Grendel Lajos
A modern magyar irodalom története
második, javított kiadás
– részlet –
Békássy Ferenc (1893 – 1915) 22 évesen halt meg az orosz fronton, pedig nagy tehetségnek indult. A cambridge-i egyetemen végzett, a magyar költészet mellett angolul is írt, Ady és Babits első angol fordítója volt. Régi nemesi családból származott, mint Babits írja, azok közé a nemesi családok közé tartozott, akik a Nyugat kultúráját hozták az ősi kúriákba. 1912-ben beválasztják az „Apostolok” társaságába, amely a cambridge-i egyetem elitjének az elitje volt, mindenekelőtt jó barátjának, John Maynard Keynesnek köszönhetően (később a Világbank elnöke lett). Itt ismerkedett meg Virginia Woolffal, Bertrand Russellel és Ludwig Wittgensteinnel. Virginia Woolf kiadója, a Hogarth Press, 1925-ben kiadja angol nyelven írt verseit és az Adriatica című hosszabb költeményét (Lásd. Weiner Sennyey Tibor: Békássy Ferenc életrajza. I.n.: Békássy Ferenc egybegyűjtött írások. 2010. 420.)
Babits Mihály hosszú esszében méltatja akkor már halott Békássy Ferenc költészetét. Nagy tehetségnek tartja, bár inkább még „bimbó” semmint „virág”. Nem tartozott a Nyugat nemzedékéhez, különben is, Angliában és Magyarországon felváltva élt. De nem tartozott a szimbolista-impresszionista nemzedékhez sem. „Ez nem a mi ifjú lírikusaink egyéniséghajszoló, kissé vásári ízű, voltaképp modoros, divatosdi nyelve. Ellenkezőleg: éppen nemes konzervativizmusa adja meg méltóságát és erejét a nagyobb lendülethez.” Találó az észrevétele, amikor így ír: „verseiben sajátságosan találkozott Shelley és Keats Arannyal és Vörösmartyval”. Lásd. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok 1.köt. 425.)
S csoda-éjben jártam, hitetlenül
Eszmékbe mélyedettem.
Nem éreztem a rügyezést körül,
A tavaszt elfeledtem.
Hajnal felé, a nedves réteken
Múltak a századok…
Mert szenvedésem nem maradt velem
Nem vágyom s: nem vagyok.
A részlet azért is tanulságos, mert nemcsak a szimbolista-impresszionista vers lehet új a magyar irodalomban, hanem Aranyt és Vörösmartyt az angol költészet felől megújító Békássy.
Békássy nemcsak fiatalabb a nyugatos nemzedéktársaknál, hanem meglehetősen egyedülálló is irodalmunkban.
Babits nagyon finom érzékkel tapint rá a lényegre akkor, amikor a nemzedéktársai egy részét modorosnak nevezi. Békássynak nincs sok köze Adyhoz, Babitshoz, Kosztolányihoz, bár lelkesen fordította valamennyiüket.
Keats az „esztétizmusával” hatott Békássyra, az egy nemzedékkel fiatalabb Browning (őbelőle kis monográfiát is írt) más módon hatott: „Szóljon költészetemről maga a költészetem, annak énekelek csak, aki engem meghallani hivatott.” – írja Browning. A francia, a német és az orosz irodalom mellett első ízben – a XX. század elején –
az angol irodalom is belép a magyar irodalom kapuján.
Grendel Lajos
Grendel Lajos (Léva, 1948. április 6. –) szlovákiai magyar író, kritikus, egyetemi tanár. 1966–1967-ben a Komensky Egyetem matematika–fizika szakos hallgatója volt Pozsonyban. 1968-1973 között magyar–angol szakon tanult. 1970 óta publikál a pozsonyi Irodalmi Szemlében. 1973-1992 között a Madách Könyvkiadó szerkesztője, 1988 óta pedig irodavezető-helyettese volt. 1990-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja. 1992-1996 között a Kalligram Kiadó és az azonos című folyóirat főszerkesztője volt. 1994 óta szabadfoglalkozású. 1997-től a Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fórumának szóvivője. 1997-2000 között a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke volt. Ugyanebben az évben a Komensky Egyetem adjunktusa lett. 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1998–ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Hogy Békássy túllépett az angol irodalom fojtogató hatásán, talán az egyik legjobb verse, a Réti fű bizonyul példának. Az utolsó sorait idézem:
Gondolat-tusában, gazdag hallgatásban
Mint mi élteteknek ugyanúgy erője?
Ti réti szent csodák, sok bűvös látomány
Ó tudnék látni bár, hol minden még talány,
Csak látni igazán.
Cambridge-ből az utolsó pillanatban tért haza Magyarországra. Ha Cambridgen marad, internálják, de megúszta volna a világháborút, és a költészete kiteljesedett volna? Ki tudja. (Kuncz Aladár megírta a Fekete kolostort, a XX. századi magyar irodalom egyik remekművét. Békássy Ferenc is áttért volna a prózaírásra? Ki tudja…) Mindenesetre bevonul katonának, és hamarosan a frontra kerül.
Nem volt nacionalista! Hazafi volt, tudta, hogy mi kötelessége egy hazafinak.
Költészete is megváltozik, sejtetni engedi korai halálát. Háborús költészetében mindennél erősebben a halál dominál. Egy részlet A költő című verséből:
De meg-megáll, s hogy mit? Tündökölve kérdi
Vitorla-é vagy vijjogó madár?
Reménysugár-e – várta a viharban?
Vagy roncs mit sziklán összetört az ár?
Csalódva állunk most mind idők határán
Hajónk váratlan szörnyű révbe tért
S vihardúlt partok pusztulását látván
Tovább megyünk, meddig – hova – miért
Békássy Ferencet elfelejtette az utókor, de Gömöri György és Weiner Sennyey Tibor munkái nagyban hozzájárultak Békássy újrafelfedezéséhez, mely 2000 táján kezdődött, és mára komoly eredményt ért el. Száz év az irodalomtörténetben nem hosszú idő. Békássy fiatalon esett el az első világháborúban, ráadásul „angolos” volt, magyarán egy kicsit idegen a korszak magyar irodalmi kontextusában. Ismét Babitsra hívnám fel a figyelmet, arra a mondatára, hogy a korszak modern irodalmi nyelve egy kissé modoros és divathajhász (még hellyel-közzel Ady is). Békássynál az „angolos” a modorosság hiányát jelenti.
Eltelt egy évszázad ahhoz, hogy tisztán lássuk Békássy – bár még bimbó és nem rózsa – jelentőségét.
Békássy Ferenc még a középiskolai években ismerte meg Noel Oliviert (a nagy színész, Lawrence Olivier unokahúgát), és haláláig szerelmes volt belé. Akárcsak a hat évvel idősebb, jeles angol költő, Rupert Brook. Mindketten berukkoltak katonának. Az egyik az angol hadseregbe, a másik az osztrák-magyarba. Az egyik huszonnyolc évesen halt meg, a másik huszonkettőn. Az egyik 1915 áprilisában, a másik 1915 júniusában. Az Úristen nem tudta eldönteni, hogy melyikük érdemli meg Noel Oliviert. Ezért, az irodalom nagy fájdalmára, megoldotta a gordiuszi csomót.