/negyedik nap/
azzal ébredek, hogy
akris, armani, balenciaga, balley
emilie, floge vagy kors, af vandervorst
charles, frederick, worth és egyéb
neveket ábécé sorrendbe kellett szednem
after this success at the ’Vernichtungs’ Fashion Show
you are recommended by the top European designers
to work here, in New York !
pick the design studio you would like
to work for and put together
three complete costumes for the
word’s apocal party
magamban hallom a kettő és három óra közötti
madarak énekét mint háttérzenét
míg rossz gépemen tölt a word program
– itteni madárfajok után kell néznem –
nemsokára egyetemre indulok
a ma regisztrációjánál számtalan leszünk
saját szekcióra úgysem kerül sor
nagy futkosás az előadások és job talkok között
míg nyitott kollégákra várunk
másokkal találkozunk, hogy
megegyezzünk, nehéz megszokni a valót
annak, ki létből létezésbe költözik állandóan,
legalább ebben egyet értenénk,
könnyebb kijönni azzal, amiről tudunk
bár a nemkijövés is állandó, sőt megnyugtató tényező
lehet, mely eltérő arcait mutogatja
szekciónk előadótereméhez vezető bejáraton
mely zárva és kódolva van, semmi jele
hogy mi, e mindenünnen jöttment felszólalók
egyszer valaha is magunkhoz bejuthatnánk
hogy megosszuk véleményünket és irodalmi példáinkat
a vissza-fordíthatatlanáról és a fordítás ’szükségtelenségéről’
a forrás és cél anyanyelvek között
melyek úgy hullnak le rólunk,
mint ruha másról a boldog szerelemben
kézbe pottyanva a nyelv előtti mondanivaló
esetvalóságom komoly következtetéseket engedne levonni
mégis félem megugrani nyíltan a lépést az általánosításhoz
élettanulságokkal is ugyan ekképp – a summázó
mondatok kis történetekből épülnek fel, és épülnek
egymásra, a fordításnál legalább úgy vélhetni
hogy csere emberi szinten
élőt holttal, szolgálatot szolgasággal
szívet kínra, távlatot összeomlásra és e betűkombinatorikában
csak a kimondhatatlan, vagy az először szóval megnevezett
a még fordíthatatlan
próbáld csak saját bőrödön, melyre
megkaptad kitűződ, a következő napok teljes programját
a tér gyönyörű, szórakoztató helységeiben állítólag wifi van
csak nem működik
és mindezek után megint mentális ruhacsere
az egyetemről művészek egykori menedékhelyére
indulok, hol mára nyoma sincs annak
mikor a művészet a társadalom szennyvíztisztító telepe
mert fantáziájával felülmúlhatta a valót
amikor egy regényíró vagy költő visszavonta közzétételre
adott kéziratát, hogy két-három évig
még bütykölhessen, és költők vonakodtak bemutatni
művészi barátjaiknak hollywood filmrendezőit
divattervezőit, mert a filmnek, divatnak
alacsony rangja volt – ezen idők emlékére
üti meg figyelmem ólmozott üvegek, meredek lejtős tetők,
oromfalak, csúcsok, velencei gótikus elemek díszében
a közkönyvtár tornya és hangja
kanyargós utcák labirintusára kiáradva
– megszokhatnám, hogy minden
egymás társaságában: a divat a divattal
a finánsz a finánsszal, zölddel a zöld
és elrejtett mély hittel az elrejtett mély hit
a kávézóban háromszor is megkérdem
a wifi jelszót, de a 267lafayette felfoghatatlan
mire lafayette-re gondolok, megugrik a szám
az internetkapcsolat itt is vacak
nem tudom, hogyan fogom
a pályázathoz szükséges anyagot elküldeni
aki otthon van, az a nem-otthonossággal küszködik
és fordítva, fáj a gyereknek, hogy fekete bárány
kit a nagyoknak nem lehet szeretni
és ez örök földönfutóvá teszi, befészkeli magát
a lélek szókészletébe, melyből
ezennel e Költői Manifest jelenik meg:
a mai naptól mindenkinek
megengedtetik, hogy abban a test- és lélekben éljen, melyben
a legboldogabbnak érzi egymással magát
ha valaki a 16. században
hát tessék, legyen
vagy egyesült országtalanságban,
egyetlen mennyországban
hát legyen
az én otthonom sem a maiak
egyszer azt mondtam bátyámnak, hogy csak akkor
foglalkozom politikával, ha az
erdélyi tündérországot
képviselhetem, mindenkinek olyan léleklevele,
amilyet óhajt, ámbár utazáshoz
nem is kell használnia
szabadságokban osztozik mindenek égi kormánya
és kétségtelen: jól éreznénk bőrünkben magunk
emberré válnánk, szárnyas emberekké
hogy mily nehéz ebben a global power cityben
(internet)kapcsolatra szert tenni
— analógia technika és ember között —
showing vs. telling, life vs. loving
még pár címszót áttekintek
design programomban, melyben
agrammatikálisra fordul minden
ami mélyről jönne
tesztelheted magad
hány van a mában helyesen megtartva
(hogy rím is legyen), domokos johanna
hány pontot értél el?
10 pontig egy önismereti nap a jutalom
20 pontig egy design-nap
30 pontig egy styling-nap
40 pontig divatmenedzsment-nap
40 pont felett egy varrás alapok-nap
bár a szeretet reformálása
megoldó kulcs, hol a világ
new yorki másolat
indulok word programomba, haza
enni, inni, tusolni, mondanivalóm
lényegén merengeni
melynek ideje már lejárt
húsz perc (azaz egy év egy töredékperc)
ennyi ideig kellene tartani a szív inherens ívét
közben el-elnyom az álom, a helyes cselekedetet
hiába várom, ma sem jön, ágyba egyedül bújom,
hol a this city never sleeps nyüzsi
magam módján
aludjatok ti is
a nektek szánt ágy- és agyrekeszekben
love was a word world
and a play pray
and the world became flash
mobbing, and the mob sleepeth in us
/mentés és égi (táv)csőnézés:
completum est, quod dixi de operatione Solis/
