Hegyi Botos Attila: Égsirató
„De itt sötét van, s hideg. / Szemünkre nem jön többé álmod. / Merre szállt el tekinteted? / Zengő hangod hova illant?” - Karácsony napján Hegyi Botos Attila versét olvashatjátok a DRÓTon. Ha tetszett: ajándékozd tovább!
ÉGSIRATÓ
Mintha öröktől fogva
itt lebegtél volna
tengerre nyíló ablakunk előtt.
Hozta-vitte szerelmed
hárfahangjait a szél.
Merre szállt el tekinteted?
Zengő hangod hova illant?
Virágba borítottad hegyeink,
házunk fényben fürösztötted.
Érintettél, s életre kelt.
Merre szállt el tekinteted?
Zengő hangod hova illant?
Most zokog a szem.
Veled nézte, de nem látta.
Jajgat a száj. Fül nem hallotta.
Hiányod voltunk!
Hiányunk lettél,
EGYETLENÜNK!
Merre szállt el tekinteted?
Zengő hangod hova illant?
Gyönge csónakodon
alászálltál a fények kapuján.
Kék ködökön túl lebegsz
éji egek ormán.
Kisebb a kisebbnél.
Nagyobb a nagyobbnál.
Csöpp rózsafelhő,
messzi-messzi csillag.
De itt sötét van, s hideg.
Szemünkre nem jön többé álmod.
Merre szállt el tekinteted?
Zengő hangod hova illant?
HEGYI BOTOS ATTILA (Siklós, 1970. április 8. –) költő-filozófus, alkotóművész. Magyarország akkor még legdélebbi városában, Siklóson született, 1970. április 8-án. A legkülönfélébb szemináriumok hallgatása után (művészettörténet, klasszika-filológia, magyar, muzeológia, néprajz) filozófiatanárként 1999-ben az ME Bölcsészkarán, ökológusként 2003-ban az ELTE Természettudományi Karán végzett. Jelenleg a fővárosban, a Budai-hegységben, Zugligeten él.
Első megjelent kötete a „rögnyi Ég – áldozati énekek” (Irodalmi Jelen, Arad, 2011) egy dionüszoszi szertartásra; Második pedig „AZ ETRUSZK UTAS – A tengeri csikó éneke” című (Kortárs kiadó, Bp., 2014) egy - időben, térben és személyben - kettős utazásra épül.
