Tillmann J. A.
Alkotó szabadság
(részlet)
A nyelvek szellemének és az esetlegesség erejének nászából, avagy – kevésbé képletesen szólva – koincidenciájából olykor jelentős jelentésmódosulások jönnek létre. Így van ez az alkotószabadság – a szombatév, a sabbatical magyar leszármazottja – esetében is. Ami más nyelveken a huzamos munkálkodás menetének hosszabb vagy rövidebb időre történő megszakítását, a megszokottak felfüggesztését és többnyire más irányú munkálkodást jelent, az esetünkben az alkotással és a szabadsággal kerül közelebbi kapcsolatba.
Ez kétségkívül emelkedett, de legalább annyira kétélű megnevezés: ritkasága azt is jelenti, hogy a közbenső hosszú tartamok alatt se alkotó, se szabad nem volna az ember… Holott folyvást alkotó is, és szabad is: alkotója szabadságának – vagy annak, ami a helyébe fajul.
Megint csak a nyelv sajátossága, hogy szabadságra menni lehet, mert a munkahelyek fizetett felüdülését (holiday, Urlaub) megnevezni ezen a nyelven egyszer így találták jónak. Az alkotószabadság persze valóban alkotó szabadság – amihez nem kell alkotóművésznek lenni, mivel mindnyájunkat „a szabadságra hívtak meg”, ahogy Tarszoszi Szent Pál írja levelében a Galatáknak (5,13).
Szabadságunk első és döntő alkotása így saját magunk vagyunk; az életünk, a lényünk, amivé válunk.
Ezért is mondja Epiktétosz a szabadságról: „Szabad az, aki úgy él, ahogy akar, akit sem kényszeríteni, sem akadályozni, sem erőszakkal rávenni nem lehet, akinek késztetéseit nem béklyózza semmi, törekvései célt érnek, ha valamit hárít, nem botlik mégis belé.” (Beszélgetések 4,1,1)
A szabad úgy él, ahogy akar – amin nem az akaratfellobbanások vagy -csomósodások tetszőleges kiélését érti, hiszen leginkább a csecsemő szeretne mindig úgy élni, ahogy éppen akar. A sztoikus filozófus ezt Szókratésszel összhangban mondja, aki szerint „vizsgálatnak alá nem vetett életet nem érdemes élni”. (Szókratész védőbeszéde 38a) Az élet vizsgálása pedig folytonos feladat – amibe az akarat kérdőre vonása is beletartozik: Mit is akarunk? Miért is? Mennyiben jó az? Nekünk? Másoknak? Nemcsak ma, hanem minden időre.
(…)
A teljes szöveg a Csillagszálló SZABADSÁG számában olvasható.
Oravecz Péter
Kérdezni szabad (?)
– részlet –
Az utóbbi években több közéleti fórumon is felmerült a szabadságfogalom de niálásának problémája. Még liberális gondolkodók is sorra mondtak csődöt, ha váratlanul szegezték nekik a kérdést: mi a szabadság? Márpedig tudottnak az nevezhető, ami túllép az ismerten, és szervesül, azaz életté válik a gondolkodás és az abból erőt merítő cselekvések láncolatában. A tudott dolog tudatossággal párosul, nem kíván alapos felkészülést, pusztán tiszta gondolkodást és szellemi jelenlétet – a legváratlanabb szituációkban is. Sürgető ez a kérdés, mert már az elemző politológusok egy része is arra gyelmeztet: nem a rendszer- kontra személyalapú hatalomgyakorlás a legsürgetőbb kérdés a világ társadalmainak tekintetében, hanem a szabadság fogalmának tisztázása.
Legyünk őszinték, mi sem biztos, hogy helytállnánk, ha nekünk szegeznék a kérdést: mi a szabadság? Ha egy mondatban foglaljuk össze, az pusztán ismeret. Ha százban, akkor mellébeszélünk. De ha azt mondjuk: mi sem tudjuk, de foglalkoztat minket a kérdés, és beszélgetni kezdünk róla, máris teszünk egy lépést a szabadság megértése felé. Mert ha félredobjuk a saját igazunk sulykolására való buzogányt, és levetjük magunkról a közöny páncélzatát, fegyvertelenségünk és sebezhetőségünk emel minket a szabadság egy magasabb fokára, ahol konyhakész válaszok helyett az igazán jó kérdések vájnak medret a gondolkodásnak.
A tudathasadásos magyar társadalomban ma egyik s másik oldalról is komoly kritika éri a szemben álló fél szabadságról alkotott elképzeléseit, ennek egyik szimptómája két szólásmondás, amelyek korábbi rendszerekből maradtak ránk, s most ismét szárnyra keltek a közbeszédben – kocsmapultok mellett, újságok hasábjain.
A szabadosság még nem szabadság.
Szabad emberek szabad országban azt teszik, amit szabad.
Mi, magyar nyelven gondolkodók, különös helyzetben vagyunk, ugyanis szabadság szavunknak látszólag ellentétes értelmű gyöke van. A szab ige jelentése: ’valamit meghatá- rozott formára vág’; így a meghatározottság és a szabadság fogalmához társuló határtalanság képzete éles kontrasztot képez, még ha ennek nem is vagyunk mindig tudatában. A szab ige eredete homályba vész, szabad szavunk pedig az ószláv „szvobogy” szó származéka, jelentése ’nem korlátozott’. A két szó a nyelvtörténet meglátása szerint nem egy időben keletkezett, rokonságuk látszólagos.
(…)
A teljes szöveg a Csillagszálló SZABADSÁG számában olvasható.
Weiner Sennyey Tibor
A művészet szabadsága
Szarka Fedor Guido alkotása és alkotásai
(…)
Amikor Szarka Fedor Guido végre olyan helyen állíthatta ki rajzait, festményeit és sorozatait, ahol elfértek, akkor végre átlépte a határt. Eddig egyetlen ilyen kiállítás volt – Győrben, a Xantus János Múzeumban –, minden más alkalommal csak töredékeket láttunk Guido művészetéből. (Akkor is, amikor kettesben beszélgettem vele a műtermében, amikor kisebb kiállítóterekben egy-egy sorozatot, időszakot felmutatott, és most is, hogy a Csillagszállóban néhány reprodukciót láthatunk.)
Olyanok ezek a részletek és töredékek, mint amikor Guido Budapestről csinált sorozatot. Befotózta a budapesti aszfalton szertefröccsenő szennyet, utódolgozta apró négyzetekbe, majd egymás mellé illesztett rengeteg ilyen kis részletet. Amikor ezt egy nagy felületre kirakta, mindannyian tudtuk, hogy ez Budapest. Éppen ilyen kis részleteket látunk az esetek többségében művészetéből, ám mégis tudjuk, hogy ez ő. Ez az ő keze nyoma. És milyen egyszerű, akár én is csinálhattam volna. Vagy mégsem? Vagy mégis?
Az én alól való nagy felszabadulást gyakoroljuk a keleti filozófiák és vallások révén, holott az igazság az, hogy a kereszténységben ez ugyanúgy benne van, gondoljunk csak Assisi Szent Ferenc csodálatos éntelenségére, amikor megérti, hogy ő és a madarak éppen úgy egy és ugyanaz, mint a farkas, amelyet megszelídít. Hogy mi lesz Szarka Fedor Guidóval és képeivel, ma még nem tudjuk, nem tudhatjuk. Hogy melyik lesz majd képei (különösen pedig sorozatai) közül a legkiemelkedőbb, melyiket fogja megőrizni az utókor, képtelenség és értelmetlen jósolgatás megmondani.
(…)
A teljes szöveg a Csillagszálló SZABADSÁG számában olvasható.
CSILLAGSZÁLLÓ a DRÓTon
Lakbérkontrollt Magyarországon!
Udvarhelyi Éva Tessza interjú a legújabb Csillagszállóból
Udvarhelyi Tesszával etikátlan lakáspiacról, magyar és külföldi pozitív példákról, a lakásszegénység megoldásának lehetőségeiről beszélgettünk, és arról, hogy máshogy kell gondolkoznunk: a lakhatás nem érdem, hanem alapvető emberi jog.
alkotói pályázat a hajléktalanság témakörében
A DRÓT alkotói portál – együttműködésben a Fedél Nélkül és a Csillagszálló lapokkal – művészeti pályázatot ír ki hajléktalanság tematikában. A pályázat célja, hogy egy közös társadalmi problémával, konkrétan a hajléktalansággal foglalkozzunk, az irodalom és a képzőművészet segítségével beszéljünk róla. Megértsük, olvassuk és lássuk egymást, legyünk akár gyerekek, akár felnőttek, akár hajlékosak, akár hajléktalanok. Segítsetek nekünk ebben! Írjatok, fessetek, rajzoljatok, fotózzatok, filmezzetek!
Diogenész a fővárosban és vidéken
A Csillagszálló szervezésében zajlott a 2016-os tavaszi évadban a majdnem utolsó Diogenész előadás. A színházat még az előadás közben is bontották. A darab után Szörényi László professzorral beszélgettek az alkotók. Egyik videónkon megnézhetitek a beszélgetést, a másikból pedig megtudhatjátok melyik nyári fesztiválon és hol lesz még Diogenész.
