László Liza 1997-ben született Budapesten. Egerben és Salgótarjánban nőtt fel, most Szegeden él, a SZTE BTK magyar szakos hallgatója. Liza – A hercegek és a víz
Az ártérben egyetlen rossz mozdulat
és felborul a rend. Nincsenek
rejtett helyek, csak egy másfajta
elfedettség, a változatlanság örvénye,
ahogy a túlpart közelsége bezúzza
a homlokot. A figyelő tekintet,
ami végül magába rántja a közeledő
vizet.
Csak a tapasztalat egyébként
félreérhető természete marad. Idővel,
aki túl akar élni, megtanulja,
hogy a túl mély folyóban halálos úszni,
mégis kitart, és sodrás ellent indul fölfelé.
Bejárni a valaha volt összes óvóhelyet.
Közben a jövőre gondolni.
Úgy úszni körül a házakat, ahogy
a temetőkben szokás körbejárni.
Végül megáll a víz, mintha tenger.
Széthull a rend, mint egy oldalvást fordított
képen a formák szelídsége. A szélek enyhén
összezárnak,
a fény az arcon egyre tágul.
Egy idő után a felszín alatt
mindent összeroppant a nyomás.
Az ártér végül elmagányosodik. Néhányan
maradnak és befogadják a vizet. Testükre
finoman erezett térképmintákat rajzol
az idő.
Van egy pont, ami üresen marad,
ott az alvadó vér lassú hullámokban lüktet.
Úgy nevezik, élet.
