A jóga és én hosszú időre visszanyúló kalandos, sok-sok kitérővel tarkított kapcsolatot ápolunk. Persze ő régóta ott volt, évezredek óta várt rám, hívogatott, csalogatott, de én csak sok-sok vargabetű árán, lassanként váltam képessé annyira beengedni az életembe, amennyire mostanra a lényemmé vált.
Emlékszem, ahogyan 13 éve az irodámban ülök nyakamon az új főnökömmel és az összeomlás szélén táncolok.
Az alapítványt, ahol épp dolgoztam egy multinacionális céghez hasonlóan működtette, ezen belül agyonstresszelte a beosztottakat, és a munka érdekében lehetőleg minden életerőnket igyekezett kiszipolyozni. Mondanom sem kell, hogy ez a modell néhány év alatt dugába dőlt, de én olyan mértékű lelki-pszichés terhelés alatt álltam azokban az időkben, hogy egész biztosan begolyózom, ha egy barátnőm révén nem jutok el Eugénia Iyengar jógaóráira.
Az ő közege szöges ellentéte volt a munkahelyi légkörnek. Szigorú volt, következetes, az Iyengar módszer minden precizitásával, de az órák alatt képes volt támogató figyelmét folyamatosan és maximálisan felénk, tanítványok felé fordítani, miközben végtelen nyugalom és szeretet áradt belőle. Az a fajta ember volt, akinek pusztán a jelenlététől képes megnyugodni a hétköznapi rohanásban megviselt csapongó elme és hosszasan elidőzni a most állapotában. Így egy időre sikerült kikötnöm nála, de akkoriban még komolyan kerestem önmagamat és szertelen, szétszórt életvitelem sodort is tovább amint valami új, csillogó, értékesnek vélt dolog felbukkant életem távoli horizontján.
A jóga jött és ment az életemben. Újra és újra beleszerettem, kipróbáltam tucatnyi formáját, de még nem éreztem csontig hatolóan a magaménak.
Egyelőre hiányzott a teljes bizonyosság, ami végérvényesen összekötött volna vele. A következő komoly lökést a várandósságaim – és az azokra való testi-lelki felkészülés – adták a viszonyunkban. Megtanultam komolyan meditálni, és azon kaptam magam, hogy egyre többet és egyre rendszeresebben jógázom: kismamajógára járok, szülőpozíciós jógaworkshopon veszek részt és komolyan kezdek odafigyelni arra, hogy mit és hogyan eszem, hogyan lélegzem, milyen a testtartásom és mennyire vagyok képes kiiktatni az életemből olyan ártó jelenségeket, mint a stressz, vagy a negatív, pusztító gondolatok és emberek. Hosszú évek folyamatos és kemény önismereti munkájának eredményeként egyre mélyebbre merültem a jóga világában és ennek köszönhetően minden szülésem egyre könnyebb és gördülékenyebb volt.
Az utolsó vajúdásom alatt szinte végig jógáztam és sikerült olyan meditatív állapotba kerülnöm, amely nagyban lecsökkentette a fájdalomérzetemet és 40 évesen itthon, néhány óra leforgása alatt könnyedén a világra hoztam harmadik gyermekemet. Ezt megelőzően már napi szinten jógáztam egészen a szülésemig és a hatodik hónapig oktattam is, mivel ekkorra már elvégeztem egy jógaoktatói képzést, mert időközben végérvényesen megtaláltam azt a jógafajtát, amivel maximálisan eggyé tudtam válni és hitelesnek éreztem magam benne: az Anaya női jógát.
Az út természetesen még nem ért véget,
mivel oktatóként a jövőben minél több nőtársamnak szándékozom átadni azt a sokrétű és szerteágazó tudást amivel oktatóm, Kornhoffer Tünde ajándékozott meg ebben a kifejezetten a női test sajátosságaira kidolgozott módszerben. Emellett kismama jógaoktató és dúla is lettem, mivel a hat várandósságom, ezen belül a három elvesztett magzatom és a három szülésem mérhetetlenül sok tapasztalással ajándékozott meg, ami az elmúlt hat évben egy gyorsvonat sebességével és intenzitásával száguldott át rajtam. Ez a folyamat sok-sok könny, vér, lelki és érzelmi hullámzás során mélységesen mély megtapasztalásokhoz segített hozzá a szülés, családalapítás, gyerekvállalás témakörében, ami teljesen átformált, mondhatni új emberré tett.
Ha tehát az úton visszanézek, elmondhatatlan mennyiségű kincs birtokosává váltam az elmúlt 13 év során a jógának köszönhetően.
Ha tehát az úton visszanézek, elmondhatatlan mennyiségű kincs birtokosává váltam az elmúlt 13 év során a jógának köszönhetően.Ezúton is köszönöm akkori főnökömnek. Lám a lelki terror, amiből akkoriban azt hittem nincs kiút, hová vezetett….
Ezt a bőséget szándékozom széthinteni a világban, hogy mások is épülhessenek belőle és megtapasztalhassák a rendszeres és kitartó jógázás mindent elsöprő, áldásos hatását az egész életükre vonatkozóan.
Szülési szabadságomat követően jógaóráim és szülésfelkészítő csoportjaim ősszel indulnak újra Szentendrén, szeretettel várlak téged is ezen a csodálatos utazáson.
Namasté!
Bővebben: Titkos kert – Ibolya Emese blogja az ébredő női erőről.
