Agénór döfte le a háború kilencedik évében
hosszúhajú férfi volt
Mint a falevelek
ha fellobbantják zöld lángjaikat
a föld egy ideig táplálja
aztán kioltja őket
Mint a falevelek
ha fellobbantják zöld lángjaikat
a föld egy ideig táplálja
aztán kioltja őket
Szimoeisziosz a Szimoeisz partján született
apja Anthemión volt anyja meg egy pásztorlány
aki juhok közt hozta világra őt
az ígéretes fiú még nőtlen volt
mikor teljes erővel Áiász lándzsájába rohant
a háború kilencedik évében
a fegyver hegye a mellbimbót ütötte át
és a lapockacsonton jött elő
egyből összecsuklott a szülők fájdalmára nincsen szó
Leukoszról Odüsszeusz jó társáról
csak annyit tudunk hogy meghalt
Egy másiknak az arcát úgy nyársalták fel
mint a gyümölcsöt
Priamosz fia volt a szerencsétlen
Trójától északra gyors lovak vidékén élt
épp hátrafelé lépdelt
mikor a homály eltalálta tompa csendüléssel
Démokoónnak hívták őt
Mint ahogy hátralép
aki a fűben kígyót lát meg
a lába előtt
térde megremeg arca elfehérül
ijedten hátralép
Mint ahogy hátralép
aki a fűben kígyót lát meg
a lába előtt
térde megremeg arca elfehérül
ijedten hátralép
Diórészt Amarünkeusz fiát
éles kő találta el
kifolyt belei közé roskadt
latyakba dőlve hever
és kezét a társai felé nyújtja
mellette fekszik
a thrák Peirósz is
ő az akinek kontyba van kötve a haja
megölte őt és megölték őt
körülöttük éles fekete kövek hevernek
bárhova lépsz
Mint mikor a karcsú lábú őz
már majdnem eltűnik
az ízelt szárú fűben
de nyomaira bukkan egy agár
és vágtatni kezd felé a mezőn át
Mint mikor a karcsú lábú őz
már majdnem eltűnik
az ízelt szárú fűben
de nyomaira bukkan egy agár
és vágtatni kezd felé a mezőn át
Danyi Zoltán fordítása
Alice Oswald (1966): T. S. Eliot-díjas brit költő. Oxfordban klasszikus irodalmat tanult, azután kertészként kezdett dolgozni. Anglia dél-nyugati részén, Devonban él férjével és három gyerekével. Memorial (Emlékkő) című kötetében az Iliász harcosainak állít emléket: életük magját haláluk anatómiai pontosságú leírásával ragadja meg.
