Hevesi Judit
Hevesi Judit 1990-ben született Hódmezővásárhelyen. Budapesten él, az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájának hallgatója, a Corvina Kiadó munkatársa. 2015-ben jelent meg első verseskötete Hálátlanok búcsúja címmel a Magvető Kiadónál. Címlapkép: Oláh Gergely Máté
valamivel később
valamivel később indulok nálad
és érkezésem senkit nem zavar meg
talán nincs is miben
lehetetlen hétköznapok
de amikor a szagokról már nem álmodom
a fotóról azért néha eszembe jutsz
ilyenkor erre hozza a szél az arcodat
nem tudom még mit gondoljak
csak mindenkinél jobban igyekszem
elszégyellni magam
távlatok
vannak helyek ahová egymagam járok
hogy mesélhessek neked a fákról
ahogyan megindulnak az őszbe
nem tudnak ők semmit a csupaszságról
együtt hazudjuk át nekik a telet
rég elfelejtettem miért vagyok itt
madártávlatból hiába próbálgatom
a terek szűkösségére nincs bocsánat
imádkozom hát az itt tanyázó összes istenhez
hogy legyen végre egy erdő
ahol elengedhetem
vagy továbbadhatom nekik
istentelen félelmeinket
hagyaték
a túloldalon sincsenek madarak mama
hiába bíztam benned
hazug isteneknek képmutató tükrei vagytok
mind nem létező vetületek
üresek élettelenek
elhallgattak pedig a kiáltók
mert itt az ünnep elnyeli a zajokat
hiába várod
nem mondok köszönetet a hagyatékért
sok lett benne a bűntudat
és ez nem az a világ
ahol én bocsátok majd meg neked
a semmihez
a szikláknál már csak a varjak hangosabbak
szelídeknek való repülésük
mégis felém tartanak
és ahogyan a húsomból falatoznak
helyettem is ők szólnak
ez itt az istennek hegye
magukat mind elkiáltják
eljöttem hozzá és itt is maradok
és bár soha nem érek fel hozzád
azért megpróbálhatom hogy olyan halk legyek
mint a völgyeknek imája itt a semmihez
