Üdvözlet a kivételeseknek, de úgy látom, hogy a XXI. századi ember, talán azt hiszi – ha hisz még valamit vagy valamiben egyáltalán -, hogy a világot már ismerni, jobban mint ősei, és egyre messzebb tekint a kozmoszban, egyre mélyebbre a sejtekben és az atomokban, de egyre kevesebbet néz önmagába. Az önmagában lévő folyamatokat egy az egyben a pszichológiára bízza, s negatív kontextusban, lenézően említi az ezoterikus szemléletet, amelyet babonás hitnek, téveszmék gyűjteményének, csalfa játékoknak tart, holott nem ismeri őket, semmit se tud róluk, végképp soha még a közelükbe sem ment. A világot akarja ismerni, s megnyugszik abban, ha megnéz egy filmet a kozmoszról, csettint, hogy ő már mindent tud, holott még ebben a filmben is elmondják, hogy valójában nem tudjuk, hogy mi például a fény. Részecske vagy energia? Hol ez, hol az. A fény az élet, mert fény nélkül, világosság nélkül nincs semmi, csak végtelen sötétség és az abszolút nulla. A nulla a Tarotban is megjelenik, ez a szám előtti szám. Sőt, a Tarotban a számoknak abszolút jelentései vannak, mintha valami ősi számmisztikának a ránk maradt töredékeit látnánk. A Tarot Nagy Arkanumának 22 lapja pedig egy teljes világ leírása, amihez később még a Kis Arkanum 56 lapja kapcsolódott.
Péntek Orsolya: Tarot
(Tarot: huszonkét lap. Vagy huszonkét betű, huszonkét tudatállapot, huszonkét színkód, huszonkét lehetséges személy. Mindegyik benne lakik mindenkiben. Ezekből a lapokból (betűkből) ki lehet rakni a világot. )
Péntek Orsolya Tarot című kiállításán a huszonkét lap mindegyike megjelenik olajfestményként, az egyes képekből pedig hatalmas kompozícióként épül fel az egész. )
(Te a nagy játszma melyik figurájának erőterében vagy? Ha húzol egy számot a kiállításon, megtudod – mint ahogy azt is, mely irodalmi mű mely részlete szól most neked. )
(A kiállítás ideje alatt a látogatók által véletlenszerűen kiválasztott lapok alapján készül el a 22. kép. )
(MEGNYITÓ IDŐPONT)
2021. szeptember 10. 18:00
HELYSZÍN
Esernyős Óbudai Kulturális és Sport Nonprofit Kft
Fő tér. 2. Budapest III. kerület 1033
(A kiállítás 2021. október 8-ig tekinthető meg az Esernyős Galériában.)
Péntek Orsolya képzőművész és író. Festőként klasszikus technikákkal dolgozik, a városi terekkel – különösen Velencével és Rómával – foglalkozik, a városok időrétegeit és színrétegeit absztrahálja képekké, Tarot sorozatában pedig a huszonkét kártyalap jelenik meg absztrakt színnyelvi jelekként. Íróként szintén az idő foglalkoztatja: a Kalligram kiadónál megjelent monarchiás családregény-trilógiájában Magyarország elmúlt 150 évét dolgozta fel női sorsokat a fókuszba állítva, jelenleg pedig egy Pécs történetéről szóló könyvön dolgozik.)
Amikor a Tarotról kezdünk beszélni – tisztelet a kivételeseknek – a XXI. századi emberek többsége arra gondol, amivel kezdtem, s ha gondol valamit a Tarotról egyáltalán, akkor a Tarotot ezoterikus jóskártyának látja, ahogy az asztrológiát csillagjóslásnak, az álomfejtést babonának. Úgy gondolja a jövőt majd megfejti a hálózat- és jövőkutatás, a tudomány minden problémánkat hamarosan megold, a szingularitás a küszöbön van, nemsokára halhatatlanok leszünk, tudatunk fel- és letölthetjük egy gépbe, csak addig kell még valahogy kihúzni. Ezért a XXI. századi ember nem vizet iszik, hanem hidratál, nem friss gyümölcsöt és zöldséget eszik, hanem vitaminokat és ásványi anyagokat vesz magához, végül pedig egyáltalán nem alszik, nem eszik, nem szeret és szerelmeskedik, hanem csak biológiai szükségleteit elégíti ki. Ha lelki problémái vannak, s ebből fakadó testi tünetei, akkor – jobb esetben – gyógyszert kap, de a problémák gyökerét megkeresni már nincs ideje. A XXI. századi ember legfőbb jellemzője amúgy is ez: nincs ideje semmire. Nincs ideje olvasni, nincs ideje kiállításra menni, nincs ideje megérteni, hogy mi az a Tarot, s végső soron arra sincs ideje, hogy megértse önmagát, s mivel nem érti önmagát, nem érti a világot sem. Hiába látja messzi csillagködök gyönyörű fotóit, hiába tudja, hogy mi egy vírus, hiába éri el egy állandóan nála levő kis készüléken keresztül az egész bábeli könyvtárat. Mindez semmit sem ér, mert önmagában nem kutat. Éppen ezért soha a világon annyi téveszme, butaság, arrogancia nem volt, mint a XXI. században. Ráadásul a hülyék mindig hangosabbak, így azok, akik az értelemre, a koncentrációra, az önismeretre figyelmeztetnek, aligha hallhatóak a nagy hangzavarban. Ebben a nagy hangzavarban, amiben élünk, a Tarot értelmezése általában kétféle: vagy valami jóskártyaként értelmezik, ami varázserővel bír, s naponta húznak a huszonkettőből huszonkét lapot, vagy pedig valami jóskátyaként értelmezik, ami megtévesztő eszköz arra, hogy ilyesmiben hívő embereket lehúzzanak, s butaságokat mondjanak nekik arról, amiről senki se tud semmit: a jövőről.
A Tarot nem jóskártya, még ha használják is arra, mint ahogy a bálna sem hal, holott úszik. A Tarot világértelmezés, vagy legalább is egyfajta világértelmezésnek az emlékezete. Péntek Orsolya egy ilyen világértelmezést, egy ilyen egészet és teljességet tárt fel képein, amikor megfestette a Tarot huszonkét lapját.
Péntek Orsolya, – akit mi sokan inkább irodalmi munkássága felől ismerünk, pedig gyerekkora óta fest, s úgy tudom, hogy csak egy hosszabb csönd után, másfél évtizednyi szünet után, 2015-ben vette újra kezébe az ecsetet – íme, megfestette a Tarot huszonkét lapját, s egymás mellé rakta őket kiterítve, felmutatva.
A Tarot huszonkét lapja Péntek Orsolya képein nem hasonlítanak semelyik ismert ábrázoláshoz sem, nincsenek rajtuk figurák, nincsenek rajtuk szimbólumok. Színek, négyzetek, apró mozaikokból kirakódó absztrakt festményeket látunk, amelyek külön-külön egészen különös hangulattal töltenek el, együtt pedig elképesztő erejük, nagyságuk és hatalmuk van. Zavarba ejtőek együtt. Ezért hálásak lehetünk a művésznek, hogy a lapok mellé kis idézeteket is rendelt, amelyek egy-egy lap értelmezéséhez segítséget adhatnak. Péntek Orsolya Tarot sorozatával könnyen lehet, hogy zavarba hozza azokat, akik szerint a Tarot „A Jóskártya” s azokat is, akik szerint a Tarot „csak” egy jóskártya.
Mi történik ezeken a képeken a Nagy Arkánummal? Mit művelt a művész, amikor egy ilyen ősi, szövevényes, ügyhöz nyúlt, és megfestette a lapokat, majd kiterítette egy kiállításon elénk?
Jól kiszúrtam magammal, amikor ezeket a kérdéseket feltettem, mert ezekre a kérdésekre sokkal nehezebb válaszolni, mint sokan gondolnák. Talán, ha arra a kérdésre legalább közel megnyugtatóan tudnánk válaszolni, hogy mégis mit jelent nekünk a Tarot, itt a XXI. században, akkor arra is lehetne válaszolni, hogy miért és mit festett meg Péntek Orsolya, amikor a Tarottot festette? Ahhoz azonban, hogy erre a kérdésre megnyugtató választ találjunk tovább kell lépnünk korunk szélsőséges téveszméitől, s egyszerre kell tekintenünk önmagunkba és világba. Az önmagunkba való, szimbólumokon és analógiákon való elmélyült és értelmező tekintést nevezzük ezotériának. Most, hogy ezt a szót megtisztítottuk a rárakódott túlzott elvárásoktól és negatív konnotációktól, már használhatjuk, s kimondhatjuk, hogy a Tarot egy ezoterikus út, azaz – még egyszer mondom – az önmagunkba való, szimbólumokon és analógiákon való elmélyült és értelmező tekintés.
Honnan jön ez a figyelem? Hogyan tudok így önmagamba „tekinteni”?
A tarot ezoterikus története éppoly régi, mint a szellemé. Megjelenési formája fajták és korszakok között szerint változik, de lényege mindig azonos: a mágikus létformulákat jelenti, amelyek az alámerült szellemet visszavezetik a mulandóságból az örökkévalóságba.”
– mondja Szepes Mária a Tarotról szóló könyvében.
Sokan ismét zavarba jönnek, hiszen már éppen majdnem megértettük, hogy mit jelent az, hogy „ezoterikus”, máris ilyeneket hallunk, hogy „mágikus létformulák”, meg hogy a „szellem alámerült” s vissza kell vezetni a múlóból az örökbe. Igen, a „mágikus létformulák” folyamatosan jelen vannak életünkben. Mágikus létformulák például a jungi archetípusok, egyébként éppen Jung volt, aki az archetípusok elméletének kidolgozásakor a Tarotot segítségül hívta, s úgy tartotta, hogy a tudattalan mélységeinek lényegét érinthetjük általa.
A tudattalan alapelvei oly sok mindenre utalnak, hogy felismerhetőségük dacára leírhatatlanok. Az intellektuális ítélet mindig egyértelműségre törekszik, s így elmegy a lényeges mellett (…)”
– írja Carl Gustav Jung ‘A kollektív tudattalan archetípusairól’ szóló tanulmányában, s így folytatja:
Ha szeretnénk képet alkotni a szimbolikus folyamatokról, akkor jó példaként szolgálnak az alkimista képsorozatok, jóllehet szimbólumaik főként hagyományosak, ám eredetük és jelentésük gyakran homályosabb. Találó keleti példa erre a tantrikus csakrarendszer vagy a kínai jóga misztikus idegrendszere. A tarot képsorozatai is nagy valószínűséggel a változás archetípusainak távoli leszármazottjai.”
Sokan a tudatot és a tudattalant úgy képzelik el, mint két különálló valami, ahol a tudatos a felszín, s a tudattalan – ha ugyan létezik – valahol a mélyben van. E kettő azonban állandóan jelen van, tudatos és tudattalan egyszerre működik, s a tudatos tudat a mindennapokban olyan, mint a só feloldódva az óceánban, s az óceán nem más, mint a tudattalan. Mivel szeretnénk stabil és biztos lábakon állni, nem elsüllyedni és belefulladni az ismeretlen mélységekbe, ezért mi az óceánból csak a sóhoz ragaszkodunk, s a hatalmas víztömeggel igyekszünk nem foglalkozni, s aprócska sókristályokon egyensúlyozzuk valóságunk. Ezért amikor aztán a kontroll lazul, például amikor álmodunk, akkor az elnyomott tudattalan hatalmas hullámai mossák el lényünk és létezésünk szilárdnak hitt aprócska sókristályait, visszaoldva őket az ősóceán nagy áramlásába. Ennek a közös tudattalan ősóceánnak őslényei a Tarot Nagy Arcunámanak szimbólumai, vagyis mindenkiben benne vannak, mindenki tud róluk, mindenkiben benne van a Mágus és az Akasztott ember, mindenkiben ott van a Papnő és Csillag, mindenkiben lakozik egy Bolond és egy Remete, mindenki tud a Diadalszekérről és a Halálról is, de hagyják ott úszkálni őket a mélyben, s gyakran fel sem ismerik ezeket az archetípusokat, amikor realizálódnak életükben.
A tarot nem kész életterv. Más szóval a tarot nem filozófia és nem világnézet.”
– mondja Hamvas Béla a Tabula Smaragdina című könyvének Tarot fejezetében –
Kész világnézeteket nyújtani annyi, mint az embert eldologiasítani és elszemélyteleníteni. Amire szükség van, nem kész élettervet, hanem eszközöket nyújtani, hogy minden ember minden személyes képességét felszabadíthassa. Nem kész rendszereket kell adni, hanem ébresztő mozzanatok folyamatos lehetőségét biztosítani. A tarot mátrixai ezért nem típusok, vagyis nem meghatározások és maradéktalan jelentések, amelyek az embert kész helyzetek elé állítják, hanem meghatározhatatlan értelmek.”
Hamvas emlékeztet arra is, hogy „Goethe szavával a mátrixok ősértelmek (urwrote) vagy ősképek” – vagyis, amelyek nem egyebek . „mint anyák, anyajegyek, bélyegek, szignatúrák, amelyek az ember eredetének bázisát tárják fel. Az ember sorsa ilyen ősképek és ősértelmek szüntelen átminősülésének és elváltozásának jegyében folyik le. Az asztrológia és a Ji King és a mexikói naptár pontosan ezzel a módszerrel dolgozik.” – és ilyen a Tarot is.
Éppen ezért nagyon különleges kísérlet, amit Péntek Orsolya a Tarottal művel képein. Mintha éppen ezeket a mátrixokat találnánk meg rajtuk, mintha a Tarot ősképeinek mélyebb, fény-szín-energia szövetébe pillanthatnánk be, s nem magukat a kártyalapokat, a szimbólumokat látnánk, hanem a tudattan ősóceánban úszó ősképek szellemét. Amelyek önmagunkban is erősek, hatalmasak, mindannyiunkra hatnak, akár akarjuk, akár nem. Ott vannak, mert bennünk vannak, s ha a világot meg akarjuk ismerni, akkor önmagunkat is meg kell, s önmagunkban pedig pontosan akkora világmindenség van, mint látszólag kívülünk: végtelen. Péntek Orsolya festményei pedig ablakok és tükrök e véges világunkból a végtelenre.
A kérdés csak az, hogy mi, akik belenézünk e képekbe, mit látunk ott? S az, amit látunk vagy nem látunk mindig sokkal inkább rólunk magunkról vall már, mint bármi vagy bárki másról.
Péntek Orsolya Tarot-című kiállítását ezzel az írásával nyitotta meg Weiner Sennyey Tibor szeptember 10-én az óbudai Esernyős Galériában. A képek 2021. október 8-ig tekinthetőek meg.
