Tóbiás Krisztián
Az idővel kezdeni kell valamit
ha már van
ugyanabban a mókuskerékben
vagyunk
mint isten
és vállvetve
rohanunk előre
hiszünk
majd nem
majd ismét
és lüktet kattog dobog cseng
periódusonként újrakezdődik
és jó néha
egy kis látszólagos káosz
hogy mégiscsak haladunk valamerre
csak ez a siketítő
lüktetés kattogás dobogás
ne lenne
valamit kezdeni kell ezzel az idővel
hogy legalább egy kicsit csendesebben
csak úgy zümmögve
duruzsolva legyen
ha már van
de lehet hogy csak a kerék
csapágyait kell megolajozni.
–
Azt mondják a mindenség
olyan mint a karikává kötözött hurka
ezen egyensúlyoznak a galaxisok
mint a zsírcseppek a sütőben
és nincs vége
csak pattog
és füstöl
és pörög a tengelye körül
amíg ki nem reped
és ha kiömlik
ha a tepsibe ömlik
a máj, meg a rizskása
akkor
na akkor
nagyon büdös lesz
ebben a mindenségben.
–
Az univerzum itt van bennünk
az összes galaxissal
porával
és vákuumával
együtt
mert a fotonok útja
nem része a valóságnak
van ott ahol
és minden itt
belül
és
foton-láncon
lógunk
az űr
végtelen bendőjében
belekapaszkodunk
mászunk felfelé
egyre közelebb
ahhoz amit látni vélünk
csak önmagunkba
bújunk bele
egyre mélyebben
míg végül eljutunk
a nagy
szent origóhoz
ahonnan csak
távolodni lehet
és innentől már
értelmetlen
az egész.