November 30-ig, egy hónapon át tart nyitva Boris Németh fotókiállítása a Szlovák Intézetben. Az ismert szlovák sajtófotós a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem Fotográfia – Új Média szakán végzett, ahol tanít is azóta. Kilenc éve a Týždeň magazin munkatársa, de más lapoknak is dolgozik. Képei országszerte ismertek, számos hazai, illetve nemzetközi kiállításon szerepeltek.
Boris Németh képei hibátlan press fotók, miközben olyan erősen dramatikusak, hogy önmagukban is érvényesek. Kiállításba szerkesztve pedig bárminemű magyarázat nélkül bemutatja a térség közelmúltjának jellemző közéleti állapotait és társadalmi folyamatait. Az Intézetben látható anyag a 2013-ban megjelent Na ceste / On the road című albumának látványos válogatása. A kötet hat év munkáján keresztül láttatja a szlovák közélet különféle színtereit: népművészeti és zenei fesztiválokat, politikai tüntetéseket, templomi szertartásokat, zarándoklatokat, légi bemutatókat, vagy „csak” a tájat.
Szinte minden kép két sajátosan szembenálló entitás közti feszültséget mutat meg egyébként egészen hétköznapi pillanatokat rögzítve. Ez a számtalan formában tetten ért konfrontáció nekünk is ismerős, hiszen fejekben, közösségekben, az egész országban, s lám még ezen is túl,
a volt szocialista keleti blokkban a rendszerváltás után huszonöt év alatt kialakult az ellentétes értelmezés kultúrája.
Egy magyarnak ezeket a képeket nézni kivételes öröm, mert az utóbbi évek exponenciálisan felerősödő szembenállás-élménye egészen hasonlatossá szocializált minket szomszédainkhoz, ugyanakkor izgalmas észrevenni a kisebb-nagyobb, úgynevezett kulturális különbséget. Hasonlatosságukban is mások például a népviseletek, ahogy az újnáci fekete egyenruhák is.
Múlt és jelen, szent és profán, dinamikus és statikus, könnyű és nehéz, kicsi és nagy
– hogy ne soroljam a kézenfekvő kettősségeket tovább – úgy jelennek meg egyszeriként, kommentálni nem szándékozó pontossággal személyessé téve a képet, hogy azok egyszeriben megemelkednek, túlmutatnak magukon.
Ezt a fajta markáns képi fogalmazásmódot Szlovákiában a rendszerváltás után egyébként Martin Kollár kezdte használni, aki látásmódjának közvetlensége miatt gyakran olyan szociofotókat készít, amelyek bár rendre szomorúak valamiért, de
az exponálás könnyű képtelenségének humora miatt nem szomorkodunk – ugyanakkor borzasztó drámaiak ezek a képek, mert nem elsősorban pillanatot, történést, hanem sorsot mutatnak.
Boris Németh fotói feltétlenül emlékeztetnek erre, ugyanakkor fókuszáltabbak, időben, térben, sőt például színtelítettségben is konkrétabbak, mint a nála közel tíz évvel idősebb Kolláréi – aminek egyébként praktikus oka alighanem a gyakorlat: Németh sajtómunkásként nyilván más helyzetekbe kerül, mint az inkább nagyobb projektekben dolgozó Kollár.
Boris Németh rendes sajtómunkásként gyakran fényképez észrevétlenül, így sokszor hátulról, oldalról látjuk a szereplőket – arccal vagyunk viszont az események felé, netán bennük vagyunk, ami felerősíti az ember odatartozás élményét, és ami által a képeket kevésbé érezzük teátrálisaknak. Mintha résztvevői lennénk az éppen megállított pillanatnak, sőt, mintha a családi fotóinkat nézegetnénk, amelyeket egy kedélyes, hallgatag rokon tudtunk nélkül csinált.
Boris Németh: Az ország életéből – Pozsonyi fotóhónap Budapesten – Szlovák Intézet – Budapest 2015 október 28. (szerda) 17:00- november 30. (hétfő)
A Szlovák Intézet honlapja – Boris Németh honlapja.
