Juhász Katalinnal és Márton Péterrel beszélgettünk az Ünnepi Könyvhéten az Henri Michaux könyveit megjelentető sorozatról. Péter e sorozat magyar kiadója, a Bozóthegyi Könyvkiadó vezetője, Katalin Michaux magyar fordítója.
DRÓT: Ki volt Henri Michaux?
Márton Péter: A 20. század egyik legnagyobb francia képzőművésze és költője, aki amellett, hogy nagyon sokoldalú, igen termékeny alkotó is volt. Munkáiban gyakran tetten érhető a zene, a ritmus, az absztrakció. Michaux emellett nagyon ellentmondásos személyiség, aki nem szeretett középpontban lenni, nem is tartotta magát művésznek, ugyanakkor nagyon nyitott volt a világra.
Juhász Katalin: A barátai úgy hívták: a „mélytengeri hal”.
MP: Igen, egyik barátja, Brassaï mondta róla, „úgy úszkál közöttünk, mint egy mélytengeri hal”. Huszonévesen indult Belgiumból, s lett a francia művészvilág megkerülhetetlen alakja, majd később a beat-korszakban fontos hivatkozási pont, köszönhetően a hallucinogén anyagokkal végzett kísérleteinek, illetve az ezekről írt könyveinek. A húszas évek elején számos foglalkozása volt.
Volt kifutófiú, taxisofőr, matróz, egyetemi hallgató. Aztán a húszas évek közepétől maradt az irodalom,
a szerkesztőségi munka és az írás.
JK: Gyermekkorában undorodott az ételtől, nem tudott rendesen enni, ezért kiadták falura, hogy megerősödjön. Párizsban aztán találkozott E. M. Ciorannal, aki viszont aludni nem tudott. Barátságuk egy szakaszában éjszakákon át járták a várost. Michaux nem szerette a kötöttségeket, a megállapodottságot. Állandó változásban, mozgásban élt, gyakran költözött, szállodákban lakott. Kéziratok, levelezés szinte alig maradt tőle, mert a költözésekkor ezeket rendre hátrahagyta, megsemmisítette.
MP: Fotó is kevés maradt róla. Brassaï, Claude Cahun és Gisele Freund készített róla néhány portrét, és nem is lehet találni róla sokkal több arcképet. Nem szerette, ha fotózzák, és azt sem, ha az arcképe valahol megjelent.
JK: Így volt egyes írásaival is, például írt egyfelvonásos színdarabokat, amiket nem akart színpadon látni, és egy-egy kivétellel soha nem is adták őket elő.
DRÓT: Megjelent anno a hetvenes években egy Michaux-verseskötet az Európa Kiadó világirodalmi sorozatában. Számomra az volt nagyon érdekes, hogy a ti könyveitekből egy másik Michaux derül ki, mint abból. Az Európánál megjelent könyvet remekül összerakták, és olyan, mintha egy teljesen „normális” francia költővel állnánk szemben, aztán kezembe került a ti néhány könyvetek. Akkor vettem észre, hogy hoppá, itt teljesen másról van szó.
MP: Igaz, a mi köteteinkben érzékelhető töredezettség van. Nem az a típusú fordítás ez, mint a 60-as, 70-es vagy akár még korábban, a 30-as években volt, hogy átköltötték, átdolgozták a szöveget, hogy belesimuljon a kánonba. Katalin megtartotta az eredeti ritmust, Michaux szövegeinek olykor nehezen feldolgozható ritmusát, amit egyesek hibás műfordításnak tarthatnak. Ugyanakkor ez a hiteles Michaux.
DRÓT: Így néznek ki az eredeti francia szövegek?
JK: Igen. A ritmus nagyon fontos. És Michaux-nál érezhető egyfajta zeneiség is.
DRÓT: Mikor kezdődött ez az egész közös, nagyszabású Michaux-kiadás?
MP: 2009-ben jelent meg az első kötet, a „Máshol”, ami valójában három kisebb könyv összeállításából lett. A francia alapkiadás is így jelent meg. A sorozat elindításának alapgondolata az volt, hogy olyan formában és minőségben jelenhessenek meg ezek az írások magyarul, ahogyan azt mi képzeljük el.
DRÓT: Mert úgy éreztétek, hogy addig nem megfelelő minőségben jelent meg Michaux?
MP: Igen, voltak fenntartásaink, de nem kifejezetten Michaux könyvei kapcsán, inkább általánosságban. Szerettük volna, ha azok a könyvek, amik a kezünk alól kikerülnek, minden szempontból értéket képviselnek. Fontos számunkra, hogy az olvasónak élmény legyen kézbe venni a köteteinket, esztétikailag, tartalmilag egyaránt.
JK: Michaux képzőművészként maga szerette meghatározni a könyvei formátumát, méretét és arányait, ehhez mindig ragaszkodott. Korábban az Orpheusz kiadó adott ki tőlem Michaux-fordításokat, ők sajnos nem követték ezt az elképzelést. Ez számomra utólag derült ki Michaux még ma is élő élettársától, hagyatékának gondozójától, az Henri Michaux Archívum vezetőjétől. Ugyan nem írják elő, de hálásak érte, ha tiszteletben tartjuk és megőrizzük az eredeti formátumokat.
