A sötétkamra egy fénymentes tér, amely alkalmas fényérzékeny filmek előhívására, fényképek nagyítására. A latin „camera obscura” szóból származik, amely magát a vizuális leképező eszközt is jelöli, annak is legősibb, lencsetag nélküli változatát.
„A fotográfia alkímiájának helyszíneként gondolok rá, mely meghatározó színhelye a munkáimnak. Egy hely, ahol megváltozik az ember tér és időérzéke is miközben a vörös fényben tölt el órákat, sokszor csak a víz csepegését, folyását hallgatva ahogy mosódnak a fotográfiák órákon át. Egy hely, ami számomra szimbolikussá és egyben misztikussá is vált. Amellett, hogy a gyakorlati munka helyszíne, a most bemutatok munkák mind itt jöttek létre, innen nőtték ki magukat és sokszor a végeredmény el is
távolodott az eredeti – kezdeti – médiumtól, a fotópapírtól.”
A munkák többségében az emberi tudással, emlékezéssel foglalkozik. Hogyan ábrázolhatjuk az emberi tudást? Hogyan fejthető vissza az ami már eltűnt, ami csak nyomokban látható? Milyen módszerekkel fedhetünk fel titkokat, emlékeket? A sorozatokban szereplő tárgyak, helyszínek mint szimbólumok szerepelnek és adnak
választ ezekre a kérdésekre.
S Ö T É T K A M R A
Balogh Viktória kiállítása
Megnyitó: 2021. június 26. 19.00, szombat, Trezor
Megnyitja: Horváth Viktor; író, műfordító
Látogatható: 2021. július 25.
Balogh Viktória fotó-, képzőművész
Balogh Viktória 2017-ben végzett a Kaposvári Egyetem Fotográfia BA szakán, tanulmányaimat az akkor induló MA képzésen folytatta, ahol 2019-ben végzett. 2016-tól a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának tagja, 2019-től vezetőségi tagja, titkára. 2017-ben a
Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületbe nyert felvételt. 2016-2019 között Köztársasági – és Új Nemzeti Kiválóság Program Ösztöndíjas, a 2018 és 2019-es évben pedig a Magyar Fotóművészek Szövetségének ösztöndíjasa. 2020-ban és 2021-ben elnyerte a Pécsi József Fotográfiai Ösztöndíjat. Jelenleg több önálló és csoportos kiállításon dolgozik.
Balogh elsősorban konceptuális fotográfiával foglalkozik, de több munkájában operál képzőművészeti megoldásokkal. A tudás – illetve a nemtudás – különféle vizuális ábrázolásának lehetőségeit vizsgálja, amiket olyan szimbólumokon keresztül vizsgál mint például a letörölt iskolai táblák, üres színházi színpadok, gimnáziumi füzetek vagy rendszerváltás előtt megjelenő A Világirodalom Remekei könyvsorozat vagy az ezektől vizuálisan egész más formanyelvet követő kert. A különböző tárgyakat mint allegóriákat
kezeli és általuk rákérdezi többek között az emberiség tudásának milyenségére, jövőjére.
