Fák (jú)

én olyan lassú vagyok

mint egy fa

nyolcvan év nekem

még kamaszkor

a gravitáció ellenére

növök felfele

csak ki kell várni

a gyökereket

magamba

eresztem

a leveleim

ne rágd le

és fény

és víz

ennyi

elég

is

lesz

Vannak napok

vannak napok amikor

tágra nyílt seb az ajtó

segítségért kiáltó száj

rám meredő ferde szem

tátogó szakadék

több a levegő ha becsukom

vannak napok amikor

becsukom a szám s bent ragad

egy unott bányamérnök

a tavaszt keresi bennem

valamit ami ficánkol

vagy legalább vizes

izmaim készséggel táguló utak

vannak napok amikor

szuszogásod elaltatja a mérnököt

azt hiszem szeretlek

habostorta leányálom

tetején cseresznye

(a másik napok éjszakák,

kiszáradt mocsarak

koktélozó amerikai nő

homokozóban felejtett gyerek)

vannak napok amikor

kinyitok ajtót ablakot

szélpálya feszül rajta ingunk

láthatatlanná válunk mindketten

csak én szédülök

és te nem

Krakkói vers

Egy eldugott kis kápolna volt,

távol a főtér zajaitól.

Letérdeltem, de nem jöttek a szavak.

Hallgattam.

Hátam mögött egy öreg apáca imádkozott,

sebes suttogásából az "s" betűk kivillantak,

mint sok apró gőzmozdony füttye.

Kint ugyanolyan elszántan fütyült egy kismadár,

s a kápolna nyitott ajtaján át

a két fogatlan ima találkozott.

A sípok összecsendültek,

dallamuk végigkúszott a padok közt,

már nem is tudtam, melyik – melyik,

égi -e vagy földi.

S a csengésből egyszer csak fény lett,

a fényből meleg,

a melegből béke,

susogó csend,

Ámen.

Kígyók

a szerelmek

átkúsznak rajtam

mint kígyók

egyik lábamon fel

a másikon ki

útközben lerakják

petéiket a fejemben

melyeket

se kikölteni

se eltakarítani

nem tudok

testem nyirkos

marad

és sóvár

Réman Zsófi 1991-ben születtett Kolozsváron. Győrben és Budapesten végezett fuvolaművészként, jelenleg Budapesten él. Versei jelentek meg a dunszt.sk és az ujnautilus.info oldalakon.

Kép