Maja Klarić 1985-ben született a horvátországi Šibenikben. A Zágrábi Egyetemen végzett angol nyelv és irodalom és komparatív irodalomtudomány szakon. Jelenleg műfordítóként dolgozik, ír verseket, prózát és esszéket is, főleg az utazás tematikában. Hazájában és a balkáni régióban már minden nagyobb irodalmi lapban közölt írásokat, és több verses-, valamint prózakötete is megjelent. 2011 óta szervez irodalmi, költészeti fesztiválokat. Az egyik az Art Attack, a másik pedig a Wood Poets (Šumski pjesnici / Erdei Költők). Mindkettő egyedülálló ebben a műfajban a régióban. Maja Klarićot Weiner Sennyey Tibor kérdezte.
Kik azok az Erdei Költők? Hogyan válhat valaki Erdei Költővé?
Maja Klarić: Az Erdei Költőknek van egy különleges, nemzetközi összejövetele az Isztria szívében. Minden évben ugyanakkor: augusztus első péntekén jövünk össze ugyanott, az erdő szélén, egy apró vízesés mellett. 2019-ben már kilencedik alkalommal fogunk találkozni. (2019 augusztus másodikán, pénteken Groznjan mellett, egy Ponor Butori nevű kis helyen az erdő mellett, egy vízesésénél. Butori, HR-52460 Grožnjan, Hrvatska – Megj. szerk.). A kezdetektől fogva volt valamiféle küldetése ennek a rendezvénynek, például az, hogy
a költészet közelítsen a természethez, vagy hogy a hagyományos irodalmi rendezvényeket kimozdítsuk egy kicsit a szabad ég alá, sőt vidékre, el a fővárostól,
Zágrábtól jó messzire, hogy ne csak a fővárosban legyenek irodalmi események. Ugyanakkor az is fontos volt, hogy hírét vigyük a fenntartható életformának, és motiváljuk az embereket arra, hogy minél több időt töltsenek a természetben. Jelenleg a szervezők meghívására érkeznek a résztvevők, de vannak, akiket egész évben beküldött munkáik alapján választanak ki. Az egyre növekvő érdeklődésre való tekintettel 2020-tól hivatalosan is lehet majd jelentkezni az Erdei Költők közé. Momentán pedig, ha valaki nagyon szeretne részt venni, akkor jelentkezhet a szervezőknél e-mailben ([email protected]), illetve a Facebook-oldalunkon (Wood Poets Facebook).
Hogyan alakult, miért és mikor az Erdei Költők?
Maja Klarić: Az első alkalom 2011-ben volt. Akkor még csak egy szolid, baráti összeröffenésnek indult az egész: költők és mások tábortűznél mikrofon és mesterséges világítás nélkül, a természet lágy ölén verseket olvasnak fel.
Az elmúlt közel egy évtized alatt azonban mind a közönség, mind a költők egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az esemény iránt, és óriási szerencsénkre azóta is élvezhetjük Grožnjan város erkölcsi és anyagi támogatását a szent üggyel kapcsolatban.
Az ő érdemük is, hogy az Erdei Költők mára már népszerű kultúreseménynek számít, évről évre visszajáró közönséggel és folyton megújuló költőrepertoárral, komoly sajtóvisszhanggal. Legutóbb százötven ember jött el az erdőbe verseket hallgatni, és ennek nyomán számtalan cikk, interjú készült, az ország legnagyobb példányszámú magazinjában is például. Ez önmagáért beszél, ismerve, általában hányan járnak versfelolvasásokra Horvátországban.
Mit csinálnak az Erdei Költők? Mitől lesz valaki Erdei Költő?
Az erdei költők verseket, esszéket írnak, és sétálnak, kirándulnak. Összhangban élnek a természettel, és ezt megírják, azután pedig eljönnek, és felolvassák.
Az idén kibővítjük a repertoárt némileg:
lesznek tematikus előadások a fenntarthatóságról és a Butori vízesés történetéről, valamint költészeti workshop és erdei kiállítás is. Idén is szemétmentes lesz az ünnepség, teljesen kiiktatjuk a műanyagot a rendezvény kellékei közül.
Tudni kell ugyanis, hogy mindenki – felolvasók és hallgatók – kap egy pohár bort a helyi választékból. A hivatalos program naplementekor kezdődik a költők felolvasásával, illetve a tábortűz meggyújtásával. Ezután lehetősége van a közönségnek is felolvasni. Este tíz körül pedig egy akusztikus koncerttel zárul a program.
Miért olyan fontos a költőknek a természet és a környezet?
Maja Klarić: A költőknek igenis bele kell szólni vagy legalább hozzá kell szólni az aktuális társadalmi kérdésekhez. A mi esetünkben ez éppen a kultúrák közötti párbeszéd és tolerancia ügye.
Isztria pont az a régió, ahol több nemzetiség él egymás mellett, és a horvátok, olaszok és szlovénok közötti párbeszéd igen fontos kérdés.
Minden évben meghívunk az imént említett országokból is költőket, meg más szomszédos országból is persze, hogy ezzel is erősítsük a fiatal művészek együttműködését a régióban.
A másik fontos téma a természet- és környezetvédelem – az, hogy hogyan óvjuk, hogyan éljünk együtt természetes környezetünkkel anélkül, hogy tönkretennénk, teljesen kizsákmányolnánk. Ezek a művészek számára is fontos témák; nem csak a politikusok, marketingesek és aktivisták asztala kellene hogy legyen. Ezért is olyan fontos, hogy a költők is kivegyék a részüket ebből, hiszen ők biztosan jó hatással lehetnek az olvasók gondolkodására.
Šibenikben születtél, Dalmáciában, de most az Isztrián élsz, amikor épp nem vagy úton. Nagy különbség van Horvátország e két része között számodra?
Maja Klarić: Valóban eléggé különböző a két tájegység. Számomra Isztria egy hatalmas, sűrű, zöld erdő, ahol el lehet tévedni, vagy éppen heverészni lehet a fűben madárdalt hallgatva. Kiváló terep az írásra, a magamba merülésre a varázslatos színeivel, mély csendjével és sokféleségével. Ezzel szemben Dalmácia kemény, sziklás hely, ahol még a tengerpart is kavicsos, itt mással tudok kapcsolódni, ez a hely rugalmassá és határozottá tesz.
Isztria bizonyos szempontból egy önmagába zárt világ, így én is hajlamosabb vagyok az önvizsgálatra itt. Dalmácia viszont nagyon is kifelé él, arccal a tenger felé… ha szétnézek, a végtelent látom, a távoli szigeteket, az utazást, az útra kelést, elengedést, az önmagamból való kilépést. Jól tudok lavírozni a két hely között, ez egy egészséges egyensúly.
Írtál verseket brazíliai utadról. Vőlegényed, Goran, híres sétáló, nagy gyaloglásairól több blogot, útikönyvet is írt. Miért fontosak az útleírások, az utazások alatt született versek?
Maja Klarić: Gondolom, az a közös bennünk, hogy az utazást tanulásként éljük meg – tanulunk a világról, és persze magunkról is. Az utazás számunkra több mint távoli helyek felkeresése, úti célok kipipálása. Valahogy inkább olyasmi, mintha menekülnénk a valóság elől, de közben pont hogy megérezünk bele. Közelről láthatjuk, hogyan élnek mások, milyen szerencsés vagy nyomorult körülmények között, és hogyan viszonyulnak kultúrájukhoz.
Más kultúrákon keresztül is közelíthetünk magunkhoz, tanulhatjuk magunkat, és azután megírhatjuk.
Én főleg versben, Goran viszont prózában utazik, könyveket, blogot ír. Két dolog miatt választottam az utazást verstémaként: egyrészt mert ez olyan téma, amely mindenkit érdekel, a költészet viszont kevésbé – így aztán jól behúzom őket a csőbe, hadd barátkozzanak az ismeretlennel. Másrészt pedig azért, mert az utazás nem csak arról szól, hogy elmegyünk A-ból B-be. Arról is szól, hogy elhagyjuk szeretteinket, hátrahagyjuk családunkat, hogy majd visszatérhessünk hozzájuk, hogy találkozzunk emberekkel menetközben, és hogy okuljunk mindabból, amivel útközben szembesültünk, távol a hazánktól, az otthontól, hétköznapi önmagunktól.
Minden évben rendeztek egy fesztivált Šibenikben, ahol útleírásokat, más országokról, népekről készült fotóriportokat mutattok be. Miért fontos ez szerinted?
Maja Klarić: A Horvát Utazás Fesztivált valójában nem mi szervezzük, hanem a šibeniki utazók klubja. Az évente megrendezett esemény rengeteg embert vonz a városba, és négy-öt napon keresztül lehet hallgatni az előadásokat, könyvbemutatókat, beszélgetéseket.
Az én feladatom ebben csupán annyi, hogy kezeljem a néhai húgomról elnevezett Dijana Klarić Díjat, amelyet öt kategóriában (könyv, blog, film, fotó, valamint az év utazója) osztunk ki minden évben.
A húgom fotós volt és nagy utazó. Ez a díj neki állít emléket – hatalmas életszeretetének, szenvedélyes lényének, utazás iránti vonzalmának, inspirálva azokat, akik most kezdik magukat belevetni az utazás rejtelmeibe, vagy már úton vannak egy ideje.
Az idén hatodik alkalommal adjuk át a díjakat. 2017-ben Goran két kategóriában – legjobb projekt és legnagyobb utazó – is nyert. Beszédében hangsúlyozta azokat az értékeket, amelyekért a díjat létrehoztuk: szenvedéllyel élni, megingathatatlanul küzdeni álmainkért, és saját utunkat járni.
Mesélnél pár érdekes történetet, amelyeket ezen a fesztiválon ismerhetett meg a közönség?
Maja Klarić: Hú, hát ezekből azért volt jócskán! Volt például egy srác, aki végigstoppolta egész Grönlandot, egy másik meg Mexikóból Kanadáig gyalogolt az amerikai vadonon keresztül. Aztán volt, aki egy teljes hónapig gyalogolt a Déli-sarkig teljesen egyedül. Egy lány meg négy évig stoppolt Zágrábtól Bora Boráig, aztán mire hazaért, úgy döntött, hogy visszatér a Csendes-óceánhoz, hogy könyvet írjon az élményeiről, és képzeljék, stoppal ment!
PS: Gyertek ti is el az Erdei Költők IX. találkozójára, 2019 augusztus másodikán, pénteken Groznjan mellett, egy Ponor Butori nevű kis helyen az erdő mellett, egy vízesésénél. Butori, HR-52460 Grožnjan, Hrvatska. További részletek a Facebook-oldalunkon (Wood Poets Facebook).
Az interjú nyomtatásban megjelent a Csillagszálló 2019-es, nyári, ’Táj’-tematikájú lapszámában. Fordította Balogi Virág.
