(kiegészítés a hetedik körhöz)
Valaki, több ezer liter fáradt olajat öntött a Dunába. Valaki. Oda, ahol tohonyán terül el az úszóláp, titkokat suttog a nád, csendben lapul a sás, táncikál a gyékény, vihogva fürödnek virgonc vadkacsák, bambán néznek lomha vízityúkok, settenkedve úszkálnak óvatos szárcsák és felfuvalkodva dagonyáznak a pöffeszkedő hattyúk. De ezek elegáns mozdulattal – azaz szárnycsapással – elrepülnek.
Infernális bűnök – Dante körei
Dante a Pokolban huszonhét bűnt említ, a közönyösöktől az árulókig. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan értelmezzük ezeket a kategóriákat saját magán- és közéletünkben súlyuk vagy természetük szerint. Vajon melyik a nagyobb a bűn, erőszakosnak vagy hazugnak lenni? Kik lehetnek manapság az eretnekek, és kik játszhatják a képmutatók vagy a tolvajok szerepét? A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat sorozatában fotográfusok képei, írók/költők kisprózái/versei találkoznak huszonhét tételben, melyek segítségével egyre lejjebb lépdelünk Dante Pokol című művének körein keresztül, és talán választ kapunk kérdéseinkre.
A hüllők, békák, halak maradnak. Az ő testük élettelenül fordul ki az olaj alól. Mint puffadt vízi hulla hétfő reggel. Mint tercinák a sorok közül. Mint gondolatok…és stb., és stb. Isten veled lápi póc, réticsík, széles kárász. Hűlt helyeteket majd benövi a nád és a feledés! Mert van olyan, ami már Danténak is sok. Még az ő sokféle irodalmi főzetet megemésztett gyomra sem veszi be. Ezért inkább egész egyszerűen kihagyja ennek a kínos látványnak a stilisztikai megformálását. Mert mit lehet arról mondani, amikor a pokol egyik sötét bugyrában szembejön veled egy alak, akinek a két veséje függőként lóg a fülében, és belei nyakán hanyagul átvetve sálként repdesnek utána. Máskülönben ádámkosztümben van. Talán. Ugyanis nehéz eldönteni, hogy vajon férfi vagy nő, mert az árulkodó jegyek helyett kövér sárkányok legelnek azokon a helyeken, amelyekből következtetni lehetne. Ezek a sárkányok tulajdonképpen a testből nőttek ki – vérkeringésük egy a gazdatesttel. Szomorúan bólogatnak, és hetvenes évekbeli popslágereket énekelnek piszok hamis hangon. Az alak bakugrásban közlekedik. Majd később kiderül, tulajdonképpen menekül. Nyomában hüllők, békák, lápi pócok, réticsíkok, széles kárászok. Ezek az ártalmatlan lények ott a pokolban félelmetes szörnyeknek tűnnek. Más szavakkal: Isten büntetésének eszközei. Mert lehet tékozolni, lehet az Úr javait herdálni, csak vállalni kell érte a felelősséget. Ebben az esetben a felelősség nem valamiféle kiüresedett szófordulat, amivel túlszocializált barátaink előtt tudunk erkölcsi fennköltséget színlelni, hanem kézzel fogható valóság. Mert amikor a fenekünkbe harapnak kihalófélben lévő állatok, és amikor harapásra nyitják a szájukat, kiderül: ezek a hüllők, békák, halak, tulajdonképpen nem hüllők, békák, halak; hanem eltorzult arcú emberek, akik félelmetes grimaszokat vágnak, és ilyenkor ismerős arcok fintorognak elő: Dzsingisz kán, Nagy Sándor és a partőr.
Majd hirtelen előugrik egy dühös vadkacsa, aki olyan hatalmas, mint a Vezúv, és fáradt olajjal önti le emberünket. Az intim részeken tanyázó tüzet okádó sárkányok miatt az alak azonnal lángra lobban. Lassan ég el a test. A pokolban terjeng az égő emberi testre jellemző édeskés szag. Messzire hallatszik a fájdalmas üvöltés. Majd minden kezdődik elölről. Csak azért, mert valaki fáradt olajat öntött a Dunába. Valaki.
10. erőszakosak Isten személye ellen – A Pokol hetedik körében legalul vannak az istenkáromlók, homoszexuálisok, kamatszedők, a világrend megsértői. Az istenkáromlók forró homokon sétálnak, ülnek, fekszenek, ki-ki bűne és büntetése szerint. Fentről tűzeső hull, amitől a homok lángra kap. A lelkek kétségbeesetten próbálják elterelni, eloltani a tüzet. A homoszexuálisok külön csoportokban a forró homokon, tűzesőtől verve, égési sérülésekkel borítottan lépdelnek. Néhányuk nyaka természetellenesen, akár 360 fokban forog. A kamatszedők forró homokban ülnek, kezükkel csapkodnak védekezésül a tűzeső ellen.
Magyary Ágnes
fotó: Köböl Vera
Köböl Vera 1949-ben született Budapesten. A Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskola könyvtervezés–alkalmazott grafika szakán diplomázott. Tizennégy évig dolgozott a Corvina Kiadóban, 1984-től szabadfoglalkozású könyvtervező, alkalmazott grafikus, fotográfus. A Szép magyar könyv zsűritagja, majd szakmai vezetője volt, főiskolai diplomamunkák opponense. 1978-tól a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tagja. Képei többnyire az épített, tágabb értelemben az ember teremtette világ apró részleteit, a rácsodálkozás pillanatát rögzítik.
Magyary Ágnes 1975-ben született Kolozsváron, 1989 óta Budapesten él. Első kötete, a Periton 2004-ben jelent meg. Ugyanebben az évben odaítélték neki a Méhes György-debütdíjat, majd 2007-ben Mikó-díjat kapott. Második kötete Az ördög operába készül és más történetek címmel 2013-ban látott napvilágot. 2014- ben elnyerte a Fehér Klára Irodalmi Díjat. A Rövidzárlat az alvilágban 2016-ban, a Víziló a Szamosban című regényét 2018-ban adták ki. A Halszájoptika rendszeres szerzője.
