DRÓT: Elmész szavazni?
Galyas Éva Klára: Természetesen elmegyek!
DRÓT: Miért fontos vagy nem fontos számodra a szavazás?
Galyas Éva Klára: Állampolgári köteleségemet teljesítenem vele, egyben fontosnak tartom, hogy bele szóljak az engem és a családomat érintő kérdésekbe. Ennek az első lépése, hogy elmegyek szavazni. Mindenki, aki teheti, menjen el és szavazzon.
DRÓT: Milyennek látod a mai magyar politikai életet?
Galyas Éva Klára: A helyzet az, hogy életet nem látok benne, a politikai élet szereplői legyen az, jobb vagy baloldal nevetségessé és szánalmassá alacsonyították a politikát, demagóg szereplők követik egymást, egyfajta
verseny alakult ki, hogy ki tud magasabb szintű gyűlöletet kelteni.
Az országot egy megosztott, mélységesen megalázott politikai szintérré tették.
DRÓT: Szerinted milyen befolyása van a magyar kulturális életre a politikának? (És fordítva: van-e befolyása a kultúrának a politikára?)
Galyas Éva Klára: Azt hiszem erre nem is kell válaszolni, főleg annak tükrében, hogy Alföldi Róbertet Zalaegerszegről egyszerűen kitiltották, nem volt hely, amit kiadtak volna a rendezvény számára, mert „fentről”, mint Isten leszóltak, hogy őt azért nem kéne… Kérdezem én, milyen ország az, ahol ezt meglehet tenni, egy művész emberrel? Ilyesmi a második világégés előtt, vagy közben volt példa, hogy a politikailag, fajilag alacsonyabbnak bélyegzett embereket kitiltottak valahonnan, vagy ellehetetlenítették. A művészetnek és a kultúrának nem kellene politikai színezetet kapni, az túlélt mindenféle hatalmat, elnyomást, mindentől függetlenül kellene tisztelni azok művelőit és természetesen a befogadókat is. Tehát a válasz, hogy van-e befolyása…igen, van, az utókor számára mindenképpen lesz.
DRÓT: Milyen Magyarországot szeretnél 2018. április 8-a után?
Galyas Éva Klára: Reménykedem és hiszek egy olyan Magyarországban, ami végre a felnőtté válás útjára fog lépni, ahol nem kell többé „az állítsuk meg” plakátokba futni,
ahol egy hétszáz éve itt elő népet nem aláznak meg olcsó politikai kampányfogás miatt,
ahol egységben és egyetértésben tudunk dönteni a haladás mellett. Ahol valóban kevesebb lesz a gyermekszegénység, nemcsak papíron, ahol a nők bátran vállalhatnak gyereket, mert van hova visszamenniük dolgozni, ahol a közmunkások valós bért kapnak, az orvosaink, tanáraink, megkaphatják azt a bért, ami megilleti őket, a gyerekeink megfelelő oktatást kapnak, ahol egy tizenhat éves gyerekeket nem küldenek el az iskolából a semmibe, ahol a művészek, újságírók szabadon véleményt formálhatnak, nem kell attól rettegni, hogy elveszítik az állásukat, egzisztenciájukat. A legmélyebb gödör alján ülünk jelenleg, megalázva, kifosztva, egymást gyűlölve, ezen változtatnunk kell. Ez mindannyiunk felelősége és érdeke.
Galyas Éva Klára így vall magáról: Harminckét éves vagyok, elsősorban költő, az USA- ból költöztem haza, néhány éve. Az életet oda-vissza élem, divattervező vagyok, nagy álmodozó, igazi mai, huszonegyedik századi cigány nő. Ha lehetne egy mondatban jellemzést írni, akkor én „A jellem sors” Sylvia Plathtól választanám. Két gyermek édesanyja vagyok, Budapest az otthonunk.
