Grendel Lajos Léván született 1948. április 6-án. A lévai magyar gimnáziumban érettségizett, 1967-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Kara matematika-fizika szakán kezdte meg tanulmányait, majd a következő esztendőben átlépett az egyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1968-1973 között magyar angol szakon tanult. Diákként kezdett publikálni az Irodalmi Szemlében, novellákkal hívta fel magára a figyelmet. 1973 és 1992 között a Madách Kiadó szerkesztője volt. 1989 novemberében egyik alapítója volt a Független Magyar Kezdeményezés elnevezésű politikai tömörülésnek, a pozsonyi tüntetéseken magyarul szólt a sokezres tömeghez. 1992-1996-ban a Kalligram Kiadónak és azonos című folyóiratának a főszerkesztője is volt.
Sajátos hangvételű, az ironikus elemeket mesterien alkalmazó prózájára felfigyeltek Magyarországon is és 1990-ben József Attila-díjjal, 1999-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Számos egyéb kitüntetést is átvehetett, legutóbb, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
Karol Wlachovský számos regényét és elbeszélését lefordította szlovákra, így a legismertebb felvidéki magyar író lett a többségi nemzet körében. De megjelentek alkotásai lengyel, francia, olasz és német fordításban is.
Legismertebb regényei az Éleslövészet, a Galeri, az Einstein harangjai, a Thészeusz és a fekete özvegy, a Nálunk New Hontban. Éveken át a Comenius Egyetem docenseként magyar irodalomtörténetet oktatott, vendégtanárként Prágában is tanított. Kritikáit, esszéit több kötetben közre adta, megírta a 20. századi magyar irodalom történetét is. Utóbbiból részletet közöltünk a DRÓTon is.
Utolsó megjelent regényéről alig egy éve beszélgettünk vele, az interjú itt olvasható.
