„Eltűnő amerikaiak...” - Wendy Rose hopi-mivok indián költő verse
„Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta, / féreg és fű, nevezzék, aminek akarják / kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe.” - Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse.
2015 november 26-án, 17 órakor az Írók Boltjában mutatják be a Medvefelhő a város felett című, a kortárs észak-amerikai indián költészetet megjelentető antológiát. A kötetből négy napon át négy indián költő négy versét ajánljuk a DRÓT világirodalmi sorozatában. Az első Wendy Rose hopi-mivok indián költő és aktivista Idegen magvak című verse. A kötet szerkesztette és a verseket fordította: Gyukics Gábor.
Wendy Rose
Alien Seeds
(on reading a book about plants growing wild in California)
Idegen magvak
(egy Kaliforniában termő növényekről íródott könyvet olvasva)
Miért nem ismerem az aranyló domboldalt a házamhoz közel
oly idegen nekem, mint egy behatoló, mint ezen a földön
a házamat tartó merev deszkák és az aláfolyatott folyékony kő?
Ez mind, a zab, a fojtogató fű, még a kaktuszok is
nedvük titkával bensőjükben, az ördögszekér ismeretlen vadak
nyomában lohol vagy spanyol juh gyapjába akad. Miért nem érzem
a gyilkot, a mészárlást, ami kiűzte a fajtámat a völgyből,
a dombokról és a hegyekből? Mert minden mag egy vagonnyi;
a gyöktörzs gyarmatosít a föld alatt, apró horgaikkal a tüskék
rókát fognak–drótkerítés szakítja szét népeinket és karógyökér
szívja el a lopott harmatot
mindegy, milyen száraz a sivatag.
A bogáncs romlott húson is elél;
a megszállók könyörtelenül ölnek,
úgy, mint azok a vérszomjas emberek
akik teheneiket oltárról oltárra terelték
leengedik puskájukat, céloznak, lőnek.
A vének ezt mindig tudták.
Böjtölnek és imádkoznak, pont azt a füvet
gyűjtik, amit régen a nagyanyjuk gyűjtött;
összeszednek egy keveset, soha nem a legelsőt,
soha nem többet, mint amennyi kell.
Szemükben nagyszerű tudással térnek haza.
Innen tovább örökké üres kézzel mennek,
a vékony kosárnak látszik a horpasza.
Gyöngy, fonál, biztosítótű helyettesíti a medvefüvet és a fűzfát.
Eukaliptusz görgeti magvát a földön,
elcsúszunk, elesünk, belezuhanunk az áldozásba,
nem füvet, hanem bánatot gyűjtünk tenyerünkben.
Eltűnő amerikaiak, veszélyeztetett fajta,
féreg és fű, nevezzék, aminek akarják
kőkemény helyek, ahol csontok csörögnek alá a mélybe.
Gyukics Gábor fordítása
Wendy Rose (sz. 1948) hopi/mivok indián költő, antropológus, egyetemi tanár. A kaliforniai Oaklandban született. Tizenhat kötet szerzője. Lost Copper című művét Pulitzer-díjra jelölték. Indián aktivista. Kaliforniában él.
