Szabó Imola Julianna
Kinőtt szív
részletek
Szabó Imola Julianna
Szabó Imola Julianna: betűéspixelrakodómunkás. 1984, Budapest. Író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó. Versprózákat és meséket ír, szöveg/tánc/réteg videókat készít, összművészeti projektekben vesz részt. Publikált többek között az ÉS-ben, Holmiban, a Helikonban, az Ex Symposionban stb. Varratok című verspróza kötete 2014-ben jelent meg. Ugyanebben az évben Móricz-ösztöndíjat kapott, 2015-ben pedig a Molnár István-díj kiemeltjei közé került a Liszka hintája című könyvtervével.
(Zsilike kabátja)
Áfonyaszemű akarok lenni. Fekete fák alatt feküdni. Ég a szemem. Korom, minden kormos. Már nincs kék.
Soha nem ültem fel a bringára. Emma pedig még a kosarát is odaajándékozta vele. Rózsaszín, malacragasztós és kézifékes volt. Másnap anyu visszavitte.
Először azt tanultam meg, hogyan érezzem, ha valaki nem néz a szemembe. Ha valaki nem nézi az arcom, csak minden mást. Ahol nem vagyok.
Utálom a sajnálatot. Olyan, mint a takony. Nyúlós-ragadós.
(Szélkislány firkantásai)
Ma láttam egy nénit, akinek hatalmas hasa volt. Állítólag én is egy vizes zsákban laktam odabent. Méghozzá fejjel lefelé. Ha így kezdődik ez az élet nevű valami, akkor nem csoda, hogy utána is sokszor a fejük tetejére állnak a dolgok.
Apa halála
olyan volt, mint a reszelt alma.
Mama is megkóstolta.
Keserkés íz a számban.
Nem vagyok éhes.
Büdi a lábam. Tényleg. De hogy ez mitől van? Megszagoltam a kutya lábát, és az nem olyan. És még azt mondják, hogy az állatok a büdösek.
Balerinákat láttam a tévében. Púderes volt az arcuk és fehér a szoknyájuk. Cicagatyában emelgették a pálcikalábuk és forogtak körbe-körbe. Csináltam vécépapírból szoknyát és a habverőkből szárnyat. Még mama rúzsával is kicsücsöriztem a számat. Csókosra, ahogy a nénik szokták. A mama hajpántjával felkötött szárnyak folyton lecsúsztak, mert nincsenek még cicijeim. Se hosszú lábam, se tüllszoknyám. Csak egy rózsaszín körömlakkom. Inkább Csipkerózsika leszek, aludni bármikor tudok. Neki is kezdek.
Apa elaludt.
Éjszaka lett
a szeme helyén.
A mama keze néha olyan hideg, mint a buszkapaszkodó. Meg kell várni, amíg utazik kicsit, majd visszaolvad a bőrébe. Ül a széken, és néha órákig csak kering valahol. Ilyenkor hiába faggatom. A mama egy megfáradt belüljáró.
