VAN

erdőírtás,
évente lecserélt bútor,
tüdőrák,
és még újabb autó,
éhezés,
mellé a jó verés,
tűsarkúban tipegő vírusok,
perverzitást
fokozó gurmand kények,
jóapáknak eladott gyermekek,
gombnyomásra működő népirtás,
már atomrobbanástól se félőlények,
van minden, mit el tudtunk képzelni,
s lassan az is, mit senki, soha
már százszorosra higítnak a gépek,
s emlékünk sem hal meg, noha
lassan már az öröklétet sem vágyjuk,
s reméljük klónunk nem vár a sarkon túl,
reméljük, eső is esik néha,
nem csak drónokból Orwell úr

elméletekből jut kinek-kinek bőven,
megoldásokból is akad épp elég,
ajtófélfára tűzzük igazságunk,
de valami kínoz, ez még mind kevés,
és fára mászunk, onnan csillagokra,
hogy hátha ott majd, végre ott a rév,
hátha ott a Gyógyír, az Egy Igaz,
ki mindenkinek egyformán nyújt vigaszt,
és választ kap a kérdés, hogy MIÉRT?

s míg távol vagyunk, az egeket járjuk,
a Földön az Élet
minden félelmünkkel,
árnyékunkkal együtt
belakja a Házunk
 

Fotó: Apai Emese