Kolbász Mihály lement a közértbe, hogy vegyen magának húsz deka párizsit reggelire. 20,1 lett, maradhat, kérdezte az eladó, mire Kolbász Mihálynak teljesen elborult az agya. Egy nagy lófaszt maradhat, húsz dekát kértem, nem 20,1-et. Akkor leveszek egy szeletet. 19,9? Nekem húsz deka kell, te nyomorult, mert én vagyok a Kolbász Mihály!
Infernális bűnök – Dante körei
Dante a Pokolban huszonhét bűnt említ, a közönyösöktől az árulókig. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan értelmezzük ezeket a kategóriákat saját magán- és közéletünkben súlyuk vagy természetük szerint. Vajon melyik a nagyobb a bűn, erőszakosnak vagy hazugnak lenni? Kik lehetnek manapság az eretnekek, és kik játszhatják a képmutatók vagy a tolvajok szerepét? A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat sorozatában fotográfusok képei, írók/költők kisprózái/versei találkoznak huszonhét tételben, melyek segítségével egyre lejjebb lépdelünk Dante Pokol című művének körein keresztül, és talán választ kapunk kérdéseinkre.
Rendben, de ha maga a Kolbász Mihály, akkor miért nem kolbászt vesz? Azért, mert a kolbászt már kurvára unom. Amúgy meg mi közöd van hozzá? Adjál már húsz deka párizsit! Sajnálom, de csak 19,9 vagy 20,1 dekát tudok adni. Hol a panaszkönyv? Ha nem adod ide azonnal, a kurva anyád sem ismer majd rád. „Én, alulírott Kolbász Mihály, 20 deka párizsit akartam venni a kibaszott közértjükben, de nem akartak adni, azt mondták, hogy csak 19,9 vagy 20,1 dekát kaphatok. Hát mégis hogy van ez? Várom megtisztelő válaszukat, dátum, aláírás, stb., maradok tisztelettel, Kolbász Mihály.” Mivel szegény Mihályt nem méltatták válaszra, egy hónappal később már lóháton rontott be a közértbe. „Az anyátok picsáját, velem aztán nem fogtok szórakozni”, kiáltotta, aztán elővette a karikás ostort, és szétverte az egész kócerájt. Az elmegyógyintézetből tíz évvel később szabadult, de a Mihályt nem olyan fából faragták, hogy megtörjék a zárt osztályon töltött évek. „Holnap lemegyek a közértbe, hogy érvényt szerezzek a jogaimnak. 20 deka párizsi. Tényleg olyan nagy kérés ez?”, írta a naplójába a szabadulását megelőző napon. Másnap aztán le is ment, de a közért helyén csak egy lovasszobrot talált, és egy márványtáblát, a következő felirattal: „Kolbász Mihály a Te jogaidért is harcolt”.
Ezek szerint nem volt minden hiába, gondolta Mihály, aztán felpattant a lovára, hogy megkeresse a szobrászt. A szart is kiverem belőled, ha megtalállak, te ócska, tehetségtelen fasz, mormogta a bajsza alatt, én egyáltalán nem is így nézek ki.
8. erőszakosak más személye ellen – A Pokol hetedik körében felül, a gyilkosok és rablók forró vérfolyóban, ki szemöldökig, ki nyakig, ki mellkasig, ki csak lábfejig süllyedve fő a forró lében. A vérfolyó mellett portyázó Kentaurok nyilazva terelik vissza azt, aki ki akar menni a folyóból.
Ferdinánd Zoltán
fotó: Hegedűs Ákos/morpho
Ferdinánd Zoltán 1980-ban született Kiskunhalason, kisprózákat ír. 2018-ban jelent meg első, Nagy M. Hedviggel közös kötete, a Feles (Mersz Könyvek). Jelenleg a másodikkal, a Proletármulatóval bajlódik. A Halszájoptika rendszeres szerzője, olvasószerkesztője.
Hegedűs Ákos 1972-ben született Budapesten. 1991 óta foglalkozik versenyszerűen fényképezéssel. 15 éven keresztül dolgozott fotóriporterként és képszerkesztőként a magyar sajtóban. Főleg koncertfotósként volt ismert. 2005 óta szabadúszó fotográfus. 1996-ban elnyerte a Magyar Sajtófotó Pályázat hírkategóriájának első díját. 2017-ben képeit kiállították a londoni Somerset House-ban. Hét fotóalbuma jelent meg, a legutóbbi 2019-ben Harmadik rész címmel, a Halszájoptika Képirodalmi Hálózat íróinak közreműködésével.
