Belső égés
Hajnalban a gyári kémények bajszot rajzolnak az égre.
Erkélyre olvadt arcok,
elgurult cigi csikkek,
gördülő kávé kerekek,
jégcsapok a zuhanyból,
kanál forog a por ízű levesben.
Megint egy téves szám, megint egy elfelejtett név.
Este a kocsik fényvonalakat húznak maguk után.
Reklámtáblák lámpái,
alvó részeg álmai,
százéves ruhák,
várakozó tömeg,
cukros papír repülni tanul az árnyékban.
Megint egy elhagyott sál, megint gazdát keres.
Körbejárt utcák,
kötelező lépések,
szúr a hó a lyukas cipőben.
Belső égés nélkül tíz év után is szorít a kötél.
Éjszakai járat
Fonalak tartanak össze
összetűzött kezed alatt.
Szaladok, de sose messze.
Idő súlyától elszakadt.
Elvesztek a tömegben
elmosódott arcok mögött
két kis szemedet kerestem,
de csak az enyém bőgött.
Macskaköves úton menve,
téli hidegtől derengve,
egy öregember aprót kér
tábláján: „Gyros 400-ér!”
Félkarú rabló melankólia
Rabló, a paradicsomszeletek már pirosba
áztatta a vajas kenyeret gyerekek gyomrába.
Rabló, nem bírod az alkoholt, ahogy barátom
az Aranyéremben, ki megérti viharzó szavaim.
Rabló, villogtatod a cseresznyét, a mellément
heteseket, pedig benned kincs van s őrzöd, mint egy szent.
Rabló, könnyeimben úszol, de sosem fulladsz meg
és nem vérzel, ahogyan az öklöm testedbe lassan megy.
Rabló, egyszer elvisznek és elrozsdásodsz, minden
el fognak venni tőled, egyedül hideg kamrában bent.
Rabló, fél kar is elég volt, hogy lelkem csavargó
legyen, ami maradt, múló mámor és halk sírás, rabló.
N. B. T. Tung
Teljes nevén: Nguyen Bui Thanh Tung,1991-ben született Hanoiban, Vietnamban és 3 évesen költözött a szüleivel Magyarországra, Budapesten nőtt fel és jelenleg is itt él. A Budapesti Corvinus Egyetemen végzett közgazdászként és a szakmámban dolgozik. Középiskolában kezdett el verseket és novellákat írni. 2019-től már az angol nyelv helyett, inkább magyarul ír. Magáról így vall: „Az életben folyamatosan jelen van számomra a kettősség, külföldinként és mégis „magyarként” látni és tapasztalni az eseményeket. A munkahelyemen kívül a metrón könyvbe süllyedt arccal vagyok megtalálható.”
Tükörkép
Kereslek
mások szemeiben,
mások arcaiban.
Az ablakon felhők úsztak el.
Kezedből madarak szálltak el.
Álmainkkal etettük egymást
és együtt néztük a változást,
ahogy a folyók kiszáradtak,
ahogy a fák elrohadtak.
Napraforgók a koponyádon
forogtak, hervadtak alkonyon.
Maradtunk, csípett szenvedélyünk
mint bármi chili szósz. Égtünk,
a bőrünk ragyogott a tűzben.
Csak te lettél hamu létemben.
Halált festettem a nap nélkül,
de nélküled minden megőszül.
Egy árnyék alatt állok,
egy árnyék után járok,
kereslek.
