Túl sokáig halogatni nem illő egy ajánló megírását. Nekifogni mégis nehéz, amikor évek óta figyeljük egy fotóművész képeit, nap mint nap. Objektivitás és szakértelem hiányában benyomásokról fogok csak szólni.
Él egy ember a hazájában, a mindennapi környezetében, olyan emberek között, akiket jól ismer. Írók, színészek, művészek. Nők és férfiak. Egy közös biztosan van bennük: arcukon az idő.
Arcok, főleg közelről, úgy, ahogy máskor nem láthatjuk, a színpad gyakran távolít, hiába hisszük őket ismerősnek. Elmehetnek a közelünkben az utcán, ezeken a képeken valami mást mutatnak.
Él egy ember egy olyan tájban, amit igen jól ismer.
Talán ez a legnehezebb, a hozzánk közel állókat megörökíteni, értő szemmel.
Szerencsés ember az, akinek ez sikerül.
Akárhogy is, ha az ember, fotóművész vagy író, érzelemmel is viszonyul hazájához. Ez nem a mindennapi gond, bosszúság. Talán inkább az a pillanat, amikor látod a számodra visszavonhatatlanul szeretett tájat és embereket.
Jelen kötet fő témája a Balaton és Szigliget.
A magyar tenger majd mindannyiunk élmény és emlék. Szigliget keveseké, ők azok, akik szólni tudnak róla. S szólnak arról is, ami a hétköznapok mellé lehet a plusz, az elidőzés, öröm.
Az elemzés és az értelmezés végtelen lehetőségét nyújtja, ha a szerző összekapcsolja a képet egy író, költő arcával és írásával. Saját kézírásukkal, vagy akár géppel írva.
Az mű, a szöveg nem az alkotójáé.
Mindenképpen arcon vág, vagy megsimogat.
Különös játék megvizsgálni ezeket az arcokat önmagukban, vagy a melléjük választott szöveggel. Az arcokat az elmosódó tájjal, vagy éles körvonalakkal, fényben.
Kép, arc és írás hármasa el- és magával ragadja a nézőt és olvasót. Nézzék és olvassák!
Született Sárváron, 50 éves, képzőművész, fotográfus, tanított, elnyert díjakat. Tud még izgulni a saját könyvbemutatóján.
Jó, hogy élnek közöttünk ilyen emberek is, mint Stekovics Gáspár.
Stekovics Gáspár: KÉPPEL/ÍROTT/TÁJ. colorkom, 2015
