DRÓT: Milyen könyvön dolgozol mostanában?
Hartay Csaba: Könyvön nem szoktam dolgozni. A meló az a tehenek között van számomra. Milyen könyv tervezgetésén pihenem ki a mindennapos hajtást – inkább ez a helyes. Könyvön dolgozni a központilag kijelölt írók szoktak, szar lehet nekik.
Élvezetből írok.
Ha fáraszt, leállok. Nem rugdalom magamat, hogy na még egy oldal, Csabi, és utána mehetsz cicát simogatni. Verseskötet készül(get). A versek születnek, keletkeznek, hetente, kéthetente lediktál „valaki” néhány versszakot. A következő könyvem verseskötet lesz. A próza után ez jön. És ha beköszönt az ősz, a korai sötétedés, és nem lesznek már földmunkák, marad időm a szórakozásra, talán visszatérek a prózához is. Elkezdtem egy kétszereplős történetet. Nagypapa-unoka játék. Az apa szándékosan marad ki, vele nem ért szót se az öreg, se a fiatal.
Mi a helyzet a gazdaságban?
Jól teljesítünk. Illetve tejesítünk. Családi örökség a szarvasmarha-telep, ahol a mindennapjaimat töltöm, leginkább munkával. Irányítás, anyagbeszerzés, adminisztráció – ez vesz igénybe a legtöbb időt. És ez vesz igénybe leginkább engem is. Szoktam is mondani a barátaimnak, hogy titkárnői munkát is végzek a telepen. És itt a felelősség is, ami a felsoroltakon kívül apám váratlan halálával a nyakamba szakadt. Ezer dolog van. És még utána néhány nem várt probléma. De egyelőre urai vagyunk a helyzetnek a húgommal, az állatorvos társammal és az ő fiával. Így visszük jelenleg a Laktárius Kft.-t
Mennyire zavar, hogy a humoros blogod szerzője és szerkesztője mögött ritkán veszik észre a komoly ügyeket is megfogalmazó költőt, írót?
Nem zavar, mert nem szoktam komoly ügyeket megfogalmazni. Csavarva, fejre állítva, kifordítva látom a világot. Ha ránézek egy képre, szövegre, hírre, kismalacra, vagy bármi legyen az, ott lebeg körülötte máris az inverze. A negatívja. Minden illeszkedik a saját ellentettjéhez. Ez mozgat versben is, humorban is. Örülök, hogy magaménak tudhatom ezt a másként látást. Működik bennem, még nem fáradt el. És nagyon fontos az irónia, a paródia. Ezért váratlan sokaknak, ha egy abszurd blokk után szépirodalmi szövegeket közlök a blogomon. Egyiket sincs szándékomban kiirtani magamból.
Nálam jól megfér egymás mellett a burjánzó líra és az abszurd humor.
Milyen kapcsolat fűzött Flipper Öcsihez?
Soha életemben nem találkoztam Flipper Öcsivel. A 2008-as halálhírére figyeltem fel. Hogy gyermekkorom egy meghatározó alakja, az egykori popsztár milyen méltatlan körülmények között és mennyire leromlott egészségügyi állapotban távozott. A baráti társaságommal elővettük a régi dalait, és nagyon jókat buliztunk azokra az elfeledett zenékre. Utána a blogomra írtam róla egy elég átfogó megemlékezést, amire többen felfigyeltek, köztük Radnóti Diána, Öcsi volt felesége, és testvére, Marót Viki is. Megköszönték, hogy minden vádaskodásoktól mentesen írtam róla egy méltó visszatekintést. Igen, én nem a Bors vagyok, vagy a Blikk, örültem, hogy jelentkeztek, örömmel vettem azt a levelet. Utána pedig feltűntem valamelyik JAK-táborban egy Öcsi-pólóban. Élveztem, hogy ilyen senkinek sincs, mert nem divat, szinte évtizedek óta nem volt már divat Flipper Öcsit akár megemlíteni sem. Most okozzon nekem lelki fájdalmat, ha valaki kiröhögött a póló miatt, mert „gáznak” „cikinek” tartja? Öcsinek összetéveszthetetlen hangja, stílusa volt. Kár érte.
Még mindig tartod, hogy rendfenntartást vállalsz írótáborokban?
Ez egy hirtelen felindulásból elkövetett képes poén volt az ominózus tokaji eset kapcsán. Kövérség és eltunyulás ellen otthon gyúrogatok, és feltoltam a fészre egy bicepszdomborító fotót. Futni utálok, kiköpöm a tüdőmet, az úszás macerásabb, marad az otthoni súlyzózás. Egyébként nem komoly a dolog, hiú vagyok, de annyira nem, hogy szigorú diétával sanyargassam magamat. Pacallal és sörrel nem lehetek nádszál derekú, vigyori fitneszfiú. De mord kidobóember sem.
Mit gondolsz a magyar művészeti-irodalmi élet átpolitizálódásáról?
A politika mindig is jelen volt/van. Legyen az irodalom vagy mezőgazdaság. Minden oldal meg akarja mondani, fel akarja mutatni, mi az aktuális, igazi művészet. Minden érának megvannak a maga sikerszerzői, sztárjai, futtatott sikercsillagai. Ez hosszútávfutás. Csak nyugi.
Kikristályosodik majd, ki, illetve milyen mű képviselt maradandó értéket ma vagy tegnap.
Könnyen dumálok, mert magamat függetlennek tartom, így nem érdekelnek az aktuálisan kijelölt csapások, ahol haladnom kellene. Nem mondom, hogy sok ilyen szerzőt ismerek, aki ezen a mezsgyén haladva barangol a csúcsnak hitt csapda felé, de én végképp nem ezt az utat követem.
És mit gondolsz az elbulvárosodásáról?
Nem sokat forgatom magamat rajta. Amíg mondjuk Kiszel Tünde nem nyomja le Esterházyt eladott regénypéldányszámban, addig nem érdekel a dolog. De ha Tünde írásba kezd, biztosan lenyomja. Példányszámban tuti. Az sem érdekel. Mit számítanak ezek egyébként? Azt aláírom, hogy kell valami plusz, hogy az emberre felfigyeljenek.
Levetkőzni, elmenni reggeli műsorokba, villogni, ilyenek. Ha ez vezet el az olvasóhoz, akkor tegyék. De milyen olvasókat lehet így megnyerni?
Ez is számít, nem is keveset. Nagyon boldog vagyok, hogy a blogomnak kétezer követője van. Ha egymillióan néznék meg naponta, akkor valami nagyon populáris taknyot állítanék elő. Bár ez sem biztos. Jöhetnek a milliók, legfeljebb nyolcvan százalékuk nem veszi majd a lapot, amit felvillantok.
