Folyton csábít... Maja Klarić versei
Világirodalmi sorozatunkban a kortárs horvát költőnő: Maja Klarić verseit olvashatjátok.
Maja Klarić
Maja Klarić
Maja Klarić 1985-ben született a horvátországi Šibenikben. Költő, író, utazó. Számos antológiában, folyóiratban jelentek meg versei, írásai, három kötetet publikált eddig, rengeteget utazott, továbbá az isztriai Erdei Költők találkozók főszervezője. Az itt közölt verseket második kötetéből vettük "Quinta Pitanga" Kiadta V.B.Z., 2013.
Az írásról
Folyton csábít
A tengernyi oda nem illő
gondolat
Megannyi szó, mi ha nem vigyázunk
mondattá alakul
A hullámzó óceán, egy színes háttér,
egy furcsa járókelő
Rendhagyó dolgok,
furcsa hangok,
Langyos nyári éjben tartott
titkos szeánsz
Az első falat helyi finomság
Ahogy a piacon kora reggel
a helyiek nyelvén
Garnélára vagy valami hasonló
kimondhatatlanra alkudok
Különös és mágikus helyek,
legendák erdeje
Vagy akár a helyi újság hátoldala
Melyet beborít számtalan
csábító esemény képe
Egy új barátság vagy szerelem lehetősége
Telefonhívás otthonról
Szüleid szerető aggodalma
Visszafelé menet a sötét sikátor
Pont az a fajta melyet jobb elkerülni
Kellemes andalgás
Hirtelen nyakadba zúduló zivatar
Egy érdekes beszélgetés:
Mind az írás könnyű része.
Lelet
A szavakat meg kellett keresni, mint az aranykorongokat a társasjátékban
A homokban lapultak,
hullám verte mélységben
Kitartó kutatásnak
És tengernyi türelemnek hála:
előkerültek
Úgy bukkantak elő
Mint a ritka, partra sodort homoki dollárok
És annyit is értek.
A Hold
Dagad a hold az éjfél egén és
Lüktet mint a fogban a fájdalom
Látni ahogy növekszik egyre
És közelít
Szájtátva a Föld felé
Várunk
Arra gondolunk, aki után leginkább vágyódunk
Zavartan másra tereljük
a szót
Megfeledkezve róla,
Hogy semmi sem számít,
Csak a hold
Kirándulás
Mint körforgalomban piknikezni
A megszokottól eltérő
Kiruccanásokat rögtönözöl
Csak hogy érezd:
A valóság
Lecserélhető
És az életed
Új fordulatot vehet
Egy szép napon.
Lassú célba érés
Elindulni
Félve
Ahogy az egérke
Araszol csábító illat után
Halkan
Mint a napsugár
Láthatatlanul
Vadász módra
Természet színeit magunkra öltve
Puskát pontosan célra
Tartva
Leadni a végzetes lövést
Lopakodni
Lábujjhegyen
Lehető legkevesebb nesszel
Elkerülni
Száraz levelet és apró gallyakat
És mindent mi elárulhatja
Érkezésed
Már majdnem elérhető közelségig
Még éppen nem észrevehető távolságig
Kivárni a tökéletes pillanatot
Hogy elkaphassuk
Csapdába ejtsük
A még lélegző
Élettől duzzadó
Önazonos
Tökéletes verset.
(Fordította Balogi Virág)
