Molnár Sándor a festészetében kereste és valósította meg az utat, amely a létrontásból, az elhazudott életből kivezet. Wagner Nándor számára szobrainak megformálása által mutatkozott meg az emberi létezés titka: az Egy. A két művész életműve most egymás mellett tárul fel a Műcsarnok termeiben. Tekinthetjük ezt véletlennek is, de láthatjuk benne a szinkronicitás rejtélyes felbukkanását is.
Wagner Nándor nagyhatású műve a Corpus Hungaricum[1] a sziklákat szétfeszítő, halálból feltámadó Ember alakja. Felállítása kapcsán hangsúlyozza:
Azt akartam, hogy maradjon meg a köz számára és mint Corpus Hungaricum ne legyen vallásos darab, hanem legyen az utca egy darabja, mindenkié! Mindenki tudja magáénak! Legyen társadalmi együttérzés a megvalósítása. A Corpus Hungaricum a közép-európai nemzetek öröksége, vallási és nemzeti különbségek nélkül. Útmutató az európai integrációhoz. Az új világ jelmondata: Minden ember annyit ér, mint az általa vállalt társadalmi felelősség.”[2]
A Filozófiai Kertben[3] megjelenített személyekről (Ábrahám, Ekhnaton, Jézus Krisztus, Buddha, Lao-ce) ezt írta:
Az öt személy jellegzetessége az egyetemes emberi tanítás. Tulajdonképpen az öt alkotja az anyagtalan, láthatatlan egyet. Az egynek annyi neve van, ahány kultúra létezik. Ez az egy a kultúrák közös forrása.”[4] A kiállításon teljes méretében látható a szoborcsoport másolata, továbbá a művész által saját magának tervezett japán teaház kiállítás-installációja.
Wagner Nándor művészete soha nem szakad el a Földtől. Az élet titkát az Anyaságban[5] és a Földanya[6] szimbólumában többször is megformálta. Filozófus volt, mert az emberi létezés rejtett jelentését kereste művészetében, az ellentéteket átfogó teljességet, jin és jang dinamikájában megnyilvánuló tao-t.
A kiállítás méltó módon mutatja be a Nagyváradról induló, majd Budapestről Svédországon keresztül Japánig ívelő életpályát.
A katalógus tanulmányai és képanyaga közel hozza a művész személyét és alkotásait.
Tíz évvel ezelőtt „Túl a valláson” címmel jelent meg egy könyv, amelynek szerzője a Dalai Láma[7]. Nem a vallások ellen szól a szerző, hanem egy olyan nézőpontra mutat rá, ahonnan az emberek mindenféle megosztó tulajdonsága ellenére közös perspektíva nyílik.
A boldogság keresésére és a szenvedés elkerülésére tett erőfeszítéseinkben alapvetőem egyformák, ennél fogva egyenlők vagyunk.”[8]
Dietrich Bonhoeffer evangélikus lelkész, aki bátran helytállt a hitleri időkben, egészen a vértanúságig, kevéssel halála előtt a börtönben írt levelében[9] felvillant egy sokak számára merésznek (olykor botránkoztatónak) tűnő gondolatot arról, hogy a hitet a jövőben talán nem kellene függővé tenni a vallástól. Szükséges-e a vallás az üdvösséghez – teszi fel a kérdést.
Sokszor tűnődöm azon, hogy valami »keresztény ösztön« miért vonz engem a vallástalanokhoz, mintsem a vallásosakhoz, méghozzá egyáltalán nem a térítés szándékával, hanem szinte azt mondanám, »testvérileg«. A vallásosak előtt gyakran irtózom Isten nevét a számra venni – mert valahogy hamisan csengene, és saját magam előtt őszintétlennek tűnnék (…). Hogy hogyan is fest ez a vallástalan kereszténység, azon sokat tűnődöm mostanában…”
Bonhoeffer éppúgy nem a vallás ellen beszél, mint a Dalai Láma. Mindketten túl-tekintenek a hitvallásokon és rítusokon, érzékelve hogy azok elválasztó falakká váltak. Nem akarják ledönteni a falakat, de keresik a kapukat, amelyeken keresztül a különböző világnézetű emberek felismerhetik az „egy”-be tartozásukat. Az emberiség egységének azt az útját, amely nem rombolja le a különbözőségeket. Hasonló felismerést olvashatunk Ferenc pápától is, aki nem csekély intellektuális bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor hangsúlyozza: „a valóság több az eszménél”. [10] „A vallások közti béke lehetséges út”[11] – írja a Mindnyájan testvérek kezdetű enciklikában.
Hívő emberként azokhoz is közel érezzük magunkat, akik nem tartoznak semmilyen vallásos hagyományhoz, de őszintén keresik az igazságot, a jóságot és a szépséget…”[12]
Molnár Sándor festészete misztikus, de nem vallásos[13], – akárcsak Wagner Nándor szobrászata. Avagy mint Hamvas Béla bölcselete, akit a mesterének tekintett.
Mi köti össze Wagner, Molnár és Hamvas művészetét?
Minden bizonnyal különböző módon gondolkodtak a fogalmak szintjén. Különböző formákat hoztak világra az alkotásaikban. Ami összeköti őket, az nem más, mint az életmű[14] ideája, amelyről Hamvas azt írja: az életmű önmagunknak önmagunk fölé való újraalkotása.
Az embernek önmagából művet kell alkotnia, hogy az örökben abban éljen. De a műnek nyitva kell állnia, hogy.aki be akar lépni, befogadja. (… ). Mű az, hogy van valami, ami az életnél több, és az életet ezért oda kell adni. Nem azért hogy megmaradjon, hanem azért, hogy legyen.”
A Műcsarnok termeiben Molnár Sándor képeit személve jutunk el Wagner Nándor művéhez, a Filozófiai Kerthez.
Az őselemek (Föld, Víz, Tűz) erőterében találkozunk a személyiség kristályszerű folyamatainak manifesztációival, majd végül a transzparenssé váló tudat ürességével, amikor a tudat számára felderengő tiszta fényben a személyiség strukturális formái mintha elvesznének; – elrejtőznek, mint a csillagok a felkelő Nap sugarai mögött. Nem túlzás azt állítani, hogy
ez egy beavató útvonal lehet azoknak, akik engedik magukat megszólítottá válni.
A két művész kiállítása különleges és egyedülálló esemény ebben a zavaros világunkban. Lehetőség, hogy életünket egy tágabb perspektívában lássuk, mentesen minden ideológiától, haszonelvűségtől, demagógiától.
Minden mű a művész lenyomata, a művész szellemi szintjéről beszél, tudatossága, lénye, jelenléte van benne. Erőteljes szellemi élmény lehet, rendkívüli erővel hathat. Benne van a létező, aki a műveket megszülte, és a lényeg nem az esztétikai megjelenés. Az emberben elindul a mű hatására az átalakulás, és az utat megvilágítja.”[15]
Molnár Sándor: Festőjóga – Műcsarnok 2022. szeptember 30. – 2023. február 5.
Wagner Nándor 100 – A filozófus szobrász – Műcsarnok 2022. október 8. – 2023. február 5.
Lombos Antal (1948) Szociológus, fiatal korától foglalkozik vallásfilozófiával, eszmetörténettel, társadalomtörténettel. Szellemi függetlensége érdekében 1970-től a rendszerváltásig műszaki területen dolgozott. A rendszerváltás előtt aktívan részt vett a szociális civil szféra megteremtésében, majd 1992-től szociálpolitikusként tevékenykedett önkormányzati területen. Eszmetörténeti ismereteit és kapcsolódó gondolatait főként zárt baráti körben tartott előadásokban osztotta meg.
[1] Székesfehérvár, Jávor Ottó tér)
[2] Országépítő 2002/2 melléklete )
[3] Gellért-hegy, Orom utca)
[4] Wehner Tibor: Wagner Nándor, Holnap Kiadó, Budapest 2006. 145.old.)
[5] Szoptató anya – Budapest, Down Alapítvány Átmeneti és Napközi Otthona XI. Vegyész utca 7., és Anyaság – Miskolc, Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola kertje Szigethy Mihály u. 8.)
[6] Budapest I. kerület, Várfok utca)
[7] Magyar nyelvű kiadás: Őszentsége, a Dalai Láma: Túl a valláson, ford. Dudik Annamária Éva, Noran Libro Kiadó Budapest 2013.)
[8] im.50.old)
[9] Dietrich Bonhoeffer: Börtönlevelek, Ford. Boros Attila, Harnat Kiadó, Budapest 2016. 120.124.old)
[10] Ferenc pápa Az Evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása 2013. 231-233.(Magyar kiadás: Szenti István Társulat, Budapest 2014.)
[11] Ferenc pápa Mindnyájan testvérek kezdetű enciklikája 2020. 281.(Magyar kiadás: Szent István Társulat, Budapest 2021.)
[12] Az Evangélium öröme 257. )
[13] vö. Molnár Sándor: A festészet útja Irály Kkt. Budapest, 2013.)
[14] vö. Hamvasa Béla: Az életmű in: Patmosz II. Életünk Könyvek 1992. 174-184.old.)
[15] Molnár Sándor im. 160. old.)
