Gergely Edó, erdélyi írónő.
Kolozsvár. 2010-es évek eleje vagy közepe. A szokásos bábszínházi előadás helyett valami szokatlant látok, Az árnyak színházát. Megdöbbent. Honnét jön? Mit akar? Ez nem is gyerekeknek való! Ez pont nekem való! Varázslat, ami napokig fogva tart, úgyhogy beharangozom az ismeretségi körömben, ez az a muszáj előadás, amit látni kell. … Kolozsvár. 2022 ősz. A Főtéren iszom egy kávét Patka Ildikóval, bábszínész barátnőmmel, aki ‘Az árnyak színházában’ a főszerepet játssza, Oféliát. Ismét zajlik a próbafolyamat, újságolja, télen lesz a bemutató. … Úgy nyúlni a legnagyobbhoz, hogy a legkisebb is be tudja fogadni, ez számomra a legmagasabb művészet. – Gergely Edó írása és Oana Pop fotósorozata az előadásról.
Mi is a függőség? Mi az oka? Mitől alakul ki? Hogyan lehet, vagy egyáltalán lehet-e gyógyítani?
Pusztakamarás. Csepereg. Terebélyes, öreg fa. Egy fabáró. Az omladozó falakhoz nem tudok kapcsolódni. Útitársaim áhítatát és mély tiszteletét látva, azonban csendes vagyok. Kemény Zsigmondról nem tudok. Nem is akarok tudni. Özvegy és lánya. Zord idő. Azon kevés érettségi tételek közé tartoznak, amiket nem olvastam el. Romantikát utoljára jó kedvvel kiskamasz koromban olvastam. Utána, nagykamasz fejjel elég volt nekem Jókai. Szemem félig leeresztett függönyei mögül nézem a falut. November. Igénytelenség. Sár. Emlékeimben napsugaras, ahogy az alig kétéves fiunk elterpeszkedik a szépen bevetett nagyszülői ágy kellős közepében. Bár előtte nem jártunk ott, érzi, otthon van.
„elméletekből jut kinek-kinek bőven, /
megoldásokból is akad épp elég, /
ajtófélfára tűzzük igazságunk, /
de valami kínoz, ez még mind kevés” –
Gergely Edó verse
Mondtam neki, hogy megyek egy hétvégi programra, ahol jógázni is fogunk, és csak ekkor szembesültem azzal, mekkora az előítélet nálunk a jóga iránt, mert a válasza az volt, na, ott téged majd jól megkettyintenek.
