Hirdetésblokkolás kikapcsolása

Oldalunkon kevés számú hirdetés van, ám ezek is segítik a lap üzemeltetését. Kérjük, hogy kapcsold itt le a blokkolót, ígérjük nem fogja rontani az olvasási élményedet :) Köszönjük!

„Eltűnő amerikaiak...” - Wendy Rose hopi-mivok indián költő verse

„Eltűnő amerikaiak...” - Wendy Rose hopi-mivok indián költő verse

2015. 11. 23., Mon - 15:51
0 hozzászólás

„Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe.” - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse.

2015 november 26-án, 17 órakor az Írók Boltjában mutatják be a Medvefelhő a város felett című, a kortárs észak-amerikai indián költészetet megjelentető antológiát. A kötetből négy napon át négy indián költő négy versét ajánljuk a DRÓT világirodalmi sorozatában. Az első Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. A kötet szerkesztette és a verseket fordította: Gyukics Gábor.

Wendy Rose 

Alien Seeds

(on reading a book about plants growing wild in California)

 

Idegen magvak

(egy Kaliforniában termő növényekről íródott könyvet olvasva) 

 

Miért nem ismerem az aranyló domboldalt a házamhoz közel

oly idegen nekem, mint egy behatoló, mint ezen a földön

a házamat tartó merev deszkák és az aláfolyatott folyékony kő?

Ez mind, a zab, a fojtogató fű, még a kaktuszok is

nedvük titkával bensőjükben, az ördögszekér ismeretlen vadak

nyomában lohol vagy spanyol juh gyapjába akad. Miért nem érzem

a gyilkot, a mészárlást, ami kiűzte a fajtámat a völgyből,

a dombokról és a hegyekből? Mert minden mag egy vagonnyi;

a gyöktörzs gyarmatosít a föld alatt, apró horgaikkal a tüskék

rókát fognak–drótkerítés szakítja szét népeinket és karógyökér

szívja el a lopott harmatot 

mindegy, milyen száraz a sivatag.

A bogáncs romlott húson is elél;

a megszállók könyörtelenül ölnek,

úgy, mint azok a vérszomjas emberek

akik teheneiket oltárról oltárra terelték

leengedik puskájukat, céloznak, lőnek. 

A vének ezt mindig tudták.

Böjtölnek és imádkoznak, pont azt a füvet

gyűjtik, amit régen a nagyanyjuk gyűjtött;

összeszednek egy keveset, soha nem a legelsőt,

soha nem többet, mint amennyi kell.

Szemükben nagyszerű tudással térnek haza.

Innen tovább örökké üres kézzel mennek,

a vékony kosárnak látszik a horpasza.

Gyöngy, fonál, biztosítótű helyettesíti a medvefüvet és a fűzfát.

Eukaliptusz görgeti magvát a földön,

elcsúszunk, elesünk, belezuhanunk az áldozásba,

nem füvet, hanem bánatot gyűjtünk tenyerünkben.

Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta,

féreg és fű, nevezzék, aminek akarják

kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe.

 

Gyukics Gábor fordítása 

Wendy Rose (sz. 1948) hopi/mivok indián költő, antropológus, egyetemi tanár. A kaliforniai Oaklandban született. Tizenhat kötet szerzője. Lost Copper című művét Pulitzer-díjra jelölték. Indián aktivista. Kaliforniában él.