Kiss Judit Ágnes
Kiss Judit Ágnes (Budapest, 1973. május 11. –) magyar költő, író. Az ELTE magyar szaka mellett oboistának és drámatanárnak is tanult. Az írás mellett színházcsináló, jelenleg a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában tanít. Református, a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezetbe jár. Kötetei: Irgalmasvérnő (2006) – versek, Nincs új üzenet (2007) – versek, Szomor Veron: A keresztanya (2008) – regény, Üdvtörténeti lexikon (2009) – versek, Koncentrikus korok (2012) – versek, Négyszög – versek (2014), Szörnyszomszéd – versek (2015) (Fotó: Bach Máté.)
Kiss Judit Ágnes
Gyerekférfiak balladája
Ha nő vagy, férfiként szerethetsz
macsót, lovagot, szépfiút,
végül úgyis a gyermeked lesz,
öledbe vágyik, s nincs kiút
ebből a kényszer-anyaságból,
szívedből szívja a tejet,
és mint vak kismacska, nyivákol –
a férfi mind csak kisgyerek.
Mint óvodás a homokvárat,
épít izmot vagy karriert,
de kérj egy apróságot, fáradt,
unott lesz rögtön és ijedt.
Nem lesz társad és nem lesz hősöd,
magad vagy csatába menet
utóvéded és előőrsöd,
a férfi mind csak kisgyerek.
Most rád hasal, harapja nyelved,
magáról úrként álmodik,
ha nedve kiömlött, elernyed,
s már alszik, nyála is folyik.
Mert nő vagyok, oltalmat vágynék,
de megtanultam, nem lehet,
hiába szerelem, jó szándék,
a férfi mind csak kisgyerek.
Herceg, ha sértő, amit mondtam,
hajtsd az ölembe a fejed,
csak altató volt, mit daloltam,
hogy minden férfi kisgyerek.
Szingli
Még néznek utánad a téren a srácok,
még hamvas a bőr, feszes, izmos a far,
de lásd, nyakadon gyülekeznek a ráncok,
(legjobban egy új anyajegy, mi zavar.)
Még melled alatt nem akad meg a cerka,
és lábdagadást a cipőd nem okoz,
de íme alattomosan derekadra
felkúszik a háj, s belepotrohosodsz.
Mész nap nap után szarakodni a céghez,
helytállsz magadért, noha durva a harc,
s megrándul a szád, ha a tántika kérdez:
szép, hogy hivatás, de babát nem akarsz?
Ha elhagyod egyszer a harmadik ikszet,
nem kellesz a munkaerőpiacon.
Ezt dobta a gép. Igazítod a sminked.
Kérőddzön a sok fasz a szingliadón!
Vita villanella
Neccharisnya feszül a vádliján,
fönt mély dekoltázs, lent nyitott cipellő:
a nő tetőtől talpig csak hiány.
Szobája rumli, zsebe kupleráj:
fél zokni, aprópénz, taknyos zsebkendő –
a férfi csupa fölöslegből áll.
„Hol van az anyu? Hol a tántikám?
Hol a barátnőm? És te? Éjjel kettő!”
A nő tetőtől talpig csak hiány.
A sok haver, kivel együtt pisál,
böfög, szellent, mihelyt megivott egy sört,
a férfi csupa fölöslegből áll.
A test, amit az ember megkíván,
tele van lyukkal, gyönge és esendő.
A nő tetőtől talpig csak hiány.
Két mellbimbó, mi semmit sem kínál,
egy önkényesen viselkedő vessző:
a férfi csupa fölöslegből áll.
Kirakós játéknak kicsit silány,
de jól elszórakozott a Teremtő:
a nő tetőtől talpig csak hiány,
a férfi csupa fölöslegből áll.
Ballada a kettős erkölcsről
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve,
mely test-dúló szeretkezésre vár,
“ a kis kakas” – mondják rá kedveskedve –
“ no lám, miből lesz a cserebogár”.
Ám, bakfislány, ha ágyba hajszol véred –
(megbocsáss, most csúf lesz a szavam) –
“ a kis lotyó” -zuhan rád az ítélet –
“mi lesz, ha máris baszhatnékja van?”
Dicső macsó nevet nyer el a férfi,
ha kétértelmű minden mondata,
s a rossz nyelvektől akkor sincs mit félni,
ha minden éjjel más nőt visz haza.
De hogyha nő mer szabadosan élni,
s nem csak célozgat arra, mit akar:
“ akármit el tud csípőn alul érni,
vagy egyszerűen baszhatnékja van.”
Ha öregembert űz a gerjedelme:
“ Istennek hála, jól tartja magát! “
Ha vénasszonyt: “na nézd, a csúf cemende,
ha nem vigyázol, becsusszan alád! “
S ha egy vers feszül az erotikától:
“ Beh költői, és milyen férfias!
Hogy nő írta?… hát… hümm… igazán bátor
kimondani, hogy baszhatnékja van.”
Felség, megadom magam kényre-kegyre,
vétesd fejem, ha nincsen igazam:
a férfi vágyik testi szerelemre,
a nőnek meg csak baszhatnékja van.
