Himnusz
Isten áldd meg a magyart
jó kedvvel, bőséggel.
Nyújts feléje védő kart,
hogy ne küzdjön ellenséggel.
Legyen egész, teljes, ép,
hozz rá víg esztendőt!
Megérti most már e nép
múltjából a jövőt.
Népünket tartsd meg,
hogy éljen mások között
békében, bőséggel, ésszel.
Lássuk a jót a rossz mögött;
Egymást az élő élve hagyja,
hol ragyogón folyik tova
Tisza és Duna, tudja
e nép: együtt-lét a haza.
Engedd, hogy Kunság mezeiből
ért kalászt lengethessünk,
Tokaj szőlővesszőiből
nektárt csepegtethessünk.
Múltjából mindig tanuljon,
lássa, mit és miért akar,
zászlónk alatt ne haljon,
hanem éljen a magyar!
Bárcsak erényeink látnánk
épp oly jól, mint sok hibánk!
Jobban érthetnénk hazánk,
hol mindenki külön világ.
Hagyj ki minket háborúkból,
tartsd meg békéd örömében,
legyünk saját tudásunkból
emberhez méltók e földi létben.
Nem kell hogy hangoztassuk
fényes dicsőségünk,
inkább mindig gyakoroljuk
valóban valódi erényünk,
amelytől napról-napra
jobb lehet, s szebb az élet,
melyben többé nem farkasa
magyar testvérének.
Otthonra leljünk hazánkban,
hazánkban otthonunkra,
hol fényben és igazságban
találunk Rád, s önvalónkra.
A legnagyobb kalandot add
a mi magyar népünknek:
halljuk meg igaz szavad,
tudjuk meg mily jó az élet.
Ne csak ház álljon: otthon!
Ne csak szavak: hanem haza
éljen bennünk és ragyogjon!
Szép faluba, jó városba
zengjen és így daloljon:
Béke. Boldogság. Szeretet.
Diadalt aratunk nem máson,
hanem önmagunk felett.
Óvd meg, Isten, az embert,
ki tudja jól, hogy magyar.
Segítsd meg, ha kell,
kerülje el a rossz, a baj.
Jobb sors, kihez végre ér,
hozz rá víg esztendőt,
érti most már jól e nép
a múltat, s jövendőt.
Szentendre-Zsennye, 2015. december 31.
