Hosszú várakozás után végre magyarországi bemutatóval örvendeztetett meg Batarita. A Nemzeti Táncszínházba hazaérkezett a szóló, amelyet több kontinens táncművészete formált impulzusaival. Batarita igyekezete nem hiábavaló: telt házzal és tapssal honorál a közönség.
Egy gazdag életpálya legújabb tükörcserepe. Önvizsgálat és társadalom vizsgálat. Összegzés és új utak felé való elmozdulás.
A butoh alapokra építkező művész szólója világszám: világok határán egyensúlyoz, rajzolja ki a finom kötelet, amelyen majd, mint egy ügyes köteltáncos bravúrosan egyensúlyoz. Hátizsákjában a gyerekkor és jelenkor Magyarországának mozgásművészeti hagyományai és eszköztárában a japán, a koreai progresszív táncművészet elemei. Mesterei a táncművészet doyenjei (Tatsumi Hijikata, Kazuo Ono, Yoshito Ohno, Ko Murabushi) – megismerte és megszerette őket, elemezte, bekebelezte és hazahozta őket. Átformálta a mozdulatokat bataritássá, olyan nyílhegyre tűzött, célratartó kérdésekké.
E szóló kiforrott kísérletezések eredménye, kísérletek, melyek a tánc lényegére reflektálnak. A tánc Bataritánál nem pusztán önkifejezés, hanem metafizika, filozófia és vallás. A tánc lemeztelenítő kitárulkozás – de a tánc színház is, groteszk rácsodálkozás.
Az élveboncolás után ott áll a művész egyedül a színpadon. Mi teremti meg a színpadi jelenlétet? A fények, a zene, a jelmez? A profán vagy a szent? Lehetséges-e az átjárás a világok között?
„Itt ülök csillámló sziklafalon” halpikkelyszerűen vibráló jelmez, fémesen csillogó páncélként viselkedő mellény. A partra vetett kiszolgáltatott hal és a kérdező harcos. Égfelé meredő lábakkal, amelyeknek csak a táncszínház zsindelyekből kirakott fala ad megnyugtató közelséget, biztonságot. Megfordított latin kereszt formában csüng a táncos teste. Ujjai kérdőn mutatnak.
A táncos mozdul, a póz kibomlik: eget keres és földet talál. Egy lény a végtelen vízeiből, mocsaraiból elmozdul. Elindul, hogy történeteket meséljen el, a legapróbb mozzanatig kidolgozott mozdulatokkal. Pontosan megkoreografált minden, a lélegzetvétel is. Batarita nem bíz semmit a véletlenre. Itt nincs esetleges. Pontosan megfogalmazott kérdéseit előre megtervezett fonalra fűzi fel. A történet determinált, zsigerekbe vésett. A természet és az ösztönök világának körforgása között, a teremtett ember és a konstruált gép között elhalványul a különbség. Egyetlen bizonyosság a menetelés. Menetelés monoton körforgásban és lineáris rendben.
Erős képi világgal dolgozik. Univerzális szimbólumokkal.
A közönség elé megérkező táncos kibomlik: szétszórja magvait. Piros bogyók. A gránátalma csillogó magvai peregnek így. A Biblia, a Korán és a mitológiák gyümölcse. Óvva intenek a pazarlásától. Úgy tartják, hogy Aphrodité ültette az első gránátalma bokrot: a szépség, a termékenység, de a halál – újjászületés – halhatatlanság jelképe is.
NŐvé változik: tékozlóvá és elhagyatottá, kiszolgáltatottá és beburkolttá, kitárulkozóvá és rejtözködővé. Direkt és indirekt módon is átalakul: jeltelenül és jelzésekkel. Ki-bejár. Átjár a sztereotípiák világai között is. Átjár a szerepek között. Átlépi a színpad határait: kilép a nézőkhöz. Átlépi a mozgásművészet határait: szavai és interakciói révén színházi hangulatot teremt. A kabarék világát idézi. A groteszk színház pin-up girljét használja mindehhez. Humora kijózanító: egyszerre teszi nevetségessé, és egyszerre szeretteti meg, és öleli magához az esetlent.
Fény és homok. A metafizikai magasságoknak és a komédiának közös gyökerei vannak Bataritánál. A butoh táncos tigrise játékkutyaként is helytáll. Nem elvesz, hanem hozzá tesz a mozgásművészet többrétegű világához. A burleszk esztétikáját találja meg. A butoh nem vicces: kegyetlen, szembesítő, élveboncoló. Bataritánál a megjelenő humor nem gúny, nem karikatúra, nem vicc, hanem finom összekacsintás a Mesterekkel, kikacsintás a Közönségre. Úgyis fogalmazhatnék, hogy megtalálta a Táncos a helyét a világkabaré színpadán.
Lüktetése a Te Lüktetésed is. A miénk. Legyünk büszkék rá.
- Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Máté Evangéliuma, 7. rész, 6. vers
- Ősbemutató: 2018. 05. 05., Japán, Tokió, Tokyo Babilon; Bemutató: 2018. 10. 26., Kína, Sanghai, 2nd DanceStages Shanghai Dance Festival
- Leonardo D Vinci: Keresztelő Szent János (1513-1516.), Louvre, Párizs, Franciaország
- Batarita koreográfus, táncos, rendező www.batarita.com
- a produkciók közül, a teljesség igénye nélkül általam kihangsúlyozva két szóló és két duó: Holdleány, bemutató 2009., Szépművészeti Múzeum, Budapest, Évszakok, bemutató 2010., Munmak, Korea, Áttetsző, Yoshito OHNO– Batarita, bemutató 2009., Nemzeti Táncszínház, Budapest, Otthagyott árnyék, Ko MUROBUSHI – Batarita, bemutató 2011., Merlin Színház, Budapest
- A második világháború utáni Japánból származó avantgárd tánc, amely groteszk mozgásaival döbbentette meg a közönséget, miközben a világégésben kiüresedő ember totális mozgás és tánc filozófiájaként lépett fel.
- ózsef Attila: Óda
- lásd gránátalma szócikk in. Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, Helikon Kiadó 1995.
