Szabó Eszter
Jégzajlás
Egy befagyott kacsát nézünk a Dunán.
Barna fadarab is lehetne, de
Mi nem annak akarjunk látni őt.
Jeges csónakja nem ér el kikötőt.
Macskaköves lett a téltől a folyó.
Eggyé vált már a víz a várossal.
Csöndben lépkedünk, beszél helyettünk
A táj – jégen csúszkál a többi madár.
Indulunk vissza, nyomot hagyva magunk
Mögött a hóban. Végre megszólalsz:
Hogy süt a nap, biztosan kiolvasztja
Az a kacsát. A gátról lenézve látjuk,
hogy kenyérrel etetik a többit:
Az a rémes, gyászos halotti tor.
