Rabóczky Judit A királynő című szobráról
Többen tudják úgy, mint ahogyan másképp, hogy Lükdamisz, Halikarnosz királya fiúgyermek nélkül maradt. Így Artemiszia, a lánya mindent megtanult, értett a hadászathoz, a hajónavigáláshoz, a fegyverekhez, a hangszerekhez. Stratégiához és spekulációhoz. Mígnem egyszer hajósai egy lakóniai tisztet húztak ki a tengerből a királynő vezérhajójára. Artemiszia el akarta ereszteni, menjen isten hírével, mivel Poszeidón papnője kegyet gyakorolhatott a vízből kimentett embereken. A tiszt viszont hálájának jeléül leköpte, ráadásul azt mondta, inkább meghal, mintsem egy ilyen boszorka kímélje meg. Erre
a királynő kifeszíttette a hajó orrára, átvágta a torkát, és hagyta áldozatul a vérét tengerbe spriccelni.
Hogy évszázadokkal később – de még mindig csak a középkorban – a mi magyar királynőnknek, Máriának kellett-e kegyetlenkednie ahhoz, hogy hajósait és kegyelt kalózait meggyőzze arról, apja nem hiába „fiúsította” még életében, arról nem tudunk. És bár nemet nem váltott, acéldrót-szövevényét, acélos férfiasságát pajzsként viselte. Abban a korban tette ezt, amikor még szó sem volt vizionálásban a királynő-jelenségről, így szimplán rex-nek nevezték. És hogy az otthoni fészekben erősen reménykedve várta-e férjét, mint a maga köré magas-szöges dróthálót szőni igyekvő Penelopé… várta-e esetleg, mint Orlando a hajóskapitányt, akiről maga sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, arról nem ejtenek szót se a krónikák. S akkor hol vannak még a női emancipáció kezdetei…
Részletek a DRÓTon itt./
